Az elmúlt 30-40 évben relatíve leggyorsabb ütemben az olajnövények termesztése bővült mind hazánkban, mind a világon. Ennek oka az, hogy az olajnövényeknek nemcsak a megtermelt mennyisége iránt nőtt meg az igény, hanem a felhasználási körük is egyre diverzifikáltabb lett.
Napjainkban elképzelhetetlen az egészséges humán táplálkozás a növényi olajok nélkül, a gyártás során keletkező melléktermékeket egyre növekvő mértékben használja fel az állattenyésztés. A hagyományos iparágak (bőr-, textil-, nehézipar stb.) mellett rengeteg egyéb ipari területen a növényi olajok nélkülözhetetlen szerepet játszanak.
A korszerű, környezetkímélő közlekedésben már napjainkban – de még sokáig a jövőben is – fontos szerepet játszanak a különböző növényi olajok mint a biodízel előállítás alapanyagai. Ezen fő felhasználási területek mellett számos egyéb hasznosítási területét említhetnénk az olajnövényeknek (zöld- és egyéb takarmányok, méhlegelők, zöldtrágyák stb.).
Nem véletlen tehát, hogy az olajnövények mind a világ (~20%), mind a hazai szántóföldi növénytermesztésben (~20%) meghatározó jelentőségűek a gabonanövények mellett. Érdemes abba is belegondolni, hogy a hazai legfontosabb olajnövények (napraforgó, repce) együttes vetésterülete eléri, vagy bizonyos években meghaladja a két legfontosabb gabonanövény (búza, kukorica) vetésterületét.
Hazai trendek
A magyarországi napraforgótermesztés jelentős változásokon ment keresztül az elmúlt évtizedekben. Az 1980-as éveket az akkori viszonyok között jó termésátlag (~2,0 t/ha) és minimális termésingadozás (~15%) jellemezte.
Az 1990-es években a közismert – politikai, gazdasági, társadalmi, földtulajdoni stb. – okok miatt a termésátlagok jelentősen csökkentek (~1,7 t/ha), a termésingadozás pedig több mint háromszorosára (~55%) nőtt, annak ellenére, hogy a napraforgót kifejezetten extenzív technológiával termeszthető növénynek tartották.
A 2000-es években megkezdődött a napraforgó termésátlagainak jelentős növekedése (~2,2 t/ha) és a termésingadozás mérséklődése (~38%), ami a 2010-es években kedvező módon tovább folytatódott (~2,7 t/ha, ~33%).
A 2021. és különösen a 2022. év aszályos időjárása és kedvezőtlen országos termésátlagai rámutattak arra, hogy a napraforgó ökológiai termésstabilitása, adaptációs képessége ugyan meglehetősen jó, de a nagyobb terméspotenciálú, új, korszerű hibridek ezen tulajdonsága nem korlátlan, valamint arra is felhívták a termelők és kutatók figyelmét, hogy számos hiányosság, javítanivaló van a napraforgó termesztéstechnológiájában.
Vizsgáltuk a két legnagyobb őszi betakarítású, kapás növényünk ökostabilitását az országos termésátlagok felhasználásával a 2000-2022. évek között. Az ezen periódusban elért termésmaximumot összevetettük az időszak termésátlagával és a kifejezetten aszályos évek átlagterméseivel.
Az összehasonlítás eredménye azt mutatta, hogy míg a termésmaximumhoz képest a teljes periódus terméseredménye mindkét növény esetében közel azonos mértékben csökkent (napraforgónál -22%-kal, kukoricánál -27%-kal), addig az aszályos évek terméscsökkenésében lényeges különbség volt a két növény között (napraforgó -31%, kukorica -50%).
Azaz a napraforgó lényegesen kedvezőbb ökostabilitást mutatott, mint a kukorica, annak ellenére, hogy a nagy teljesítményű új hibrideknél mérséklődés tapasztalható.
Dr. Pepó Péter
Debreceni Egyetem, MÉK, Növénytudományi Intézet
A cikk teljes terjedelmében az Agrofórum újság 2023. novemberi számában olvasható.
