A hegyoldalak, erdőszélek jellegzetes növényének sötétszürke, tövises ágain beérő kékesfekete termése akkor a legfinomabb, ha már megcsípte a dér. Mártást, dzsemeket, bort, likőrt, teát is készítenek belőle, mivel édeskés íze és gyógyhatása miatt nagy népszerűségnek örvend ez a koronafának is nevezett cserje. Gyógynövényként és dísznövényként is igen értékes, ráadásul szemet gyönyörködtető látványt nyújt a kertben, ezért ha még nem ültettünk saját kökényt, meglehet, most van itt az ideje.
Szüretelés
A termést szeptember végétől lehet leszüretelni. Ha túl korán szedjük le, fennáll a veszély, hogy a magok még éretlenek lesznek. A termést közvetlenül a cserjéről szedjük le, úgy, hogy alulról megragadjuk az ágat, és lefelé húzzuk. Így nem sérülnek a bokor azon részei, amelyek tovább nőnek. Nem árt előre számolni azzal, hogy a termés begyűjtése (különösen, ha sokat akarunk szedni belőle) időigényes lehet.
Feldolgozás és tárolás
A bogyók vödörben vagy kosarakban egy-két hétig tárolhatók, feltéve, hogy hűvös, száraz helyen tartjuk őket. A kökény magja könnyen kinyerhető, ha a gyümölcs érett és puha. Szükség van egy vagy két vödörre, egy lapos aljú botra (például egy régi, lefűrészelt ásónyélre), egy szitára vagy szűrőre, valamint egy slagra vagy vízcsapra. A bogyókat pürésítjük, majd a szitán keresztül szétválasztjuk a gyümölcshúst és a magokat.
Előkészítés
- A kinyert magokat kertészeti homok és komposzt egyenlő arányú keverékével kell összekeverni (ezeknél a magoknál a komposzt hozzáadása a keverékhez segíthet megtörni a nyugalmi állapotot). Használjon 50% lombtrágyát vagy tőzegmentes komposztot és 50% kertészeti homokot. Minden marék maghoz adjon két-három maréknyi keveréket.
- Válasszon egy olyan edényt, amelyben elég hely van ennek a mag-homok keveréknek (illetve, egy kicsit többnek). Először tegyen egy réteg kavicsot az edény aljára. Fedje be a köveket homokkal. Erre helyezze rá a mag-homok keveréket, és fedje be 2-3 cm homokkal.
- Ha ezeket a magvakat a következő tavasszal fel akarja nevelni, akkor nagy hasznára válik a négyhetes meleg időszak. Minden egyes cserepet tegyen egy lazán megkötött műanyag zacskóba, majd tegye ezeket egy meleg (kb. 20 Celsius-fokos) helyre. Néhány naponta vegye ki és öntözze meg a földet. A magok nem száradhatnak ki! Alternatív megoldásként a magokat közvetlenül a zacskóba is teheti, de ne feledje el ezeket is hetente legalább egyszer megöntözni!
- A négy hét leteltével a magokat kiteheti a cserepekkel együtt a szabadba (miután eltávolította a zacskókat!). Helyezze őket árnyékos helyre, de óvja őket a madaraktól és az egerektől.
- Ha nem teszi el a magokat néhány hétre meleg helyre, nem valószínű, hogy a következő tavasszal kicsíráznak – ehelyett jó eséllyel még egy évig szunnyadni fognak. Ebben az esetben a gyűjtést követő második tavaszig kint kell hagyni őket a szabadban, lehetőleg árnyékos helyen.
Vetés
Március elején ellenőrizze a magokat a csírázás jelei után kutatva. Ha a magok kb. 10%-a csírázásra utaló jeleket mutat, akkor készen állnak a vetésre.
Egy 1 literes cserépbe három magot vessünk, és legfeljebb 10 mm vastag komposzttal vagy homokkal fedjük be. Finoman tömörítsük és öntözzük meg. A magágyba meglehetősen sűrűn szórja ki a magokat – törekedjen arra, hogy a magok között kb. 5 mm legyen a távolság. Egy hengerrel vagy deszkával nyomjuk meg őket, hogy a magok jól a talajba süppedjenek. Fedjük be az egészet 5-10 mm homokkal.
A cikket fordította: Ordódy Eszter