Lehetséges, hogy már most atkák vannak a szőlő levelein? Kérem szíves válaszukat!
Aki válaszol:
Dr. Csorba Virág kertészmérnök, növényorvos
Kedves Kérdező!
A szőlő levelein többféle atkafaj is szívogathat, melyek kártétele akár már a kihajtás utáni időszakban is lehetséges. A szőlő levélatka jelenlétére a levelek torzulása, a hajtások és az ízközök rövidülése hívja fel a figyelmet elsősorban. A károsodott levelekre jellemző, hogy idővel fel is szakadoznak. E kártevő a friss hajtásokat kedveli, ezáltal mindig a fiatal levelekre vándorolnak és táplálkozásukat ott folytatják tovább. A szőlő gubacsatkát a levelek színi oldalán látható dudorosodás, a fonáki oldalon pedig a dudoroknak megfelelően szöszös, nemezes bevonat jelzi. A gubacsatkák, nevükből is adódóan, az általuk készített bevonatban, gubacsban élnek, nem vándorolnak.
Leggyakrabban az előzőekben említett két atkafaj fordul elő a szőlő levelein, viszont a takácsatkák egyaránt megtelepedhetnek rajtuk. A takácsatkák a levelek fonáki oldalán élnek, finom szövedéket képeznek. Szívogatásuk hatására először apró, pontszerű elhalások figyelhetők meg a levélen, súlyos esetben pedig akár az egész levéllemez sárgulása és elhalása is bekövetkezhet. Mindegyik atkafaj közös jellemzője, hogy kártételének hatására a szőlő asszimilációs felülete csökken le, mely által a termések mennyisége is csökkenni fog.
Atkák a szőlőn: hogyan védekezzünk ellenük?
Az atkák elleni védekezésben nagy szerepe van a megelőzésnek, a telelő alakok ellen végzett lemosó kezeléseknek, melyekhez olajos és ként is tartalmazó szereket használhatunk. A vegetációs időszakban a szőlő lisztharmata ellen is alkalmazott kén az atkák egyedszámára szintén gyérítő hatással van. A kén hatóanyag használata során viszont tekintettel kell lennünk arra, hogy 20 fok feletti hőmérséklet esetében a perzselés veszélye miatt alkalmazása nem ajánlott. Az atkák túlzott elszaporodására főként meleg és száraz évjáratban kell számítani, amikor a permetezést mindenképp érdemes akár többszöri ismétlésben is elvégezni.
A gubacsban élő egyedek ellen csak felszívódó hatóanyagok használatával lehetünk eredményesek – mint pl. a diflovidazin hatóanyag -, melyek egyébként a többi atkafaj jelenléte esetén is eredményesen alkalmazhatók. A kémiai védekezés során arra azonban ügyelni szükséges, hogy az adott hatóanyagot egymás után többször ne használjuk fel, hiszen az atkák gyorsan képesek a megváltozott életkörülményekhez alkalmazkodni, adott atkaölő szerrel szemben rezisztenciát kialakítani.
