Túlzás nélkül mondható, hogy csapadék vonatkozásában az idei év eddig a szélsőségek éve volt. Míg a tél és a kora tavasz, korábban nem tapasztalt szárazságot hozott, vészjóslóan vízszegény volt, a növénytermesztők már-már katasztrófáról beszéltek, ugyanakkor májusban rekord mennyiségű csapadék esett, országos átlagban a lehullott vízmennyiség meghaladta a 120-130 mm-t, nem egy helyen a 150 mm-t is elérte. A júniusi, rekord mértékű hőhullám gyorsan feledtette az aranyat érő májusi esőt, elfogyott a talajban lévő tartalék, újra hiányzott a víz, a zöldségek szenvedtek a melegben, a vízhiány jeleit mutatták. Ma már nem kérdés az árutermelő zöldségtermesztő gazdaságokban, hogy öntözötten vagy öntözetlen körülmények között termesszünk, és melyik növényt öntözzük, illetve melyik termeszthető meg öntözés nélkül, termésmennyiség és termésminőség vonatkozásában a versenyképesség, vagy a termésbiztonság öntözés nélkül, elképzelhetetlen.
Az öntözési technika fejlődése, a precíziós öntözés, egyre szigorúbb követelményeket támaszt a vízminőséggel szemben. Pontos víz- és tápoldat-adagolásnál használatos szórófejek és csepegtető testek rendkívül érzékenyek a vízminőségre, gyorsan eldugulnak, használhatatlanná válnak. De mi okozza az eltömődésüket?
Jelentős különbség van a szennyezettséget illetően a felszíni vizek, valamint a talaj-, illetve rétegvizek tekintetében. Tavak, vízfolyások vizeiben jelentős lehet a biológiai szennyeződés, minősítéshez a baktérium számot szokás megadni (db/ml). Amennyiben az érték nem haladja meg a 10 000 db-t, nem kell tartani az eltömődéstől, viszont 50 ezer feletti érték esetén nagy a veszélye a csepegtetők és mikroszórófejek eldugulásának, alapos mechanikai szűrésről kell gondoskodni (1. táblázat).
Talaj- és rétegvizeknél, továbbá felszíni vizek esetében – folyó vizek esetében inkább, állóvizeknél kevésbé – fennáll a fizikai szennyeződés veszélye. Ilyen tekintetben a víz minősítése a lebegő anyag mennyiségének mérésével történik, 50 mg/liter alatt nem kell az eltömődéssel számolni, kritikus a 100 vagy a feletti érték, ahol alapos szűrés hiányában nagyon gyors eldugulás következhet be (1. táblázat).
Gondot okozhatnak a különféle mangán- és a vas-sók is, amelyek mérése a mikroöntözések esetében az öntözőrendszer telepítése előtt, és a vizek minősítésekor elengedhetetlen. Mind a kettő növényi táplálkozás szempontjából fontos, sőt nélkülözhetetlen tápelem, de magasabb koncentrációban, mint 2 mg/liter az öntözőrendszer eltömődését okozhatja. Lúgos pH esetén a rosszul oldódó foszfátok kicsapódása vagy oxid formában történő kiválás miatt a szűrők és az elosztó rendszerek tömődnek el. A vas redukált formában, azaz oxigén hiányában, teljesen vízoldható, de levegőn, vasbaktériumok jelenlétében vízben oldhatatlan vöröses-barna Fe3+–ionná oxidálódik. A mangán – hasonlóan a vashoz – a felszínre jutva oxidálódik és fekete csapadék formájában kicsapódik, dugulást okoz.
A víz kémiai tulajdonságai között említjük az oldott anyagok mennyiségét. Magas oldott anyag esetén sókiválással kell számolni. Noha magában a magas sótartalom is (1,5-2 mS/cm EC felett) káros lehet az egyébként sóérzékeny zöldségfélékre, kikristályosodásával a rendszer dugulását is okozhatja.
A vizek eltömődést okozó tulajdonságait Nakayama (1982) három csoportba sorolta (fizikai, biológiai, kémiai), és az eltömődést értékhatárok között valószínűsítette. Az általa összeállított táblázatot az egész világon használják a vizek minősítéséhez.
1. táblázat: Vízminősítés a mikroszórófejek és a csepegtető testek eltömődésének veszélye alapján (Nakayama, 1982)
| Eltömődést okozó tényezők | Eltömődés veszélye | |||
| kicsi | közepes | nagy | ||
|
Fizikai |
||||
| Lebegő anyagok (mg/l) | <50 | 50-100 | 100< | |
|
Kémiai |
||||
| Kémhatás (pH) | <7,0 | 7,0-8,0 | 8< | |
| Összes oldott anyag (mg/l) | <500 | 500-2 000 | 2 000< | |
| Mangán (mg/l) | <0,1 | 0,1-1,5 | 1,5< | |
| Vas (mg/l) | <0,1 | 0,1-1,5 | 1,5< | |
| Hidrogén-szulfid (mg/l) | <0,5 | 0,5-2 | 2,0< | |
|
Biológiai |
||||
| Baktériumok száma (db/ml) | <10 000 | 10 000-50 000 | 50 000< | |
