Magyarország a szabadföldi paprikatermesztés északi határán van, ezért ültetése és vetése bizonyos kockázattal jár. Ebből adódóan a termésingadozás nagy, a kései fagyok, légköri aszály, erős nyári felmelegedés jelentős mértékben közrejátszik a terméseredmények alakulásában. Szabadföldi körülmények között országos szinten, az egyes évek esetében 20-25%-os terméskülönbségek is mutatkoznak, amit kereskedelmi úton már nem lehet levezetni, ezért a paprikatermesztésben az elkövetkező évek feladata a termésátlagok növelése mellett a termésbiztonság fokozása.
A paprika klimatikus tényezőkkel szembeni igénye
A fény, a hő, a víz és a tápanyagok mint a növényi élet egymással komplex hatásban lévő tényezői jelentik a növénytermesztés fiziológiai rendszerét. Ezért a paprika esetében sem határozhatók meg egymástól függetlenül az egyes élettényezők optimális értékei – így a tápanyagé sem – csak a többivel összefüggésben.
A termesztés során mindig annak a tényezőnek a javítására kell törekedni, arra kell fordítani a legnagyobb figyelmet, amely hiánya vagy káros maximuma leginkább akadályozza a legnagyobb termés elérését, és ahhoz kell a harmonikus környezet megteremtése érdekében a többit igazítani.
Tekintettel arra, hogy a szabadföldi paprikatermesztésben a klimatikus tényezők szabályozására kevés lehetősége van a termesztőnek, ezért a víz- és a tápanyag-ellátást kell a fény- és hőviszonyokkal szinkronba hozni. Erre a korszerű, intenzív szabadföldi termesztési rendszerek jó lehetőséget nyújtanak.
A víz és a tápanyagok, azaz az öntözés és a trágyázás adott rendszeren belül a legszorosabban összetartozó illetve összekapcsolható technológiai elemek, optimális tápanyagellátásról úgy beszélni, hogy a paprika vízigényét biztosító öntözési feltételeket nem teremtjük meg, nem lehetséges!
A paprika közismerten melegigényes, a hőmérsékleti optimuma a fejlődési stádiumtól függően 25 +/-5–7 °C. Csírázáskor igényli a legtöbb meleget, szikleveles korban a magas hőmérséklet – fényhiánnyal párosulva – a növény káros megnyúlását eredményezi (palántanevelés).
Fejlődési hőküszöb értéke ~10 °C, ami alatt már nem fejlődik, 0 °C-on elfagy, de a fagypont közeli hőmérséklet is már a termésképzésre visszafordíthatatlanul káros hatással van. A 35 °C feletti meleg és a 17-18 °C alatti hideg a virágok termékenyülését rontja. A 38-40 °C feletti léghőmérséklet a lombozatot károsítja.
Fényigénye szabadföldi körülmények között biztosított, fényhiány (5000 lux alatt és 13-14 óránál rövidebb) csak a hajtatásban jelent korlátozó tényezőt. Ezzel szemben az utóbbi években, a globális felmelegedés következményeként tapasztalható intenzív napsütés és hőségnapok gyakran korlátjai a termesztésnek.
KERTÉSZETI GÉPEKET KERES? A RÉSZLETEKÉRT KATTINTSON A KÉPRE!
A paprika talaj- és tápanyagigénye
Kivétel nélkül valamennyi zöldségfaj a jobb szerkezetű (levegős, jó vízmegkötő képességgel rendelkező, humuszban gazdag) talajon többet terem, jobban fejlődik, így van ez az étkezési paprika esetében is. Mégis használjuk a szaknyelvben a „talajigényes” kifejezést, ami kicsit sablonosnak tűnhet, mert olyan faj, amely a rossz szerkezetű talajon többet terem, a zöldségek között nincs.
A talaj minősége iránti különbség az jelenti, hogy vannak növények, amelyek a gyengébb talajszerkezetre kisebb mértékben vagy alig reagálnak (pl.: levélzöldségek, stb.), míg más fajok – így például a paprika is – a szerkezeti tulajdonságok romlásának hatására jelentős terméskiesést vagy minőségromlást mutat. Ezeknél a zöldségféléknél szokás a talaj iránti igényt kiemelni: „talaj szerkezete iránt igényes zöldségfajok”, ezeket szoktuk a „szerves trágya igényes zöldségfélék” csoportjába is besorolni.
A talajjal szemben támasztott egyik fontos kritérium a jó (gyors) melegedés, ami alapvetően a kötöttség és a humusztartalom függvénye. A homoktalajok gyorsan felmelegszenek, ilyen szempontból alkalmasak a paprika számára, de hátrányuk, hogy víztartó-képességük rossz.
Ezért a paprika esetében az ilyen talajokat jelentős mennyiségű érett szerves trágyával célszerű feljavítani, ami négyzetméterenként elérheti szabadföldön a 40-80 t/ha-t, vagy ha ennél több áll rendelkezésre, még nagyobb adaggal is. Így a homok talajok gyors melegedés mellett javul a víz- és tápanyagmegtartó képességük, korai szabadföldi paprika számára ideális közegek lehetnek. A homok mellett számításba jöhetnek még a kötöttebb homokos vályog, legfeljebb a cserepesedésre nem hajlamos vályog talajok.
A paprika sóérzékeny zöldségfaj, különösen a lazább szövetű, fehér termésű (TV) fajták esetében káros a túltrágyázás, a szikesítő hatású öntözővíz, vagy az a tömény tápoldat. Ebből adódóan kerülendő minden olyan terület, amely a legkisebb mértékben is a szikesedés jeleit mutatja.
Kémhatás tekintetében, mint a többi zöldségféle a semleges, enyhén savanyú talajokon érzi legjobban magát. Mésztartalom tekintetében is az olyan talajok javasolhatók, amelyek CaCO3 tartalma (szénsavas mésztartalma) 1-5% között van.
Kifejezetten érzékeny a talajban lévő szermaradványokra, fertőtlenítő anyagokra, amelyek levél- és terméstorzulást, súlyos esetben a tövek pusztulását okozhatják. Olyan kombinált vagy vegyes vetésforgóban termeszteni paprikát, ahol gyomirtó szert is használtak kockázatos, előtte csíráztatási próbát célszerű végezni!
A jó talajszerkezet nem minden, gondos, talaj szerkezetét nem rontó, 25-30 cm mélységű művelésre is van szükség, aminek kedvező hatásait a következőkben összegezhetjük:
- Csökkenti a gyökerek energiaveszteségét azáltal, hogy elősegíti a mély behatolásukat, ebből adódóan hozzájárul a mélyebb és nagyobb gyökérélettér, a mélyebb termőréteg kialakításához.
- Javítja a talaj levegőzését, a gyökerek oxigénellátását, ami a paprika esetében döntő fontosságú.
- A felső 0–10 cm-es, a termesztés során leromlott szerkezetű réteget leforgatva, és az alsó regenerálódott talaj a felszínre hozva, javítja a gyökértér szerkezeti tulajdonságait.
- Irtja és gyéríti a gyomokat.
A paprikánál is, mint más termesztett növénynél a tápanyagellátás-számításának alapja a fajlagos tápanyagigény, ami alatt az egy tonna termés előállításához szükséges tápanyag mennyiséget értjük, azaz hány kiló nitrogén (N), foszfor (P2O5) és kálium (K2O), stb. hatóanyagra van szüksége a növénynek 1 tonna termés megneveléséhez. Több fajtán, technológiai változtatása esetén, szabadföldi és hajtatott körülmények között végzett mérések eredményei alapján számított paprika fajlagos tápanyagigénye:
- 2,4-3,8 kg/t nitrogén (N)
- 0,7-1,1 kg/t foszfor (P2O5)
- 4,9-6,9 kg/t kálium (K2O)
Szabadföldi körülmények között, ahol alacsonyabbak a terméseredmények és (ebből adódóan) általában magasabb a termés szárazanyag-tartalma a felső, hajtatásban, ahol a termésátlagok lényegesen magasabbak, a szabadföldiének többszöröse, de a termés szárazanyag-tartalma valamivel alacsonyabb, az alsóbb értékeket célszerű a tápanyagadagok kiszámításánál alapul venni.
A növény különböző szerveiben mért N-, P- és K-szintet a környezeti tényezők, így a talaj tápanyag-ellátottsága nagy, de szervenként változó mértékben befolyásolja. A legkisebb ingadozás a paprikabogyóban mérhető, az itt mért értékek közel állandónak tekinthetők.
Ezért a bogyók tápanyagtartalma nem adhat támpontot a növény tápanyag-ellátottságának, de a talaj tápanyagtartalmának az értékeléséhez sem, ugyanakkor a termés által a talajból kivont tápelem-mennyiség megítéléséhez jó alapot szolgáltathat, azaz a paprikanövény fajlagos tápanyagigényénél a számítás alapja lehet. Legnagyobb ingadozás a levelekben van, az itt mért értékek jól jellemzik a paprika tápelem ellátottságát, így a tápanyagok hiányát, esetleg túladagolását is.
A nitrogén mennyisége döntően befolyásolja a növény fejlődését. Hiánya a lassúbb tömeggyarapodás mellett kezdetben az alsó, majd a középtáji levelekre áthúzódó sárgulást, súlyos esetben a levelek elszáradását okozza. Kedvezőtlen hatással van a termések kötődésére, a bogyótömegre. A nitrogén túladagolása – bőséges talajnedvességgel párosulva – nagy lombozatot, buja növekedést, terméselrúgást vált ki, egyes fajták esetben hozzájárul a termések elaprósodásához.
Száraz talaj esetén sok nitrogén hatására a paprika a magas talaj-sótartalom tüneteit mutatja, azaz haragoszöld színt, apró levélzetet, vékony szárat rövid ízközökkel, barna hajszál gyökérzetet. Az ilyen növényen gyakori a csúcsrothadás betegség (bogyó bibepont felőli oldalán sötét barna beszáradó folt képződik, ami a mészhiány tünete is), a kényszerérés, a fejletlen bogyók pirosra színeződése.
Gyakorlott szem kell ahhoz, hogy a levelek színe alapján el tudja valaki dönteni, hogy a paprika jól vagy rosszul van vízzel és tápanyaggal ellátva.
Ha a hajtás színe nem sokkal világosabb, mint a középső és alsó leveleké, akkor jól fejlődik a növény, ha sötétebb leállt a növekedés (pl.: alacsony talajnedvesség következtében, túltrágyázás miatt), ha sokkal világosabb túl gyors a növekedés, fennáll a veszélye a virág- és terméselrúgásnak.
A foszfornak a gyökérképződés elősegítése mellett a reproduktív szervekre gyakorolt hatása jelentős. Hiánya kései virágzást, rossz termésképződést, súlyos esetben erős lombvesztést eredményez. Kezdeti foszforhiány hatására az alsó, idősebb levelek barnás zöldekké válnak, a fonáki oldalon vöröses, lilás elszíneződés figyelhető meg. Gyakran az antocián képződés (lilás szín) a termésen is mutatkozik (1. kép).
A káliumnak a növényi életfolyamatok szabályozásában van jelentősége. Túladagolása a magas sótartalom tünetei mellett gátolja néhány tápelem felvételét, hiánya a foszforhoz és a nitrogénhez hasonlóan az alsó levelek klorózisát okozza.
A nitrogéntől eltérően a sárgulás a levélen nem egyenletes (szélei elmosódottak), a főér és közvetlen közelében lévő szövet haragoszöld színt mutat, a főértől távolabbi szövet éles határral kisárgul, esetleg el is szárad. A tünetek a levél hegye irányából indulnak és a levélnyél felé tartanak. A káliummal rosszul ellátott paprika fogékonyabb a betegségekre, érzékenyebb a vízhiányra.
Kalciumhiány akkor következik be, ha a talaj kevés meszet tartalmaz (1% CaCO3 alatt), vagy valamilyen kedvezőtlen környezeti hatás áll fenn (pl.: magas talaj sótartalom, magas páratartalom, stb.), ami akadályozza a mész felvételét. A feljebb már említett csúcsrothadás betegség mellett, a fiatalabb levelek, hajtások kivilágosodását is eredményezi.
Magnéziumhiány a tápelem-adagolás aránytalanságából, ionantagonizmusból adódik, (talaj magas mésztartalma, túlzott káliumtrágyázás, stb.), de van, hogy a termesztők keveset adnak, mikroelemként kezelik, egy-egy lombtrágyázással próbálják a paprika tekintélyes mennyiségű igényét (40-60 kg/ha) elintézni.
A mikroelemek hiánya a hajtásvégek kivilágosodását, a fiatal leveleken pókhálószerű látszatot okoznak, gyakran a talaj magas mésztartalma, a vas esetében a gyökérközeg levegőtlensége, túlöntözése váltja ki.
(Vezérkép: Váczi Viktória/Facebook)
