Az elmúlt években a sárgarépa és a petrezselyemgyökér termőfelülete tovább csökkent, jelenleg alig éri el a sárgarépa esetében az 1500 ha-t, a petrezselyemnél az 1000 ha-t. A két legnagyobb termésvolument elérő gyökérzöldségféléből behozatalra szorulunk, saját igényünket sem tudjuk biztosítani.
Az évről évre mutatkozó gyenge minőségnek és termésátlagoknak (40-50 000 kg/ha sárgarépa és 15-20 000 kg/ha petrezselyem) több technológiai oka van. Míg korábban a sárgarépa esetében az öntözés hiánya volt az egyik terméslimitáló tényező, jelenleg a gyenge termésátlagok és minőségi kifogások, részben a szakszerűtlen talajművelésre, valamint a pontatlan tápanyag-utánpótlásra vezethetők vissza.
A jobb eredmények feltétele a talajvizsgálatra alapozott és a várható terméshozam alapján számított műtrágyamennyiség, valamint a technológia színvonalához igazított tápanyagmegválasztás és a trágyaadagok megosztása.
A korszerű trágyaigényszámítás alapja a mérlegszemléletű, fajlagos tápanyagigényre és talaj-tápanyagellátottságára épülő trágyakijuttatás.
A mérlegszemlélet alatt a környezetkímélő és költségtakarékos tápanyag-gazdálkodás értendő, ami a tápanyagadagok meghatározásánál minden forrással és veszteséggel számol. A mérleg egyik oldalán a források (talaj tápanyagszolgáltatása, műtrágyák, öntözővíz tápelemtartalma), a másikon a tápanyagkivonás és veszteségek (termés által kivont tápanyagmennyiség, lombozattal kivont tápanyagmennyiség, talaj által lekötött és a gyökérzónából kimosódott tápelemek).
A kettőnek egyensúlyban kell lennie, amennyiben a forrásoldal a nagyobb, tápanyagpazarlás, környezetszennyezés történik, ha a kivonás nagyobb, hosszabb távon a talaj termékenységének csökkenésével kell számolni.
Kertészeti gépeket keres? Az Alfa-Gép Kft. gazdag kínálatáért KATTINTSON A KÉPRE!
Fajlagos tápanyagigény
Fajlagos tápanyagigényen 1 tonna termés megneveléséhez szükséges NPK tápelemek mennyiségét (kg) értjük. A gyökérzöldségféléket gazdasági értelemben vett termésük alapján egy csoportba soroljuk, de tápanyagigényük kisebb mértékben eltér.
Nehéz egyetlen számmal jellemezni a fajlagos igényt, különbség adódik abból is, hogy magas szárazanyagtartalmú termésről (hosszú tenyészidő) vagy lédús, friss piacra termesztett korai répáról, illetve petrezselyem gyökérről van szó (1. táblázat).
| Növényfaj | Nitrogén (N) | Foszfor (P2O5) | Kálium (K2O) | Magnézium (MgO) |
| Sárgarépa | 4,1-4,5 | 1,7-1,9 | 5,8-6,2 | 0,5-0,6 |
| Gyökérpetrezselyem | 4,8-5,1 | 2,3-2,5 | 5,8-6,2 | 0,5-0,6 |
Rövid tenyészidejűek esetében a jelzett értékhatáron belül az alacsonyabb, míg a tárolási és ipari fajták esetében a magasabb érték vehető a számítás alapjának. A szükséges tápanyagmennyiséget a tervezett termésmennyiség és a fajlagos igény szorzata adja.
NPK
Egyoldalú nitrogéntrágyázás, illetve a túladagolása – ha bőséges csapadékkal is párosul – lomb/termés viszonylatában aránytalanságot idézhet elő, illetve fellazítja a szöveteket, aminek következménye a rosszabb tárolhatóság, de súlyos esetben fennáll a termésfelrepedés veszélye is. A nitrogénigény a tenyészidő elején alacsony, a lombozat kifejlődésével fokozatosan növekszik, jelentős mértékben akkor ugrik meg, amikor a répatestek fejlődése megindul.
A gyökérzöldségek foszforigénye más zöldségfélékhez képest alacsony. A felvétel dinamikája ellentétes a nitrogénével, a tenyészidő elején a zöldtömeghez képest(!) nagyobb, később fokozatosan csökken. A foszfor a gyökerek képződésére van jelentős hatással.
Zöldségféléken belül a káposztafélék mellett a gyökérzöldségek igénylik a legtöbb káliumot. Rövid tenyészidejű, hajtatott és szabadföldi csomós répák esetében kevésbé, de az ipari és tárolási célból termesztetteknél alapvető feltétele a minőségnek a megfelelő káliumellátottság.
Ez kihatással van a termésmennyiségre, a szárazanyagtartalmon keresztül a szállíthatóságra, a tárolhatóságra, a betegség-ellenállóképességre, továbbá kedvezően hat a szárazság- és fagytűrésre is. Káliummal jól ellátott répa termése élénkebb színű, íze kellemesebb.
A káliumhoz viszonyítva majdnem nagyságrenddel kisebb a gyökérzöldségfélék magnéziumigénye, de így is számottevő, semmiképpen nem nevezhető mikroelemnek, mint ahogy azt a gyakorlatban sokszor gondolják.
Mikroelemek
Mikroelemek közül ki kell emelni a bórt, mivel hiánya igen súlyos betegséget, a gyökérfélékre jellemző szívrothadást okozza. Főleg meszes, lúgos talajon, öntözetlen körülmények között alakul ki, ilyen esetben a termés közepe megbarnul, elszivacsosodik, majd üregessé válik.
A fajlagos igény alapján számított kijuttatandó mennyiséget korrigálni kell a talaj tápanyag-ellátottságától függően. Amennyiben a talaj tápanyagtartalma nem éri el a „közepes” kategóriát, csak „gyenge” vagy „igen gyenge”, úgy 25, illetve 50%-kal kell növelni a számított értéket.
„Jó” és „igen jó” ellátottságnál 25, illetve 50%-os csökkentés szükséges. Nagy trágyaadagok esetében figyelemmel kell lenni az adott terület nitrát-terhelhetőségére és az egyszerre kiadható nitrogén (N) és kálium (K2O) mennyiségre (2. táblázat).
| Hatóanyag | Alaptrágya | Indítótrágya | Fejtrágya |
| N | 80 | 50 | 50 |
| K2O | 300 | 150 | 150 |
Szükséges egyéb korrekciós tényezőket is figyelembe venni, így a várható tápanyagveszteségeket (nitrogén kimosódása homokon, illetve foszfor-lekötődés kötött talajon); korábban történt szerves trágyázásból adódó tápanyag-lebomlást, vagy előző kultúraként termesztett pillangósokból adódó nitrogéntöbbletet.
A tápanyagutánpótlás egyes elemei (trágya mennyisége és minősége, a kijuttatás időzítése és módja) a gyökérpetrezselyem és a sárgarépa esetében is a termesztési céltól, a tenyészidőtől, illetve a fajtától függően eltérő, mint ahogy eltérő az alkalmazott termesztéstechnológia is.
Sok esetben a figyelem csak a kiszórt műtrágya mennyiségére, esetleg a műtrágya megválasztására terjed ki, a kijuttatás idejére és módjára, a műtrágyák megosztására, illetve a talajba munkálásra kevesebb figyelmet fordítanak.
Nincs szükség klórmentesre
A műtrágyák megválasztása során a költségek mellett figyelembe vesszük a talajkémhatást módosító tulajdonságaikat, összetételüket (pl. milyen egyéb kísérőelemeket tartalmaznak), vízoldékonyságukat. A gyökérzöldségek nem érzékenyek a klórra, így a káliumtrágyák közül nem szükséges a klórmentes drágább formát választani, a kálisó (KCl) összetételűek is alkalmasak.
Az összetett vagy komplex készítmények esetében az egyes tápelemek egymáshoz viszonyított arányának van jelentősége. A káliumhoz viszonyított magas nitrogéntartalom a tárolhatóságot rontja. A bórtartalmú kombinációkat, akár lombtrágyák esetében is, a bórhiánybetegségek elkerülése érdekében célszerű előnyben részesíteni.
Minél nagyobb egy zöldségféle fajlagos tápanyagigénye, azaz minél nagyobb a kiszórásra kerülő trágyaadag, minél hosszabb a tenyészidő, annál valószínűbb, hogy a kijuttatandó műtrágyát meg kell osztani, több részletben kell kiadni (3. táblázat).
| Fajta | Hatóanyag | Alaptrágya | Indítótrágya | Fejtrágya | |
| Korai répa és korai gyökérpetrezselyem | N | – | 50 | 50 | |
| P2O5 | 80-90 | 10-20 | – | ||
| K2O | 80-90 | 10-20 | – | ||
| Ipari és tárolási répa és gyökérpetrezselyem | N | – | 10-20 | 80-90 | |
| P2O5 | 80-90 | 10-20 | – | ||
| K2O | 50 | 25 | 25 | ||
Ezt tovább módosítja a termesztési technológia és a talaj kötöttsége. Az említett szabály szem előtt tartása a hosszú tenyészidejű, nagy tápanyagigényű ipari és tárolási zöldségféléknél feltétlenül indokolt.
Az őszi gabonáknál okszerű, ugyanakkor a zöldségfélék esetében helytelen gyakorlat – amit a környezetvédelem is jogosan kifogásol – az őszi alaptrágyázáshoz NPK tartalmú összetett trágyákat használni.
A fejtrágyázások időpontját célszerű a növény fejlettségéhez, fenológiai fázisokhoz kötni, akkor adni a fejtrágyát, amikor az egyes tápanyagok a legjobb hatékonysággal érvényesülnek.
Az ipari és tárolási répa, illetve petrezselyem esetében az első fejtrágyát 6-8 cm-es növénymagasságnál, a másodikat 12-15 cm-es, míg a harmadik fejtrágyát 20-25 cm-es fejlettségnél juttassuk ki. A betakarítást megelőző 2-3 hétben fejtrágyát már nem javasolt adni.
