A vértetű jelentős kártevő az almafákon. Miről ismerhetem fel ezt a károsítót? Hogyan védhetem meg az almafáimat a vértetűtől?
Aki válaszol:
Dr. Csorba Virág kertészmérnök, növényorvos
Kedves Kérdező!
A vértetű (Eriosoma lanigerum) az almafák egyik legjelentősebb kártevője, hiszen számottevő jelenlétükkel a fa kondíciójának nagymértékű leromlását is okozhatják. Felismerése nem nehéz feladat, hiszen az elevenszülő nőstények által kiválasztott viaszfonalak tömegéből, vattacsomószerű telepek alakulnak ki, melyeket a fás részeken találunk meg. A növekedésnek indult populációt a friss viaszos váladék beborítja, viszont telelő alakjai csupaszok. Egyedeik fekete színűek, gömbölyűek, testnedvük vörös színű, ezt szétnyomásuk, eldörzsölésük folyamán tapasztalhatjuk meg.
Kárképük a fás részeken, ágakon duzzanatok, majd később elrákosodó sebek formájában láthatók, súlyos esetben torzulás és elhalás, vagyis a fa teljes vagy részleges pusztulása is bekövetkezhet. A szívogatás hatására még a fás részek héja is felrepedhet, így további kártevőknek és kórokozóknak nyithatnak utat a fertőzéshez. Nemcsak a föld feletti, hanem a föld alatti részeken, a gyökereken is károsíthatnak, az előbb említett tünetek itt ugyanúgy megtalálhatók.
Évente számos nemzedékük kialakul, mely lehetővé teszi gyors és hatékony felszaporodásukat. A nőstények és a lárváik egyaránt áttelelhetnek a fák gyökerén, illetve gyökérnyaki részén, ezért tavaszi felszaporodásuk a vízhajtásokon és a fiatal hajtásokon meglehetősen gyorsan végbemehet. A nyár folyamán a hőmérséklet emelkedésével párhuzamosan egyre kevesebb idő szükséges nemzedékeinek kifejlődéséhez. A legnagyobb egyedszámban általában a nyár elején, júniusban találhatók meg a fákon.
Elszaporodásuknak kedvez a sűrű lombozat és az ott kialakuló magas páratartalom. Megelőzés céljából a vízhajtások és sarjhajtások eltávolítása, a fák szakszerű metszésével kialakított szellős lombkorona, a sebek ápolása és a kiegyensúlyozott tápanyagellátás (főként nitrogén) segítségünkre lehet a kártevő elleni hatékony védekezésnél.
A lemosó kezelésekkel a föld felett telelő egyedek száma gyéríthető, viszont a tavasszal megjelenő, telelésüket befejező alakok ellen még a testükön megjelenő viaszváladék előtt védekezhetünk hatékonyan (pirimikarb). A vértetű életmódjából adódóan az egyes almaalanyok fogékonysága eltérő, így már a csemete megvásárlása során is készülhetünk az ellenük való védekezésre. Az M9 és M26 a nagyon fogékonyak, míg az MM alanyok többsége kevésbé fogékony vagy toleráns (pl. MM106) alanyok közé tartozik.
