A csalán az emberek szemében egy szúrós gyom. De mi van akkor, ha megfordítjuk a dolgot, és elkezdjük a magunk szolgálatába állítani a csalánt, mint hasznos növényt? Talán megváltoztathatom azt a közhiedelmet, hogy a csalán a kertben minden esetben gyomnövény.
A csalán a kirándulásokon akkor kerül elénk, amikor véletlen hozzáér a lábunkhoz és alaposan megcsíp. Ezt valaki vagy szereti és direkt fakírként keresi, vagy ki nem állhatja. Persze a vérkeringés javítására a csaláncsípés egyébként nem is olyan rossz ötlet, népi gyógymódokban is említik.
Másoknak a gyógyteák között ismert a csalán, hiszen vértisztító hatásáról aligha kell sokat írni, aki jártas a gyógynövényekben és kedveli a gyógyteákat, az biztosan ismeri ezt az oldalát is.
Aztán harmadik típus a kertész, mint mi magunk is, aki növényi leveknek látja a kertjében szaporodó csalántövek sokaságát. Mivel talajban is terjed gyökérsarjakkal, így ha egyszer megtelepszik, viszonylag nehéz is lenne kiirtani egyébként. De nem is kell!
A csalán, mint növény
A nagy csalán (Urtica dioica) pollenszórása június elejétől október végéig tart és vele együtt a magvak érlelése is. Ez annyiban érdekes, hogy ha növényi leveket készítünk belőle, akkor minden esetben szűrjük is le a levet, mert sajnos mi is jártunk már úgy, hogy a kertben elterjesztettük a csalánt a növényi lé kiöntözésével.
Üde, nedves erdők, vágások, szurdokerdők, gyomtársulások, mocsarak növénye. Talajigénye nitrogéngazdag, ideális számára például az ültetett akácos. Tipikusan nitrogénjelző gyomnövény, mert csak ott marad meg és fejleszt nagy csalános foltokat a növényzetben, ahol sok a talaj nitrogéntartalma.
Minden szervén megtalálható csalánszőrök érintése fájdalmas, égető, viszkető érzést okoz, apró kiütésekkel. Ennek oka, hogy a csalánszőrök hangyasavat tartalmaznak.
De mire jó a csalán a kertben?
Ha egy kerti felületünkön megtelepszik a csalán és még jól is érzi magát, az annak a jele, hogy vízellátottságban jó a talaj és sok benne a nitrogén is. Így ha olyan növényeket szeretnénk ültetni, melyek nagyon nitrogénigényesek, mint a legtöbb fűszernövény például, akkor a talaj várhatóan ideális lesz a fűszernövényeknek is.
A csalánt emellett megszedhetjük és több irányba fel is dolgozhatjuk. Egyik adagot félretehetjük teának a téli időszakra vagy szükség esetére. Természetesen csak akkor, ha nem vagyunk valamelyik hatóanyagára, alkotóelemére allergiásak és ismerjük a felhasználási javaslatokat és ellenjavallatokat is.
Másik opció, hogy megszedjük a csalán hajtásait és egy nagyobb hordóban elkezdjük erjeszteni, rothasztani. Míg a friss csalánlé alternatív növényvédelmi módszerek eleme, addig az erjesztett változat a tápanyag-utánpótlásban szokott kapóra jönni a biokertben.
Ehető a csalán?
A csalán ehető, bizony! Egyesek levesnek, mások csalánfőzeléknek szeretik elkészíteni. Bár számomra ez nem túl hívogató, azért az internetnek hála nagyon érdekes recepteket lehet találni a csalánhoz. Azonban a legtöbb esetben az ellenjavallatokon nincs hangsúly és köszvényeseknek, hangyasavra allergiásaknak és hisztamin-problémákkal küszködőknek azért nem ajánlom semmiképp, mert probléma lehet belőle.
Ha utánaolvasunk a népgyógyászati leírásokban, akkor rengeteg más fogyasztási javaslata is létezik. Például az egész növényből kisajtolt nedv kitűnő tavaszi tisztítókúrákhoz, az egész kiválasztó szervrendszert felpezsdíti. Nem próbáltuk még, de ha olvasóink között valaki előszeretettel alkalmazza, akkor várjuk a tapasztalatokat is akár, hiszen a jó pap is holtig tanul, és puding próbája az evés – szokták mondani.
Korpás fejbőrre a samponba!
Egy ideje a nagy gyártók lelkesen hirdetik, hogy a korpa ellen a csalánkivonatos samponjuk a legjobb. De ilyen házi készítményt akár mi magunk is alkothatunk, maximum nem a samponba kell belekeverni. Csalánt teának kifőzni és ezzel a teával a hajat leöblíteni bátran lehet vele, ha nem vagyunk a csalánra allergiásak. Ez nem újkeletű recept, hiszen a legtöbb házipatikás és gyógynövénykönyvben megtalálható kezelési mód, vagyis pontosabban alternatív kezelési és kiegészítési mód, hiszen a korpa sem csak úgy megjelenik, hanem számos más testi, szervezeti oka van, és így az okot is meg kell találni a probléma megoldásához.
