Az egyik legszebb látvány a tavaszi, késő tavaszi kertben a nagy hagymavirágok gömbje. Most nyílnak a díszhagymák.
Általánosságban a hagymákról
Az Allium nemzetség mindegy 700 fajt és számos fajtát foglal magában. Gyakorlatilag mind a mérsékelt égövből származik. A legtöbb északi féltekén lévő országban megtalálható pár fajuk, melyeknek csak pár faját használjuk konyhai célokra. A hagymák között a legismertebb a vöröshagyma, salottahagyma, lilahagyma, póréhagyma és a metélőhagyma, fokhagyma, de számos más hagymafajt ismerünk még rajtuk kívül. A díszkertekben jelentős helyet foglalnak el az un. díszhagymák, melyek illóanyagai ugyan nagyban hasonlóak a fogyasztásra termesztett fajokhoz, mégsem esszük őket.
A díszhagymák levele viszonylag hamar elsűrgul, így önmagukban állva elég gyászos képet is mutathatnak, így a kertészek a legtöbbször a háttérnövények közé, évelőágyásokba telepítik, ahol a fő értékük a növények fölé emelkedve mutatkoznak.
A nagytermetű fajták viszonylag hosszú ideig megmaradnak vágott virágként is, így főleg a modern virágkötészeti irányzatokban szeretik alkalmazni őket. Virágkötőként mi is gyakran használtuk szállodák lobby-jában és már nagy belmagasságú tereiben, mert nagy kaspókba, liliomfélékkel kombinálva vagy akár a hatalmasabb aspidistra levelekkel is jól mutatott.
A dísz Allium fajokat többnyire ősz végén ültetjük, a talajt feltunningolva tápanyagokkal, komposztos földdel vagy szervestrágyákkal.
Virágszínek a díszhagymáknál
A hófehértől, a mosott fehéres-zölden át egészen a borsóslilákig sokféle színben megtalálhatók. A lilásrózsaszín virágúak csoportjába tartozik az iráni hagyma (A. aflatunense), a feketehagyma (A. atropurpureum), vagy az Allium ’Beau Regard’ fajta is tipikusan a lila (kék) színek közé tartozik.
A fehér virágúak csoportjába például az Allium carinatum vagy az Allium fistulosum és fajtái tartoznak. A fehér nem feltétlenül tiszta fehér. Kinyíláskor a mosott sárgás színtől a vajszínen át változik a virágzat színe. Az Allium nigrum, nevével ellentétben nem fekete virágú, hanem fehér, ráadásul magyar nevében is megtévesztően a rózsaszínes hagyma nevet kapta.
Ugyanígy izgalmas színeket mutatnak a rózsaszínes virágú fajok is, mint az A. mairei, mely alig 30 cm magasságban hozza hosszúkás virágzatát rózsaszín színben.
A legtöbb díszhagymát általában a szabályos gömb alakjáról ismerik fel a hobbikertészek és laikusok, pedig a díszhagymák között is eltérőek a virágzatok formavilága. A teljesen szabályos gömbök mellett vannak félgömb, ernyősebb formák, de akár harang alakúak is, mint az előbb említett rózsaszín A. mairei. Míg az ernyőformák között is vannak tömöttebbek, addig vannak léhább virágzatba rendeződők is, mint a hófehér virágú A. neapolitanum faj.
A medvehagyma
Ha már az ehető, konyhai hasznú hagymák között nem említettük, akkor a medvehagymának is kell egy külön passzust szentelni. A medvehagyma szabadon terem erdőkben, egészen nagy telepekben összefüggő felületeket alkotva. Bár a medvehagymaszezonban sokhelyen jelenik meg a felhívás, hogy ne keverjük össze a gyöngyvirággal, itt fontos megemlíteni, hogy míg a medvehagyma március végén – április elején jelenik meg az erdőkben és a piacokon egyaránt és ilyentájt már szinte nem fordul elő (májusban), addig a gyöngyvirág a legtöbb esetben ilyenkor hoz látványos levélzetet és a gyöngyvirág virága is árulkodó, ha már az illatát nem is említjük. Az időbeli eltolódás miatt szerencsére így kevés esély van a medvehagymaszezonban gyöngyvirágot szedni. De aki nem biztos még így sem a dolgában, az bátran gyűrjön össze egy-egy levelet és szagolgassa meg, érezni fogja a különbséget. A medvehagyma és a gyöngyvirág levélerezete is eltérő és a talajból kihajtva is már jellegzetesen eltérően bújik ki.
