Mikor érdemes elvégezni a szőlő metszését? Mire szükséges kiemelten odafigyelni a munka végrehajtása során?
Aki válaszol:
Dr. Csorba Virág kertészmérnök, növényorvos
Kedves Kérdező!
Hazánkban hagyományosan a szőlő metszését tavasszal, február végétől április elejéig szokás elvégezni. A metszést fakadásig, vagyis kb. április első feléig azonban mindenképpen érdemes befejeznünk. A tavaszi metszés hátránya, hogy a nedvkeringés megindulása miatt a szőlő könnyezése is beindul. A nedvesség pedig a rügyekre is ráfolyhat, így okozva azok bevakulását. A tél végi, kora tavaszi metszés esetén a könnyezés mértéke még csökkenthető. Az ebben az időszakban végzett metszéssel továbbá a korábban bekövetkező fakadást is elő tudjuk segíteni, melynek a késői érésű fajták szempontjából van kiemelt szerepe.
A tavasszal végzett metszés további előnyeként említhető az is, hogy ilyenkor lehetőségünk van a tél folyamán keletkezett fagykárt kompenzálni, azt több rügy meghagyásával orvosolni. A metszés ősszel is végezhető, mely során a szőlő könnyezésétől és a bevakulástól (fulladásától) sem kell tartanunk, de az erősebb téli fagyok ilyenkor a növényeket akár érzékenyebben is érinthetik.
A szőlőnél is a metszést minden évben el kell végeznünk, akárcsak a gyümölcsfák esetében. A metszéssel célunk a tőkék kezelhetőségének és termőegyensúlyának fenntartása. A metszés helyes kivitelezése számos tényező függvényében (fajta, tőkeforma, klimatikus viszonyok stb.) változik. Viszont vannak általános érvényű szabályok, melyeket minden esetben ajánlatos betartanunk. Az elfagyott, beteg, szükségtelen részeket csonk meghagyása nélkül metsszük le!
A megtartani kívánt vesszőket úgy metsszük vissza, hogy a meghagyott rügy felett legalább 3-4 cm-es részt is hagyjunk meg, az ízközben vágjuk azt vissza! A vágás során keletkező seb ne legyen egyenes, próbáljuk meg úgy kialakítani, hogy ne a rügyek irányába, hanem a hasi vagy háti oldal felé lejtsen, így könnyezés esetében a nedvesség nem a rügyek felületére kerül!
A metszést kezdjük a letermett részek levágásával, majd csak a kellően beérett, sérülésektől, károsodásoktól mentes, ceruza vastagságú vesszők közül válogassunk! A jobb erőnlétben lévő tőkéken akár több, míg a gyengébbek esetében csak kevesebb vessző meghagyása javasolható.
A vesszőkön továbbá a fennmaradt kacsokat, hónaljvesszőket és a fürtkocsányok megszáradt maradékait is távolítsuk el!
Kiemelt kép: Pixabay
