Aki válaszol:
Dr. Némethy Zsuzsanna, ny. egyetemi adjunktus

Kedves Kérdező!

A beküldött képen valóban sűrűn elhelyezkedő, előtörő mézgakiválások láthatók, ami ilyen megjelenési formában szokatlan.

A mézgaképződés csonthéjas gyümölcsfajokra – sárga- és őszibarack, cseresznye, meggy, mandula, szilva stb. – jellemző, a mézga a fakéreg nyílásain kiszivárgó sárgás, átlátszó, nyúlós, a levegőn keményre száradó anyag. Macskaméz, mézgagyanta, famézga, facsipa néven is ismert képződmény. Népi gyógyászatban köhögés és láz csillapítására is felhasználták, sebfertőtlenítésre is alkalmazták.

A mézga a fás növényi részeken (elsősorban a fatörzsön, de ágak felszínén is) jelenik meg, mindig valamilyen nyíláson, mely lehet metszési felület, mechanikai (fizikai) sérülés, repedés, kéreg alatt a faszövetben élő rovarkártétel, fás szövetben élő kórokozók (pl. pszeudomónászos fertőzés) következménye. A mézgásodás a fa védekezési reakciója az őt ért, számára kedvezőtlen hatás ellen. A mézga cukorban és szerves savakban gazdag növényi nedv és gyanta keveréke, cukortartalma vonzza a hangyákat és egyéb rovarokat. Egyik legismertebb és gyakori kiváltó oka a csonthéjas gyümölcsfák moníliás betegsége. Erős fellépéséhez hozzájárul a hirtelen lezúduló, tartós szárazság utáni nagy mennyiségű csapadék, és annak következtében fellépő talajlevegőtlenség. Számos esetben előfordul őszibarackfáknál az Ön által is észlelt betegség tünete, nyárvégi nagy esőzéseket követően.

A beküldött képen egyértelműen megállapítható, hogy a fakérgen apró, kerek lyukak is láthatók, és ezeken kitörő „kukac formájú” mézga csíkok. Őszibarackfájánál az elmúlt esős időszak fokozott nedvkeringést indított el, és a fatörzsön egymáshoz közel található szúbogár-lyukakon és alatta lévő járatokból tört elő a mézga.

A mézgásodás ellen, amikor megjelent, csak tüneti kezelés lehetséges. A mézgát az alatta lévő kéreggel együtt, éles eszközzel ki kell vágni és helyét lefertőtleníteni. A színelváltozást mutató szöveti részt vagy a benne élő rovart is el kell távolítani, a tisztítási munkát az ép szövetig kell végezni. A seb fertőtlenítése és megszáradása után légmentesen javasolt lezárni a seb védelme érdekében. Ez a gyakorlat az elszórt mézgahelyek esetén alkalmazható csupán. Amikor a mézgakifolyások száma a törzsön százhoz közelít, a mézgacsomók egymástól mért távolsága néhány cm, az előbb leírt kezelés nem alkalmazható, a fa menthetetlen. A szúbogarak ellen kellett volna a fát megvédeni a megelőző években, nem permetezéssel, hanem a fa jó kondícióban tartásával: trágyázásával és szükség esetén öntözésével.