Hogyan lehet vetőmagnak kinyerni a magot a paradicsomból, hogyan járjak el? Van valami különleges módja?
Aki válaszol:
Dr. Némethy Zsuzsanna, ny. egyetemi adjunktus
Kedves Kérdező!
Ha magfogásban gondolkodik, célszerű olyan paradicsom terméséből kivenni a magot, melynek növényét is meg tudja nézni, hiszen maggal többféle betegség is átörökíthető. Olyan tőről válasszunk bogyót, mely erőteljes növekedésű, bő termő és korán érik. A paradicsom növény levelei, hajtásai, bogyói legyenek egészségesek, egyszínűek, ne látszódjon rajtuk szín- vagy alakváltozás. Legveszélyesebbek a vírusok okozta betegségek, mivel ellenük nem lehet védekezni, és többségük magokkal is terjed. A paradicsom bogyó legyen érett, azokban megfelelő fejlettségűek a magok, amik erőteljes csírázásra képesek. Magfogásra célszerű az érési időszak elején kiválasztani a paradicsombogyót, akkor még a növények egészségesek, kevés betegség szokott rajtuk előfordulni.
A fajtára jellemző méretű, alakú bogyót kiválasztva a húsából ki kell nyerni és el kell különíteni a magokat. Erre a célra bevált a bogyó húsának szűrön történő passzírozása, majd bő és gyakran cserélt vízben végzett keverése során a magokra tapadt húsréteg leválik róla. Tévesen sokan úgy vélik, hogy a paradicsom húsa a magok csírázását gátolja, amennyiben a maghéjon rajta marad. Ez a paradicsomra nem igaz, ellenben a tökfélék családjába tartozó növényeknél (uborka, cukkini, dinnyék, különböző tökfélék) fennáll a csírázást gátló hatás. Ezeknél nagyon fontos a vetési célra kinyert magvak héjának alapos tisztítása.
A paradicsommagokat ajánlott rövid időre vízben állva hagyni, „úsztatni,” ezalatt a fejletlen, üres, úgynevezett léha magvak a víz felszínére feljönnek, onnan könnyű eltávolítani. Elterjedt olyan nézet is, hogy pár napig a mosott magvakat érdemes vízben áztatni. Ez a szokás kifejezetten hátrányos a nyugalomban lévő magvak számára, a víz hatására a csírázási folyamat könnyen megindulhat. A vetőmagnak kiválogatott magokat mielőbb teljesen meg kell szárítani, a tárolhatóságnak az a feltétele. A szárítás szellős, árnyékos, 20 °C-os helyen ideális, ez egy több napig tartó folyamat.
Már a magkinyerés előtt gondoskodjunk a mag begyűjtési adatainak megjelölésére, tüntessük fel a fajta nevét, vagy annak hiányában a termések formai jellegzetességeit (alak, bogyó mérete, bogyó színe), a növekedés típusát (bokor, folyton növő), érési idejét (korai, kései érésű) és a magszedés idejét. A zacskókon tüntessük fel ezeket a fontos azonosító adatokat. Jól lezárt papír vagy PVC zacskókban, hűvös helyen tárolva a paradicsom magvak legalább 3-4 évig megtartják csíraképességüket.
A hibrid paradicsomfajták, melyeket a fajtanév melletti F1 jelölésről ismerhetünk fel, magjaiból fejlődő növények nem biztos, hogy megtartják az „anyanövény” tulajdonságait, erre kell számítani. Ezzel szemben a szabadbeporzású fajtáknál, melyek tulajdonságai állandók, utódai azonosak lesznek a magot adó növénnyel, szabadon tovább szaporíthatók. Ezekből érdemes magot fogni.
