Évezredes kultúránk folyamatosan alakítja át, pusztítja a természetes élőhelyeket a mezőgazdasági művelés, az utak és egyéb vonalas infrastruktúra elemek építésével és a beépített területek folyamatos növekedésével. Nemcsak az okoz problémát, hogy megszűnnek a természetes élőhelyek, de a beépített területek növekedése és főleg az utak, vasútvonalak építése miatt az élőhelyek feldarabolódnak/fragmentálódnak, megszűnik közöttük a kapcsolat, a nagyobb, stabilabb populációk kisebbekre szakadnak, amelyek kiszolgáltatottabbak, sérülékenyebbek kevésbé ellenállóak lesznek.
A cikkben a fragmentáció általános kérdéseivel foglalkozunk majd egy a Kárpátok régiójára fókuszáló nemzetközi projektet mutatunk be, amely a nagyragadozók vándorlási útvonalainak fenntartásával foglalkozik (ConnectGreen projekt).
1. ábra: Élőhelyfragmentáció (Forrás: Landscape fragmentation in Europe Joint EEA-FOEN report No 2/2011 (https://www.eea.europa.eu/publications/landscape-fragmentation-in-europe))
2. ábra: Az infrastruktúra a fragmentáció egyik fő „elkövetője”. A kép az Észak-pesti vasúti összekötő hidat ábrázolja ködös időben. Amennyiben az infrastruktúra vonalak folyót kereszteznek, fontos, hogy az áthidaló szerkezet, a híd szélesebb legyen mint maga a vízfolyás, hiszen a vízfolyás menti zöld sáv fontos ökológiai folyosó. (Fotó: Filepné Kovács Krisztina)
A fragmentáció ellentéte az összekapcsoltság. A megmaradt természeti területek, amelyek gyakran természetvédelmi területek, fontos élőhelyei az élővilágnak. Fontos azonban, hogy a magterületek összeköttetésben legyenek. Melyek azok az elemek a tájban, amelyek biztosítják az ökológiai kapcsolatokat? Tekintsük át nagyon röviden az ökológiai összeköttetéshez kapcsolódó fogalmakat Andrew F. Bennett (2003) nyomán:
- Folt (patch) – tájökológiai folt: néhány hektárnyi kiterjedésű, környezetétől eltérő fizikai és biogeográfiai adottságokkal rendelkező terület. Ilyen foltok lehetnek a megművelt tájban az erdőfoltok, tavak és környezetük, rétek/legelők.
- Folyosó (corridor) – tájökológiai folyosó: a tájökológiai foltok fennmaradását segítő, hasonló ökológiai típust/élőhelyet képviselő hosszanti elemek, amelyek a tájökológiai foltokat kapcsolják össze.
- Tájfolyosó: táji vagy regionális léptékben megjelenő ökológiai folyosó, ami több kilométeren, akár több tíz kilométeren keresztül biztosít kapcsolatot magterületek között, természetes, természetszerű vegetáció széles sávjai.
- Lépegető kövek: nem összekapcsolt élőhelyfoltok sorozata, amely alkalmas arra, hogy bizonyos fajok számára biztosítsa a vándorlást a tájban.
- Élőhelymozaik: tájmintázat, amely valamely élőlény számára alkalmas, de különböző minőségű, foltszerűen szétszórt élőhelyek rendszerét tartalmazza.
- Zöldfolyosó: az ember által létrehozott kapcsolat a magterületek között, például mezővédő erdősávok az agrártájban, útmenti fa- és cserjesorok.
Nagyon fontos, hogy fennmaradjanak a tájban azok a lineáris elemek, amelyek összekapcsolják a magterületeket. A fragmentáció elkerülése érdekében jelentős, hogy megszüntessük az akadályokat, csökkentsük a gáthatást – biztosítsunk vadátjárókat az utakon, vagy egyáltalán előrelátó tervezéssel kerüljük el újabb akadályok létrejöttét a tájban.
3. ábra: Erdő- és cserjesávok, folyómenti galériaerdők a kultúrtájban is megfelelő mértékben biztosítják az ökológiai kapcsolatot. Sajnos a legtöbb agrártérség nem ennyire gazdag ökológiai folyosókban. A kép a Rábcát és környezetét ábrázolja Győrsövényház térségében (Forrás: maps. google.com)
1. táblázat: tájelemek, amelyek különböző léptékű kapcsolatokat biztosítanak a tájban (Forrás: Andrew F. Bennett (2003): Linkages in the Landscape The Role of Corridors and Connectivity in Wildlife Conservation, IUCN – The World Conservation Union)
| Tájelem | Helyi lépték | Táji lépték (1-10 km) | Regionális vagy biogeográfiai lépték (100-1000 km) |
| Tájökológiai folyosó/élőhely folyosó | cserjesorok, vízfolyás, erdősáv, vadátjáró | folyók, folyómenti galéria erdők, védett területek közötti nagyléptékű kapcsolat | vízfolyás-folyórendszerek, hegyvonulatok |
| Lépegetőkő | vegetáció foltok, erdőfoltok, ültetvények, vizes élőhelyek láncolata | kisebb területű védett területek, vagy élőhelyfoltok láncolata az agrártájban; városi parkok | szigetek láncolata, vízfolyás menti vizes élőhelyek láncolata, alpin élőhelyek hegyláncolat mentén |
| Élőhelymozaik | természetes vegetáció foltok mezőgazdasági tájban, városi parkok | erdőtagokban regenerálódó erdőfoltok vagy örökerdő foltok | regionális léptékben talaj mozaikok, amelyek különböző vegetációtípusokat tartanak fenn |
Tájfolyosóra vagy táji léptékű ökológiai folyosóra kiváló példa a Tisza és galériaredői által rajzolt kék és zöld sáv (4. ábra) a Nösztép térképén (Magyarország Ökoszisztéma Alaptérképe), amely hazánk ökoszisztémáit tartalmazza eddig sosem látott részletezettséggel (http://web.map.fomi.hu/nosztep_open/).
4. ábra: Táji léptékű ökológiai folyosót képvisel a Tisza és galériaerdői az alföldi kultúrtájban (Forrás: http://web.map.fomi.hu/nosztep_open/css/alapterkep_orszag.jpg)
5. ábra: Kismértékben fragmentált táj, az Észak-Bükk térsége, ahol a táj ölelésében bújik meg a település (Fotó: Filepné Kovács Krisztina)
Miért vált napjainkra ennyire fontossá az összekapcsoltság, illetve ezzel szemben a fragmentáció kérdése? A természeti területek csökkenéséért nagymértékben a beépített területek növekedése a felelős. A néhány évvel korábban elfogadott Nemzeti Tájstratégia kiemeli, hogy mára nagyjából azonos mértékben van jelen az ökológiailag értékes elemekből álló hálózat és az ökológiai szempontból jellemzően kevésbé értékes, vagy az ember által jelentősen átalakított terület hazánkban, amelyet kivett területeknek hívunk. A kivett területek aránya elérte az ország területének 22%-át. Azért is félelmetes ez az arány, mert az elmúlt évtizedekben hihetetlen intenzitással növekedett: a 20. század első harmadában a nem művelt területek, közte a települési tér még csak 6% volt, majd 1990-re 11%-ra nőtt és napjainkra 22%-ra növekedett (6. ábra) alapvetően a mezőgazdasági földterületek, a gyepek, kert-szőlő-gyümölcs, szántó területek rovására (Nemzeti Tájstratégia).
6. ábra: A művelési ágak és a népesség alakulása 1990 és 2013 között a KSH adatai alapján (Forrás: Nemzeti Tájstratégia, Illyés et al. 2014)
Európai szinten is sokat foglalkoztak a fragmentáció kérdésével. Elkészült az Európai országok fragmentáltsági térképe. A fragmentáltságot az Effective Mesh Density (seff) indikátor jelzi, amely azt fejezi ki, hogy mennyiben akadályozzák a mozgást a táj különböző részei között valamilyen fragmentációs elemek mint vízzáró felületek/beépített területek, közlekedési infrastruktúra stb. Minél több fragmentációs elem van jelen, annál nagyobb a seff indikátor értéke. A térkép (7. ábra) szerint hazánk Európa kevésbé fragmentált térségei közé tartozik. Sötétvörössel jelennek meg Európa legsűrűbben lakott térségei: Nyugat-Európa, az Alpok környezete és a népszerű tengerpartok. Továbbá szürke színnel a legkevésbé fragmentált, főleg hegyvidéki területek, amelyeket civilizációnk kevésbé tudott átformálni (Skandinávia, Pireneusok, Alpok). Sajnos Ukrajna hiányzik az ábrázolásból, különben a Kárpátok vonala is teljesen kirajzolódna szürke színnel a térképen (7. ábra).
Az európai szintű fragmentációs vizsgálatok néhány kulcs üzenete:
- Az EU-ban kb. 1,13 millió km2, a terület mintegy 28%-a volt 2015-ben erősen fragmentált, amely mintegy 0,7 % növekedést jelent a 2009-es adathoz képest.
- Elsősorban a szántókat és az állandó növénykultúrákat (42,6%) és a gyepeket, valamint agrárterület mozaikokat (40,2 %) fenyegette leginkább fragmentációs nyomás 2015-ben az EU-ban. Az ersősen fragmentált területek növekedése 2009 és 2015 között a gyepterületeket és a mozaikos tájhasználatú területeket érintette.
- A legnagyobb arányú erősen fragmentált területekkel Luxembourg (91%), Belgium (83%) és Málta (70%) rendelkezett. A legkevésbé fragmentáltnak a balti államok Finnország és Svédország számítanak. Sajnos Magyarország azon országok között szerepel, ahol 2009 és 2015 között legnagyobb arányban nőttek az erősen fragmentált területek Horvátország, Görögország és Lengyelország mellett (https://www.eea.europa.eu/data-and-maps/indicators/mobility-and-urbanisation-pressure-on-ecosystems-2/assessment).
7. ábra: A vörös szín jelzi Európa legfragmentáltabb, legsűrűbben lakott részeit. Fekete pont jelzi Budapestet. A szürke az érintetlen természeti területeket jelzi, ilyen hatalmas térségek például az Alpok, Pireneusok, Skandináv hegyvidék. (Forrás: https://www.eea.europa.eu/data-and-maps/indicators/mobility-and-urbanisation-pressure-on-ecosystems-2/assessment)
A hálózat, az összekapcsolhatóság nélkülözhetetlen azon fajok számára, amelyek nagy mozgáskörzeteket és területeket igényelnek, és a nagy távolságú vándorlás biológiai szükségletük. Regionális vagy kontinentális léptékben különösen nehéz az ilyen fajok számára az átjárhatóságot biztosítani. Az öt ország részvételével zajló ConnectGreen projekt ezért foglalkozik a Kárpátok régiójában élő nagyragadozó fajokkal. A Kárpátokban él az összes európai farkas 30 százaléka, a barnamedvék 41 százaléka, a hiúzok 28 százaléka. Mintegy 8000 barnamedve egyed él itt.
A Kárpátok több országon átnyúló hegyvidéki régiója kiemelkedő ökológiai értékkel rendelkezik, Európa legjelentősebb nagyvad populációja számára nyújt élőhelyet. A régió gazdaságai nagy ütemben fejlődnek, amely jelentős mértékű infrastruktúra-fejlesztéssel, ezáltal a táj fragmentációjával, átjárhatóságának sérülésével jár. Gyakran okoz konfliktust a tervezési gyakorlatban a fejlesztési igények és a természetvédelmi, élőhelymegőrzési elvárások összehangolása. A ConnectGreen nemzetközi projekt, amely 5 ország kutatási, tervezési intézményeit fogja össze, célul tűzte ki a magterületek közötti potenciális ökológiai kapcsolat feltérképezését és három célterületen az ökológiai folyosók helyreállítását.
A ConnectGreen projekt egyik első lépéseként a szakértők elemezték, hogy a Kárpátok térségében mely területek nyújtanak élőhelyet a nagyvadak számára, azaz hol adottak a vándorlás feltételei. A projekt során meghatározásra kerülnek a magterületek, az ökológiai folyosók és következő lépésként a kutatók felhívják a figyelmet a kritikus területekre, ahol hiányzik az ökológiai kapcsolat.
Elkészült a projekt keretében a nagyragadozók élőhelyeit ábrázoló térkép (8. ábra) a Kárpátok régiójában: feltűnően kirajzolódik a magashegység vonala, de hazánk területén a Bükk, a Mátra és a Börzsöny is kedvező feltételeket nyújt.
8. ábra: Nagyragadozók számára alkalmas élőhelyek hálózata a Kárpátok régiójában (Forrás: http://www.interreg-danube.eu/news-and-events/newsletters/5220)
A ConnectGreen projekt célja:
- Egységes, innovatív módszertan kidolgozása az ökológiai folyosók kijelöléséhez a Kárpátok, mint ökorégió számára.
- A természetvédők, területi tervezési szakemberek és más érdekelt felek bevonása az integrált tervezési folyamatba az ökológiai folyosók kezelésének és azonosításának érdekében.
- Az ökológiai folyosók fenntartása vagy helyreállítása, amelyek biztosítják a Kárpátokban a nagyragadozók életképes populációinak a fennmaradását, és fenntartják a kontinens egyik legnagyobb biodiverzitási magterületét (hot spot) és természetes ökoszisztémáját.
A következőkben remélem, még több érdekességet és konkrét eredményt tudunk majd a projektről bemutatni, illetve a projekt keretében gyűjtött, az ökológiai hálózat fenntartását szolgáló jógyakorlatokra példákat mutathatunk be.
Összeállította: Filepné Kovács Krisztina
Felhasznált irodalom:
Andrew F. Bennett (2003): Linkages in the Landscape The Role of Corridors and Connectivity in Wildlife Conservation, IUCN – The World Conservation Union
ConnectGreen projekt weboldal http://www.interreg-danube.eu/approved-projects/connectgreen
Csorba P., Horváth G., Lóczy D., Mezősi G., Mucsy L., Szabó M.: Geoökológiai alapú tájtervezés elméleti és gyakorlati kérdései http://eta.bibl.u-szeged.hu/1306/1/geookologiai_alapu_tajtervezes.pdf
Nemzeti Tájstratégia 2017-2026 http://www.termeszetvedelem.hu/nemzeti-tajstrategia-2017-2026-2
Landscape fragmentation pressure and trends in Europe, Prod-ID: IND-450-en Also known as: LSI 004 , CSI 054 Created 29 Aug 2019 Published 13 Dec 2019 Last modified 13 Dec 2019 https://www.eea.europa.eu/data-and-maps/indicators/mobility-and-urbanisation-pressure-on-ecosystems-2/assessment
ConnectGREEN projekt — Ökológiai folyosók helyreállítása és kezelése hegyvidéki területeken, a Duna-medence zöldinfrastruktúrájának részeként http://www.interreg-danube.eu/uploads/media/approved_project_public/0001/40/54f10324c6fcf1bdf8157d58713958c9c3a2c4d3.pdf
