Mi okozhat az őszibarack- és a nektarinfák gyümölcsein mézgásodást? Tavaly sok gyümölcsnél tapasztaltuk a jelenséget. Hogyan előzhetnénk meg idén ezt a problémát?
Aki válaszol:
Dr. Csorba Virág kertészmérnök, növényorvos
Kedves Kérdező!
A barackmoly (Anarsia lineatella) elsőrendű tápnövénye az őszi- és a kajszibarack, de előfordulhat a mandulán, szilván, a cseresznyén és a meggyen egyaránt. A kártevő a hernyó, mely kora tavasszal még a hajtásokat károsítja, majd későbbi nemzedékének hernyója pedig a termésekbe, egészen a magig rágja be magát. A hernyó jelenlétére a termések felületén megjelenő ürülékük és mézgafolyás hívja fel a figyelmet. Jellemzően a kocsánynál vagy két gyümölcs találkozásánál rágnak be a gyümölcshúsba.
A keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) lárváinak táplálkozása során szintén hasonló tünetek alakulnak ki. A kezdeti hajtáskártétel után a zöld terméseken, majd később pedig az érőfélben lévő és érett gyümölcsben egyaránt táplálkoznak. A termésbe általában a kocsány körüli részen hatolnak be, majd pedig a bőrszövet alatt járatot rágnak, és a gyümölcshúson keresztül egészen a magházig hatolnak. A magházban szabálytalan alakú üreget készítenek, amit rágcsálékuk és ürülékük tölt ki. Nemcsak a gyümölcs belsejében táplálkozhatnak, hanem annak felületén is, melyen ezáltal mézgafolyás, szabálytalan lyukak, valamint ürülék látható. A károsított termés később pedig lehull a fáról.
Mindkét fajra jellemző, hogy lárva alakban telelnek át a fás részeken, védett gubókban. Évente általában három nemzedékük fejlődik ki. Gyakori vendégnek számítanak házikertekben és szórványgyümölcsösben. Fejlődésüknek kedvez a száraz és meleg időjárás. Tavasszal, amennyiben hajtáskártételt is észlelünk, érdemes lehet ezek levágásával és megsemmisítésével pusztítani egyedeiket. Eredményesek az éppen tüneteket mutató hajtások eltávolításával lehetünk, mert amennyiben a hajtásvég már elszáradt, a hernyók a károsításuk helyét elhagyták. A kémiai védekezéssel akkor lehetünk hatékonyak, ha az imágók rajzását szexferomon csapdákkal követjük nyomon, mellyel ugyanis a védekezés időpontja a legjobban időzíthető. A tavaszi nemzedék esetében a lárvák ellen, míg a későbbiekben a tojásrakáshoz célszerű időzíteni a védekezést, pl. emamektin benzoát hatóanyaggal.
