K. Mihályné kérdése: A fügéken muslicához hasonló, apró rovarokat figyeltem meg. Milyen károsítóról lehet szó? Hogyan védekezhetek ellene?
Aki válaszol:
Dr. Mikulás József, címzetes főiskolai tanár, növényorvos, a mg.-i tudományok kandidátusa
Kedves Olvasó!
A fügét foltosszárnyú muslica károsította. Az ecetmuslicától a hímek szárnyának rajzolatával lehetséges megkülönböztetni, ugyanis a foltosszárnyú muslica esetén a hímek szárnyának hegyén sötét színű folt található. Ez nagyon gyorsan szaporodó muslicafaj. Egy nősténynek akár hat nemzedéke is lehet, ez azt jelenti, hogy akár 75 milliárd utóda is lehet.
Sok tápnövénnyel rendelkezik nemcsak a fügét szereti, nem kíméli sem a termesztett, sem a vadon termő gyümölcsfajokat sem. Más muslicákkal ellentétben nem a rothadó, túlérett, hanem a friss még érésben lévő (színesedő), majd később az érett gyümölcsöket keresi fel tojásrakás céljából.
A nőstény egy gyümölcsbe több petét helyez el. A kártevő lárvái fehér színű pár milliméteres nagyságú nyüvek. Károsításának hatására a gyümölcs felszíne a szúrás helyén behorpad, a gyümölcs gyorsan összeesik. Ezért nagyon fontos a megtermett összes gyümölcs betakarítása, valamint a fertőzött termések megsemmisítése is. A fertőzött terméseket nem szabad komposztálni, mivel az a muslica átteleléséhez ideális körülményeket teremt. E kártevő elleni kémiai védelem nehéz a hatékony szerek élelmezés-egészségügyi várakozási ideje hossza miatt.
A kártételt megelőzhetjük, ha egész évben csapdázzuk a foltosszárnyú muslicát. Svájci tapasztalat szerinti eredményes recept: egy liter vízbe 0,50 liter almaecet, 0,25 liter vörösbor, egy kávéskanál cukor és néhány csepp parfüm. A nyílás átmérője ne legyen nagyobb 4 mm-nél, hogy más rovarok ne tudjanak bemenni. A csapdát szélvédett árnyékos helyre kell kihelyezni.
A csapdák vizsgálatát január februárban 30 naponként, márciusban 15 naponként, áprilistól októberig 7 naponként, novembertől decemberi 15 naponként kell elvégezni. A csapdákban lévő muslicákat le kell szűrni és vízzel lemosni. Nagyító segítségével megállapítható a muslicafaj kiléte.
A fertőzés mértékét úgy állapíthatjuk meg, hogy vagy vízbe helyezzük az egészségesnek tűnő termést, vagy lefagyasztjuk. A lárvák elhagyják a termést, a folyadékot 4-5 mm átmérőjű szűrőn átszűrjük. A szűrő tartalmát sötét színű papírra kell borítani a lárvák mennyiségének könnyebb megállapítása érdekében. A lefagyasztott termésen elpusztult lárvákat megfigyelhetjük és megszámolhatjuk. Ezekkel az éves fertőzést és csapdázást értékelhetjük.