A számtalan vilghírű költőnek, írónak, zenésznek nyugvóhelyet biztosító és emiatt turisták ezreit vonzó párizsi Père Lachaise temető rendkívül gazdag élővilágnak is otthont ad Európa egyik legnagyobb városi agglomerációjában.
A sírok közötti utakon sétálva már-már az a benyomásunk, hogy a természet visszahódítja, vagy visszahódítaná, ami egykor az övé volt. A családi sírboltok sokasága, sorjázó vonulata az utak mentén sajátos hangulatot ad a temetőnek, a gazdag növényzet, sűrű fasorok, egyedi fák pedig még emlékezetesebbé teszik a temetői sétát.
A temetők legfontosabb funkciója, hogy halottaink számára biztosítanak végső nyughelyet, az élőknek pedig a megemlékezés terét adják, emellett azonban számos kultúrában közparkként is szolgálhatnak, rekreáció, sétálás, futás lehetőségét is biztosítják. A sűrűn beépített városi környezetben a zöldfelületrendszer vagy ma, a „divatosabb” kifejezéssel élve, a zöldinfrastruktúra fontos elemét jelentik/jelenthetik. A Nemzeti Biodiverzitás Stratégia szerint „Zöldinfrastruktúrának nevezzük a természetes, félig természetes és természetközeli területek, valamint az ökológiai funkciót betöltő egyéb, növényzettel fedett, illetve vizek és vízparti ökoszisztémák hálózatát. A zöldinfrastruktúra területei multifunkcionális erőforrások, amelyek sokoldalú ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtására képesek.” A zöldinfrastruktúra gerincét a zöldfelületek („zöld” elemek) és a vízfelületek („kék” elemek) adják.
Az épített elemek nagy aránya ellenére, a városokban, ahol élünk, a társadalom az ökológiai rendszereken múlik, amelyek olyan nélkülözhetetlen javakat nyújtanak, mint az élelmiszer, tiszta víz, faanyag, továbbá olyan alapvető szolgáltatásokat, mint a talajképződés, fotoszintézis, tápanyagok körforgása, szervesanyag-lebontás vagy számos rekreációs lehetőség. Sőt, ha nagyobb, globális léptékben gondolkodunk, a jó állapotú élőhelyeknek és ökoszisztémáknak meghatározó szerepe van a globális klímaszabályozásban (mint pl. CO2 megkötés, megkötött szén tárolása és a mikroklíma szabályozásában), a vízkörforgásban (a szűrés/tisztítás, az árvízkockázat-csökkentés, vízvisszatartás által) (Nemzeti Biodiverzitás Stratégia). Nem negligálhatjuk tehát a városi környezetben a temetők ökoszisztéma-szolgáltatások széleskörű fenntartásában nyújtott szerepét sem. Hazai temetők is jó példát szolgáltathatnak, mint például a Fiumei úti temető vagy a Farkasréti temető Budapesten, de most egy kicsit távolabbra mentünk, és egy párizsi példát, a Père Lachaise temetőt látogattuk meg, amely az egyik legnagyobb és legérdekesebb temetkezési hely Párizsban, és egyben fontos turisztikai attrakciónak számít az itt eltemetett sok híres művész, tudós miatt.
A 18. század végére Párizs belvárosi temetői nagyrészt megteltek, és ezért Párizs külvárosában I. Napóleon utasítására a Père Lachaise temetőt 1804-ben nyitották meg. A temetőt egy angolkert mintájára tervezte Alexandre-Théodore Brongniart, egy híres építész, akinek a nevéhez fűződik a neoklasszikus stílusú francia tőzsde épülete is. A tervező hatalmas, tágas, nyitott tereket álmodott meg gazdag növényzettel. A temető kurátora szerint azonban a hely „saját sikerének áldozata lett”, mára sűrűn beépült, több mint 70 000 sírnak ad helyet. A temetőt beteltnek nyilvánították és nem fogad új temetéseket (INT-1).
A temetőt Père François de la Chaise-ról nevezték el, aki a 17. században élt itt, és XIV. Lajos gyóntatója volt. Kezdetben azonban a temető nem volt túl népszerű, mert a párizsiak úgy gondolták, hogy túl messze van a várostól. A nyitást követően azonban egy éven belül Jean de La Fontaine francia költő és a híres francia drámaíró, Molière földi maradványait ide helyezték, ami már jelentősen növelte a temető vonzerejét (INT-2). Igazán népszerűvé azonban a temető akkor vált, amikor Josephine Bonaparte 1817-ben átvitette Abelard és Heloise földi maradványait a Père Lachaise-ba, és együtt temették el őket. Ezután a temetések száma néhány év alatt néhány tucatról 33 000-re nőtt.
A temető természetesen főleg itt nyugvó világhírű halottairól híres, itt nyugszik többek között Honoré de Balzac, Moliere, Oscar Wilde, Edith Piaf, Jim Morrison, Chopin, Delacroix, Marcel Proust stb. Több ismert személy sírját mind a mai napig aktívan ápolják, gondozzák a lelkes követők, megemlékezők.
De a temetőt felkeresők számára nem csak bizonyos sírok felkeresése lehet érdekes, a temetőben sétálva egyértelmű a természet ereje. Az itt lakozó természeti gazdagságról a temető kurátora, Benoit Gallot 2022 októberében könyvet is megjelentetett: La Vie Secrète d’un Cimetière (Egy temető titkos élete) címmel. Számtalan állat: rókák, madarak, menyétek, rovarok fotóit tartalmazza a könyv. A kurátorral készült interjú angolul is olvasható, amely bevezet a temető mai életébe (INT-1).
A növényzet gerincét a temetőben a feltáró utak menti gazdag, egységes fasorok adják, vadgesztenyéből, kőris- és hársfajokból, sőt nagylevelű magnóliafaj is alkot fasort. A sírok közötti terekben is gazdag a növényzet, ültetett és spontán felnövő fák, cserjék egyaránt előfordulnak. A természeti gazdagságot segíti, hogy Párizs városa 2011-ben betiltotta a rovarirtó szerek használatát a temetőkben. A temető kurátorának is deklarált célja, hogy a növényvédőszer-tilalommal összhangban a híres temetőt parkként tartsa fenn, beleértve a 4000 fa és 1000 cserje megőrzését.
Felhasznált Irodalom:
A biológiai sokféléség megőrzésének 2030-ig szóló nemzeti stratégiája, a Kormány által jóváhagyva és 2023. augusztus 8-án közzétéve:
https://cdn.kormany.hu//uploads/sheets//1/14/141/14141a7031c32aa7f9338edf332e811.pdf
INT-2: https://www.parisperfect.com/plan-your-trip/things-to-see/monuments-landmarks/pere-lachaise.php