A tűzifának felhasznált faanyag nedvességtartalma elsődleges fontosságú, éppen ezért a fának a felhasználás előtt megfelelő mértékben ki kell száradnia. Mitől függ a száradási idő? Hogyan lehet elősegíteni a gyorsabb száradást? Most jöjjön mindaz, ami a fa kiszállítása után ránk vár…
A tűzifa száradási ideje
Általánosságban elmondható, hogy átlagos hazai körülmények között, kültéri tárolás esetén a tűzifának 1-2 évre van szüksége a száradáshoz. Azonban a száradási idő több tényezőtől is függ, ezek közül a legfontosabbak:
- a fa fajtája: a keményfák (pl.: csertölgy, kőris, gyertyán) lassabban száradnak, mint a puhafák (pl.: lucfenyő, nyárfa);
- a fa feldolgozottsága: minél apróbb darabokra van vágva a fa, annál könnyebben szárad;
- tárolási körülmények;
- időjárás kültéri tárolás esetén (befolyásol: nap, szél, páratartalom).
Megfelelő tárolás esetén, ideális körülmények között (pl.: felaprítva) fél év is elegendő lehet a tűzifának a légszáraz állapot eléréséhez.
A tűzifa száradásának folyamata
A tűzifa száradása során a faanyag nedvességtartalma csökken le a felhasználáshoz megfelelő légszáraz állapotig. A frissen kivágott fa nedvességtartalma 40-60%, ennek kell lecsökkennie kb. 18-20%-ig. A száradás kezdetben gyorsabb, viszont 30%-os nedvességtartalom alatt már sokkal nehezebben szárad a fa.
Ez azzal magyarázható, hogy a faanyagban lévő „alkotóelemek” (vagyis a különböző felépítésű sejtek) kiszáradási ideje eltér. Leggyorsabban a vízszállító sejtek száradnak ki (amelyek apró, víztovábbításra alkalmas csövecskéket alkotnak), amelyeknek a fa életében az a feladata, hogy elszállítsák a vizet a gyökerektől a lombokig. Első lépésben ezek a csövecskék száradnak ki viszonylag gyorsan. Ezután a sejtek víztartalmának kell távoznia, ami sokkal időigényesebb folyamat.
Nagyon fontos!
A fűtésre alkalmas tűzifának már csak 18-20% nedvességet szabad tartalmaznia, különben nagyon sokat veszít fűtőértékéből. Ráadásul a nagy nedvességtartalmú tűzifa felhasználása nemcsak környezetszennyező, de a felszabaduló gőz savas kémhatása miatt a tüzelése alatt a kéményünk is tönkremehet.
Hogyan támogathatjuk a száradási folyamatot?
Induljunk ki abból a helyzetből, hogy frissen kitermelt faanyagot vásároltunk, amelyet még nem daraboltunk fel. A gyorsabb száradás érdekében elsőként minél hamarabb fel kell hasítanunk a fát, és fedett, szellős helyre be kell tárolni, főként akkor, ha ősszel érkezett meg a faanyag (a téli hónapokban szabadtéren értelemszerűen lassabban szárad a fa).
A tavasszal vagy nyár elején megvásárolt és felaprított tűzifát érdemes 3-4 hónapon át szellősen összerakni egy kupacba az udvaron, ahol a napfény megfelelően éri és a szél is jól átjárja. Így sokkal hamarabb kiszárad a fa, mintha egyből egymásra pakolnánk a fészerben.
A száradás során ügyeljünk arra, hogy ne érje nedvesség közvetlenül a faanyagot! Pincehelyiségben és kinti tárolásnál is érdemes akár egy raklapon tárolni a hasábokat, hogy ne közvetlenül a talajjal érintkezzenek. Ezenkívül beltéri tárolás esetén mindenképpen jól szellőztethető helyen tartsuk a fát, így nem fülled be a helyiség, ami lassíthatná a száradást.
Ha minél előbb szükségünk van a tüzelőre és van rá lehetőségünk, tároljuk a felhasított faanyagot néhány hétig fűtött, rendszeresen szellőztetett helyen (pl. kazánházban).
Honnan tudom, hogy száraz-e már a tűzifa?
A következő pontok segíthetnek eldönteni, hogy megfelelően száraz-e már a tűzifa:
- a nedvességtartalom csökkenésével a fahasábok súlya akár 40%-kal is csökkenhet, így érezhetően könnyebbek lesznek;
- a légszáraz fahasáb kérge könnyen különválik, a felülete is érezhetően száraz;
- a száraz fahasáb a tűzre dobva azonnal lángra lobban, míg a nedves hasáb elkezd sisteregni, gőzölni, és a végeken távozik belőle a nedvesség;
- ha már elég gyakorlottak leszünk, akkor két összeütött fahasáb hangjából is meg fogjuk tudni állapítani, hogy elég szárazak-e.
Kapcsolódó cikkek:
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
