A napraforgó a szántóföldi kultúrák közül a burgonyával egyetemben a „legbetegesebb” növénynek számít a hazai növénytermesztési gyakorlatban. Számos betegsége közül elég sok jelenik meg a nyár folyamán, így nem véletlen, hogy virágzás előtt gyakran látni hidas traktorokkal végrehajtott fungicides állományvédelmet szerte az országban.
Ugyanakkor nem mindegy, hogy melyik betegség jelent meg a napraforgóban, mivel jó néhány ellen nem a meglehetősen költséges állománypermetezés a helyes védekezési megoldás.
Fehérpenészes rothadás
A napraforgó fehérpenészes rothadását okozó Sclerotinia sclerotiorum gomba közismert a napraforgó (és repce, szója) termesztő gazdák között, gyakorlatilag közellenség. Ez a gomba a napraforgót két módon is megtámadhatja.
A leggyakoribb és legismertebb a micéliumok útján a talajból történő fertőzés. Ekkor az egész növény eleinte lankadni, fonnyadni kezd, majd teljesen elpusztul. Ez ellen a fertőzés ellen fungicidekkel lehetetlen védekezni.
Létezik ennek a parazita gombának egy másik, az ivaros úton képződött aszkospórák útján történő fertőzési formája is, amely levél-, levélnyél-, szárközép-, vagy akár tányérrothadást idézhet elő.
A kórokozó a talaj legfelső rétegében levő szkleróciumaiból tölcsérszerű apothéciumokat fejleszt, amelyek felszínén tömegesen képződnek aszkuszok, majd minden nagyobb csapadék után aszkospórák milliói lökődnek ki és kerülhetnek a megfertőzhető növényi felületekre.
SUVEX és ARNETES SU – korszerű középérésű SU toleráns napraforgó hibridek a KWS kínálatában. Széles körű alkalmazkodóképességgel rendelkeznek. Peronoszpóra megbetegedés elleni védelemről M9 rezisztencia szint gondoskodik. Szádor A-F rasszai ellen rezisztensek. Részletekért KATTINTSON a képre!
Amíg a micéliális fertőzés a vegetációs időszak bármely pontján bekövetkezhet, addig az aszkospórás fertőzésre általában csak nyáron lehet számítani. Ennek oka egyszerű: a talaj legfelső rétegeiben elheverő szkleróciumok csak fényben szegény időszakban képeznek apothéciumokat. Ilyen fényszegény időszak pedig csak a lombozat záródása után, azaz nyáron tud kialakulni.
Bár az aszkospórás eredetű fertőzések ellen a fungicides védelem igencsak hatékony tud lenni, de igazi megoldást (és egyúttal a micéliumos eredetű fertőzések számának csökkenését) csak a szkleróciumok mikrobiológiai készítményekkel a talajban történő elpusztítása eredményezhet. Ez a védekezési mód nem gyors, ugyanakkor eredményes és hosszú távra megoldhatja a fehérpenészes betegség okozta növénykórtani problémákat.
Levél- és szárfoltosságok
A napraforgónak igen sok olyan betegsége van, amelyek eleinte a leveleken okoznak ilyen-olyan foltokat, majd behatolva az erekbe elpusztítják a leveleket, és bejutva a szárba ott különféle, a kórokozó fajra jellemző foltokat idézhetnek elő.
Ez a folyamat részben a levelek, azaz az asszimiláló felület elvesztése miatt okozhat akár súlyos termésveszteséget, de a száron kialakuló foltok is eredményezhetnek viharos időjárás során szártörést, amely szintén termésveszteséget okoz.
A diaportés szárfoltosság (Diaporthe helianthi), a fekete szárfoltosság (Phoma macdonaldii) mellett igen gyakori és napjainkra szinte már egyeduralkodóvá vált az alternáriás levél- és szárfoltosság (Alternaria helianthi, Alternaria heliantinficiens).
Érdekesség, hogy a genetikai védelem megerősödése nem csak pl. a fehérpenészes betegség, hanem az alternáriás megbetegedés ellen is rendelkezik már egészen jó eredményekkel. Napjainkban egyre inkább az a jellemző, hogy a levélen kialakulnak ugyan az alternáriás foltok, de a kórokozó „nem keresi” a levélereket, így nem is nagyon jut el a szárig.
Az alternáriás levélfertőzések ellen a fungicides állományvédelem jó hatékonyságú, bár a legalsó levelekre, amelyeken a kórokozó a leggyakoribb, sokszor nem tud elegendő hatóanyag lejutni, így ott valamekkora fertőzés általában megmarad.
Rozsda
A napraforgónak hazánkban egyre gyakrabban megjelenő, tipikusan nyári betegsége a napraforgó rozsda (Puccinia helianthi). Ez a betegség egygazdás, azaz a kórokozó valamennyi fejlődési alakja csak a napraforgón lelhető fel.
A kórokozó meglehetősen melegkedvelő, így a jelenlegi időjárás kimondottan kedvező a számára. Érdekessége, hogy a telepeken belül uredo és teleutospórák egyaránt előfordulhatnak, így egy, a teleutospórák miatt szénfekete pusztula ugyanolyan jó fertőzési forrásként viselkedik, mint az uredospórák dominanciája miatt őzbarna színű társa.
A fungicides állományvédelem ez ellen a kórokozó ellen is nagyon hatékony, még preventív alkalmazás során is. Sok esetben a rozsda csak jóval a virágzás után jelenik meg, amikor már nem lehet fungicidekkel beavatkozni a fertőzési folyamatba.
Hamuszürke szárkorhadás
Valószínűleg mindenki látott már nyár végén, ősz elején a napraforgó-állományokban kényszerérett, elbarnult növények csoportjából álló kisebb-nagyobb foltokat. Aki már látta ezen beteg növények miniatűr tányérjait, annak nem kell elmagyarázni a betegség gazdasági veszélyét.
A betegséget okozó Macrophomina phaseolina egy meglehetősen polifág, trópusi eredetű talajgomba. Tápnövényköre nagyon széles, és egyszikűeket, pl. a kukoricát is képes lehet megbetegíteni.
A kórokozó gomba rendkívül melegkedvelő, így a lazább szerkezetű talajokon, talajfoltokon érzi igazán jól magát. A fertőzés már május-június folyamán bekövetkezik, de a legelső tüneteket, a növények jól körülhatárolható foltokban kezdődő hervadását, lankadását napjainkban okozza.
A fertőzött növények alacsonyabbak is társaiknál, tányérjuk is kisebb, de ezt sokszor talajfolt eredetű problémának vélik a gazdák. Még leginkább akkor lepleződhet le ez a kórokozó, amikor nagyobb esőzések után jelentkezik a probléma, mivel ilyenkor nyilvánvaló, hogy nem a víz hiánya okozza a növények lankadását.
A hamuszürke szárkorhadás ellen a fungicides állományvédelem teljességgel hatástalan és jelenleg még nincsenek olyan csávázó szerek sem, amelyek teljes körű védelmet biztosíthatnának a teljes vegetációs időszakban a napraforgó számára.
A védekezés egyedüli lehetséges módja olyan mikrobiológiai készítmények talajba juttatása, amelyek valamennyi, a talajban szklerócium, vagy mikroszklerócium formájában fennmaradó gomba kitartó képleteit képesek elpusztítani.
Verticilliumos betegség
Az idei és az elmúlt évek során is egyre gyakrabban találkozni a napraforgó-állományokban olyan növényekkel, melyeken szemmel láthatóan érzékelhető a növekedésbeli és fejlődésbeli visszamaradás, a növények levelei jellegzetesen tarkák és termésük is jóval kisebb a megszokottnál.
A tünetekért a Verticillium dahliae és a Verticillium albo atrum nevű talajgombák a felelősek. Ezek a hamuszürke szárkorhadás kórokozójához hasonlóan mikroszkleróciumokkal maradnak fenn a talajban és ellenük a levélen alkalmazott fungicidek is épp olyan hatástalanok. Ellenük is a talaj speciális mikrobiológiai készítményekkel történő kezelése az egyetlen hatásos védekezési módszer.
A mikrobiológiai talajkezelések nem csodaszerek, és nem is várható el tőlük olyan gyors és látványos hatás, mint pl. egyes fungicides lombkezelésektől. Huzamosabb használatukkal ugyanakkor ténylegesen nagyon alacsony szintre szorítható le talajainkban a szkleróciumok útján fennmaradó kórokozók mennyisége.
Nagyon fontos, hogy ezek a készítmények élőlényeket, talajgombákat és talajban élő baktériumokat tartalmaznak, így a kezelés során mindvégig törekedni kell arra, hogy a kijuttatás után minél előbb megfelelő élettérbe kerüljenek.
Ha permetezés útján juttatjuk ki ezeket a készítményeket, akkor igyekezzünk nem durva rögös, porszáraz talajra kijuttatni a készítményt, és azt mielőbb dolgozzuk is be a talajba! Hasznos tevékenységüket csak akkor tudják kifejteni, ha a kijuttatást túlélik.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
