Miért fás a karalábé?
Mondanám, hogy az erdő legyen fás és ne a karalábé, de a megoldás nem ebben rejlik. A zsenge és friss karalábét akár többször is vethetjük a kertben, ezért nem árt megismerni az igényeit.
A karalábé tipikusan az a kerti zöldség, amit kétszer is indíthatunk egy szezon alatt. Egyszer az elsőt még kora tavasszal, a másodikat a nyár közepe táján, de ekkor már szükséges lesz a földibolháktól megvédeni, mert a száraz időszakban kedvelt földibolha-csemege lesz.
Amit a karalábéról tudni érdemes
A karalábé a kezdő kiskerttulajdonosoknak is jó lesz első növényként, mert viszonylag könnyen nevelhető. Értéke a földfelszín felett lévő szára, mely megvastagodik és zsenge karalábéfejet nevel. A legzsengébb a fehér, úgynevezett vajkaralábé, másik, a lila külsejű fajták viszont jobbak betárolásra. Az év első szakaszában, így mi mindig a fehéreszöld fajtákat termesztjük, utána a lilákra térünk át a nyár közepén.
A karalábé érdekessége, hogy gumónak nevezzük köznyelvben az értékes “fejet”, de se nem gumó botanikai értelemben, se nem fej. Egyszerűen csak a megvastagodó szár.
Általában tavasszal palántázzuk, április-május környékén kerül ki a kertbe. A nyári változatot viszont vethetjük helyre is: gyakran a magaságyás kiüresedett helyére vetem és nagyon szépen cseperedő karalábé lesz a végeredmény.
De mitől fás a karalábé?
A kérdésre a válasz abban keresendő, hogy mi az igénye a karalábénak?
A karalábénak viszonylag kicsi a gyökere, hajtása idővel el is fásodik a talaj felett megtartva vele a fejlődő gumót.
Pont emiatt, mivel a karalábénak kicsi a gyökere, kevés talajból veszi fel a számára szükséges tápanyagot, így tápanyagban gazdag, jó víztartó-képességű talajon kell termeszteni. Ehhez érdemes talajkeveréket használni: komposztos, tőzeges keverékkel járunk a legjobban. Sok vizet igényel – főleg, ha légköri aszály is van -, hiszen a gumója csak így marad zsenge.
Mi van akkor, ha nem fejesedik, nem nő a gumó, hanem csak elnyurgul?
Sűrű ültetésnél, főleg ha árnyékba kerül, akkor a növény elkezdi a fényt keresni és ezáltal elnyurgul a gumónövesztés helyett.
Az igényei a 40×20 cm tő- és sortávolság valójában, így ha kellő helyet hagyunk a növényeknek, akkor az is segíti a gumónövesztést, mert nemcsak elférnek a növények, de nem is árnyékolják le egymást a fentebb említett okból.
Tehát a zsenge karalábénak két nagy titka van: a megfelelő talaj mellett a sok öntözés és a megfelelő térállás biztosítása.
