Érik a szőlőm, és sok muslicát látok repkedni a fürtök körül. A darazsak kártétele már lecsökkent, de a muslicák még nagy számban jelen vannak. Miért szaporodtak fel? Korábbi években nem láttam ilyeneket.
Aki válaszol:
Dr. Némethy Zsuzsanna, ny. egyetemi adjunktus
Kedves Kérdező!
Gyümölcsökön általánosan előfordulnak a már régóta ismert és elterjedt közönséges muslica, vagyis az ecetmuslica (Drosophila melanogaster) egyedei, lakásban a betárolt gyümölcsfélék „állandó” kártevői. Lárvával fertőzött áruval kerülnek a lakásba, és addig fenntartják magukat, amíg puhuló, romló érett gyümölcsfélét találnak.
Az utóbbi évtizedben terjedőben van hazánkban is a pettyesszárnyú, más néven foltosszárnyú muslica (Drosophila suzukii), invazív, idegenhonos, behurcolt új kártevő.
A pettyesszárnyú muslica nem a rothadó, túlérett gyümölcsöket, hanem elsősorban az érésben levő, ép, egészséges gyümölcsöket keresi fel. A nőstények hegyes, fűrészes tojócsövükkel szakítják át a gyümölcsök héját és abba helyezik petéiket.
A kifejlett muslica apró 2-3,5 mm nagyságú. Méretében és megjelenésében hasonlít az ecetmuslicára, szemei pirosak, és a hím egyedek szárnyainak végén egy-egy sötét pont látható. Ez utóbbi a biztonságos megkülönböztető bélyege. A nőstények szárnyai viszont egyszínűek, azokon folt nem látható. Évente több nemzedéke képes kifejlődni, azok számát a hőmérséklet határozza meg. Kedvező körülmények között (nyáron vagy melegben) 1 hét is elegendő az újabb nemzedék kialakulásához. Lárváik kis méretűek, 1-3 mm hosszúak, keskenyek, fehéres színűek, gyors mozgásúak. Bábjai sárgás színűek, a gyümölcs belsejében és talajban is kifejlődhetnek. Ismereteink szerint imágó, azaz légy alakban telelnek. Mind a lárvái, mind az imágói hasonló muslicafajokkal összetéveszthetők, a méretük miatt megbízható azonosításukhoz erős nagyítás, elsősorban sztereomikroszkóp szükséges.
Szőlőbogyó héján apró tűhegynyi lyuk jelzi a tojásrakást, annak belsejében már a lárva, lárvák is megtalálhatók. 1 mm körüli lyuk pedig az imágó kirepüléséről informál.
Tápnövényei elsősorban a bogyós gyümölcsűek termései (málna, szeder, bodza, áfonya, szőlő), továbbá az érésben lévő cseresznye, meggy és a füge is. Tapasztalat szerint, ahová bekerül, ott fenntartja magát és felkeresi lehetséges tápnövényeit. Fertőzését, annak terjedését a gyümölcsök érésének befejeződése és az őszi hidegek állítják le. Júliustól októberig jelen vannak és károsítanak.
Kémiai védekezésre a lambda-cihalotrin hatóanyagú Karate zeon, Full stb., a spinozad hatóanyagú Laser Duplo és az azadirachtin hatóanyagú NeemAzal engedélyezettek különböző élelmezésügyi várakozási idővel. A folyamatosan érő bogyósoknál szinte lehetetlen a szakszerű kivitelezés, mivel szedési idő alatt folyamatos kezelések lennének szükségesek.
Léteznek csalogató csapdák a szárnyas imágók ellen, érdemes alkalmazni azokat minél többet. Ajánlott a fertőzött, lehullott károsított gyümölcsöt nem hagyni a talajon, azokat gyakran össze kell szedni, és megsemmisíteni. Fontos: komposztra ne kerüljenek a fertőzött, megromlott gyümölcsök, hanem PVC zsákban összegyűjtve helyezzék a szemétbe, vagy 10 cm-nél mélyebbre ássák el. A leszedett, rekeszekben tárolt szemekből kimásznak a lárvák, lárva vagy báb állapotban, a rekeszek alján meghúzódnak. Ezeket is gyűjtsük össze, ne szóródjanak szét. Fagymentes tárolókban életképesen tudnak áttelelni a kártevők, és a következő évi fertőzés elindítói lesznek ezek a korán aktív állapotba kerülő példányok.
