Repce őszi kártevői – mikor kell beavatkozni?

Ennek a növénynek rengeteg kártevője van, köztük sok olyan, amelyek minden kontroll nélküli jelenléte a kultúrában annak létét is veszélyeztetheti.

Nem csitul a károsítók támadása

Jelenleg, október hónap közepe táján a repce vetések döntő hányada már túljutott azon az időszakon, amikor a fiatalkori kártevők tömeges fellépése könnyedén elpusztíthatja akár teljes táblákon a frissen kikelt állományt.

Mivel a repcedarázs (Athalia rosae) harmadik nemzedéke már augusztus végén-szeptember elején kirajzott, a kártevő álhernyói októberre java részben már befejezték táplálkozásukat. Ezzel a károsítóval az idei év őszén már jó eséllyel nem kell számolni.

Földibolhák: a fő őszi veszélyforrás

Ezzel szemben a különféle földibolha fajok, élükön a nagy repcebolhával (Psylliodes chrysocephala) még számottevő mennyiségben lehetnek jelen a repce vetésekben. Igazán nagy kárt igazság szerint azokban az állományokban képesek még okozni, amelyek vagy a kései vetés, vagy a szárazság miatt a fejlődésben visszamaradtak.

Ilyen esetben előfordulhat, hogy a repce levelein (beleértve a szikleveleket is) napi szinten több a bogarak által elpusztított levél felület, mint amennyi egy nap alatt termelődik a növényen. Ez szép lassan a növény, majd a teljes állomány „elfogyásához”, kipusztulásához vezethet. Hiába írunk már októbert, a földibolhák jelenlétére, károsítására most is figyelnünk kell.

Egyéb ritkább, de figyelmet érdemlő kártevők

Vannak olyan ritkább és kisebb jelentőségű károsítók is, amelyek főleg a nagyobb növényekből álló, fejlettebb állományokban gyakoribbak. Tipikusan ilyen fajok pl. a káposztamoly (Plutella maculipennis), vagy a hozzá hasonlóan évente három nemzedéket kinevelő fehérlepkék hernyói (Pieris spp.).

Ezek a lombozatot fogyasztó hernyók általában nem okoznak olyan durva lomb veszteséget, hogy inszekticides állományvédelemmel kelljen beavatkozni a visszaszorításuk céljából. Ugyanakkor olyan esetben, ha létszámuk túlzottan nagy (pl. egy közeli árvakelés megszűnése miatt), valamint a repce növekedése leáll (pl. szárazság következtében), akkor szükséges lehet az állomány további károsodását rovarölő szeres kezeléssel megakadályozni.

Levéltetvek – a vírusok csendes terjesztői

Az ősz során főképp a nagy lombozattal rendelkező (ez által a növény állomány belsejében párásabb mikroklímát teremteni képes) repcékben a levelek fonákán gyakran jelennek meg népes levéltetű kolóniák. Közelebbről megvizsgálva ezeket hamar rájöhetünk, hogy ezek nem a nagy viasztermelésükről könnyedén felismerhető káposzta levéltetvek (Anuraphis brassicae), hanem a vírusok igen hatékony átviteléről hírhedt zöld őszibarack levéltetvek. Sajnos az őszi káposztarepce esetében is van mit átvinniük.

A tarlórépa-sárgulás vírus és következményei

A repce egyik legveszedelmesebb vírus kórokozója a tarlórépa sárgulás vírusa, amelynek fellépését a repce növény leveleinek pirosas-lilás elszíneződése jelzi. A kórokozó meglehetősen súlyos terméscsökkenést képes okozni, így jelenléte a repce állományokban egyáltalán nem kívánatos. Mind emellett több más vírust, így pl. a retek mozaik vírust is sikeresen terjesztik ezek a levéltetvek.

Védekezés: egy menetben, okosan

Ellenük általában külön menetben nem szoktak a gazdálkodók védekezni, viszont egy regulátoros kezelés során – amelyre a nagy repcék esetében az ősz során óhatatlanul szükség van – lehetőség nyílik azzal egy menetben egy olyan inszekticides kezelésre, amely minden jelen levő kártevőt eltakarít a területről. Erre a célra egy olcsó, szintetikus piretroid hatóanyagú készítmény kiválóan alkalmas.

Lehetőleg ne várjuk meg a kezeléssel a levéltetvek extrém mértékű felszaporodását! Részben addigra már túl sok idejük nyílt a vírusok átvitelére, másrészt pedig a miattuk ott összegyűlt természetes ellenségek (katicabogarak, fátyolkák, zengőlegyek) populációit is elpusztítanánk.

^{A képek a szerző felvételei.}