Az étkezési paprika különösen igényes zöldségnövénynek számít vízellátás és tápanyag-adagolás szempontjából. Gyorsan és „érzékenyen” reagál a vízhiányra, és a tápelemek túladagolására is, ami jelentős termésveszteséget, minőségromlást eredményezhet.
Tápanyagszükséglet számítása
Tápanyagigény számítás alapja az előző írásunkban már jelezett fajlagos tápanyagigény, ami a paprikánál:
- 2,4-3,8 kg/t nitrogén (N)
- 0,7-1,1 kg/t foszfor (P2O5)
- 4,9-6,9 kg/t kálium (K2O)
A trágyaadag számításakor a fajlagos tápanyagigény értéket fel kell felszorozni a várható termésátlaggal, ezáltal megkapjuk az összes kijuttatandó tápanyagmennyiséget kg-ban és hatóanyagban. Az értéket korrekciós tényezőkkel kell módosítani, ilyen korrekciós tényező:
- talaj tápanyagtartalma (ha talajvizsgálatok alapján alacsony 50%-kal, ha közepesen alacsony 25-30%-kal növeljük, illetve ha közepesen magas vagy magas 50%-kal és 25-30%-kal csökkentjük),
- várható tápanyag veszteségek miatti növelés (nitrogén kimosódás homoktalajon illetve foszfor lekötődés kötött talajon),
- szerves trágyázás esetén 2-3 évig tartó tápanyag-feltáródásból adódó NPK adag csökkentése és
- pillangós előnövény (lucerna, bab, borsó, stb.) által megkötött nitrogén miatt a kiszórandó adag 30-40 kg/ha N-nel történő csökkentése.
KERTÉSZETI GÉPEKET KERES? A RÉSZLETEKÉRT KATTINTSON A KÉPRE!
Trágyázás időzítése és trágyamegosztás
Minél nagyobb egy zöldségnövény tápanyagigénye, minél nagyobb a várható termés alapján számított trágyaadag, és minél hosszabb a tenyészidő, annál valószínűbb, hogy a kijuttatandó műtrágyát meg kell osztani, több részletben kell kijuttatni. Az adagolást tovább módosítja a termesztési technológia és a talaj kötöttsége.
Az említett szabály szem előtt tartása különösen indokolt az olyan sóérzékenyebb fajok esetében, mint az étkezési paprika, ahol az egyszerre kiadható tápanyagmennyiség lényegesen kevesebb, illetve a tápoldat töménység hígabb, mint a sóra kevésbé érzékenyek fajoknál (pl.: káposztafélék).
A magasabb víz- és tápanyag-megkötőképességgel rendelkező talajokon (pl. vályogtalajok, humusztalajok) mindig kisebb a perzselés veszélye, szemben a homokkal, ahol a tápanyag-kimosódás is nagyobb. Ebből adódóan az alacsony humusztartalmú homokon több (gyakoribb), de 20-25%-kal kisebb adagok formájában kell – a biztonság miatt célszerű – a tápanyagot kijuttatni, mint a humuszban gazdagabb vályog talajoknál (1. táblázat).
| Hatóanyag | Alaptrágya | Indítótrágya | Fejtrágya |
| N | 50 | 50 | 50 |
| K2O | 200 | 100 | 100 |
A növény tápanyagigénye és a műtrágya minősége mellett az alkalmazott termesztéstechnológia az a tényező, amely leginkább meghatározza a tápanyagok elosztását és időzítését. Egyes technológiák a paprika szuperintenzív szabadföldi termesztésénél már nem tiszta vízzel történő öntözést, hanem egészen híg tápoldatozást javasolnak. Ez heti, de csepegtető öntözés esetén akár két-három napi tápoldatozást is jelenthet.
A gyakori, kisadagú öntözéssel – ami nem minden esetben cél (pl. homoktalajokon), feljebb „csalogatjuk” a paprika gyökerét – ezzel jelentősen befolyásoljuk a tápanyagfelvevő-zóna elhelyezkedését. (A talajfelszín közelében, a nyári hőség idején túlmelegedett talaj is okoz gyökérperzselést!)
A mélyebb gyökérzet ritkább, de nagyobb adagú öntözést tesz lehetővé, míg a sekélyen elhelyezkedő gyökérzet ugyan jobb lehetőséget biztosít a tápoldatozáson és öntözésen keresztül a növekedés szabályozására (tápoldat töménység, tápoldat és víz mennyiség, tápoldat összetétel), de az említett túl meleg talajból adódó perzselés, és esetleges technikai okokból adódó öntözés kimaradás miatt veszélyes.
Az őszi gabonáknál indokolt, de a paprika esetében sokak által alkalmazott helytelen gyakorlat az őszi alaptrágyázáshoz NPK tartalmú összetett trágyák használata az esetleges nagyobb téli csapadékból adódó kimosódás miatt. Csak olyan esetben fogadható el az őszi nitrogénes alaptrágyázás, ha jelentős mennyiségű, magas cellulóz tartalmú szerves anyag került leszántásra (pl. kukorica után), amelynek bomlásához szükséges a nitrogén a pentozán hatás elkerülése miatt.
Helytelen gyakorlat az is, hogy a hosszabb tenyészidejű, jelentős mennyiségű káliumot igénylő zöldségfajok esetében, így a paprikánál is, fejtrágyának nem adnak káliumot, csak alaptrágya formájában juttatnak ki. Tápanyagmegosztás tekintetében a 2. táblázatban feltüntetett értékeket és arányokat javasoljuk alkalmazni.
| Trágyaanyagok | |||
| Nitrogén | Foszfor | Kálium | |
| Alaptrágya | – | 80 – 90 | 50 -60 |
| Indítótrágya | 10 – 20 | 10 – 20 | 20 – 25 |
| Fejtrágya | 80 – 90 | 0-10 | 20 – 25 |
A fejtrágyázások időpontját célszerű fenológiai fázisokhoz kötni, akkor adni a trágyaanyagokat (a tápoldatot), amikor az egyes tápanyagok a legjobb hatékonysággal érvényesülnek. A paprika esetében az első terméskötéseket követő napokban ugrásszerűen megnövekszik a tápanyagfelvétel nitrogénből és káliumból. Ennél korábban adott nagyobb mennyiségű nitrogén könnyen virág- és terméselrúgáshoz vezethet.
A szabadföldi étkezési paprika tenyészidejét, tápanyagigény szempontjából, alapvetően 3 szakaszra lehet osztani, a tápanyag mennyiségét és a tápoldat összetételét is ennek megfelelően kell szabályozni:
- Kezdetben a gyökeresedés elősegítése érdekében (az ültetést követő 2 hét alatt) a nitrogénhez és a káliumhoz képest magas a P-arányú tápoldat használata célszerű.
- A kiültetést követő 3-5 hétben (II. szakasz) jelentősen változik a paprikanövény tápelemarány igénye, a lombozat felépítéséhez sok nitrogénre van szüksége.
- A szedések idején (III szakasz), az újabb hajtások képződéséhez (remontáláshoz) a valamivel több káliumot igényel, a nitrogénigénye lényegesen nem változik. A tenyészidő legvégén esetleg a kálium elhagyható, és csak nitrogén kijuttatása szükséges.
Ahhoz, hogy tenyészidőszakban a fejtrágyázással a kívánt arányokat tartani tudjuk, alap- és indítótrágyázáskor kell a talaj tápanyagszintjét a növény igényéhez igazítani.
A talaj és a termesztéstechnológia ismerete nélkül pontos receptet a trágyázásra vonatkozóan nem lehet adni, a fentiekben ismertettek is csak irányadásnak szánjuk!
