A trágyakijuttatás módja, a helytelen tápanyag- és vízellátásra visszavezethető és egyéb technológiai hibákból adódófejlődési rendellenességek, „hibaleltár”.
Trágyakijuttatás módja
Termesztési tapasztalatok egyértelműen igazolják, hogy azokban az állományokban mutatkozik jelentősebb termés-ingadozás, ahol a növények kondíciója nem megfelelő. Jó növénykondíciót, pedig csak jól művelt talajon, szakszerű tápanyag- és vízellátás mellett lehetséges elérni, aminek egyik fontos eleme a trágyakijuttatás és talajba munkálás módja.
Az élenjáró, szabadföldi zöldségtermesztéssel foglalkozó gazdaságok fokozatosan áttértek a hagyományos, szántóföldi növénytáplálási módról (szilárd vagy folyékony műtrágyák talajfelületére történő kijuttatása és talajba munkálása) a tápoldatos termesztésre.
A tápoldatos termesztés nem csupán a szilárd műtrágyák feloldása és folyékony formában való kijuttatása, vagy a folyékony műtrágyák vízzel törtnő hígítása. A hatékony tápoldatozásnak több technológiai, műszaki, biológiai és ökológiai feltétele van. A hagyományos és tápoldatos tápanyag utánpótlás közötti fontosabb különbségeket az 1. táblázatban foglaltuk össze.
Tápoldatos technológia | Hagyományos trágyázás |
A tápanyagok kijuttatása oldott formában történik. | A tápanyagokat általában szilárd formában szórják ki a talaj felületére. |
A vizet és a tápanyagokat a fejtrágyázások alkalmával együtt adják. | A víz és tápanyag adagolás különválik. |
Alacsony-közepes induló talaj-tápanyagszint. | Ősszel nagyadagú alaptrágya kijuttatás. |
Folyamatos tápanyag adagolás a tenyészidő folyamán. | „Lökésszerűen”, ritkábban, de nagyobb adagban kijuttatott tápanyagmennyiség, aminek következtében jelentős tápanyagszint-ingadozás a talajban. |
Csak kismértékben számol a talaj tápanyag-szolgáltató képességével. | Épít a szerves anyag bomlása során keletkező tápelemeket, és a talaj tápanyag-szolgáltató képességét. |
A növény igényéhez igazított, kevésbé ingadozó talajoldat koncentrációt tart fenn. | Erősen változó a talajoldat töménysége. |
A tápanyagarányok és tápoldat koncentráció meghatározásánál figyelembe veszi a klimatikus tényezőket is. | A klimatikus tényezőkkel általában nem számol, ilyen okból a tápelemek arányát, töménységét nem módosítja. |
A tápoldatos termesztés legfontosabb feltétele a jó minőségű öntözővíz, amivel sajnos sok kertészeti üzem nem rendelkezik. A laboratóriumi vizsgálatok szerint az öntözővizeknek közel 20-30 %-a szikesítő hatás, növényre nézve káros elem és vegyület tartalom (pl.: hidrokarbonát, nátrium, stb.) miatt alkalmatlan tápoldatozáshoz. Tápoldat készítésre nem(!) javasolt vizek:
- EC értéke meghaladja az 1,5-2 mS/cm-t (optimális érték a 0,5-1,5 mS/cm),
- 1500-2000 mg/l feletti sótartalmú vizek,
- ha a HCO3– tartalom meghaladja az 5-6 mgeé/l értéket,
- 1,5-3 mgeé/l feletti klórtartalmú vizek, illeve
- csepegtetőn keresztüli tápoldatozás esetén az 1 mg/liter mangán- és vastartalmat jelentős mértékben meghaladók.
A tápoldatozásra csak vízben tökéletesen, maradék nélkül oldódó, ún. tápoldatozó műtrágyák jöhetnek számításba. Ezekből a kereskedelemben meglehetősen nagy a választék, a mono egy (két) hatóanyagot tartalmazó műtrágyák mellett, 3-4 hatóanyaggal bírókat, továbbá komplexeket is forgalmaznak. Nemcsak gyártók (márkák) tekintetében széles a kínálat, összetétel (N-P-K arány) vonatkozásában is minden igényt kielégítő, sok esetben mikro- és mezo- tápelemekkel is kiegészítve.
A tápoldatozás az ún. törzsoldat készítésével kezdődik. A törzsoldat egy tömény műtrágya oldat, amit felhígítva juttatunk ki a növények alá. Készítésével kapcsolatban az alábbi fontos szabályokat érdemes megjegyezni:
- Törzsoldatot is csak jó minőségű, lágy, alacsony sótartalmú vízből szabad készíteni, 14-18 0C hőmérséklet a legkedvezőbb.
- Célszerű a törzsoldatot töménységét úgy beállítani, hogy felhasználáskor 100 x-ra kelljen hígítani. Ezzel jelentősen megkönnyítjük a tápoldat-töménységének és a kijuttatott műtrágya mennyiségének számítását.
- 200-300 g/liternél több a legjobban oldódó műtrágyákból sem oldható fel!
- Csak annyi törzsoldatot készítsünk, amennyi egy nap alatt elfogy, ugyanis egyes komponensek idővel kicsapódhatnak (szulfát+kalcium).
- A törzsoldathoz növényvédő szert, növekedés szabályzó anyagokat nem szabad keverni!
- A törzsoldatot zárt, fénytől védett helyen tartsuk.
Míg a növény egy bizonyos határon belül szelektálja a számára fontos tápelemeket és kevésbé jelentős kémiai anyagokat, védekezik az alacsony, a magas hőmérséklet és kedvezőtlen páratartalom ellen, átmeneti tápanyaghiány esetén átépíti szervezetében a tápanyagokat, addig a tápoldat magas töménységével szemben „védtelen”. A tömény tápoldat a gyökérrendszert és a gyökérrendszeren keresztül az egész növényt károsítja.
A szakszerű, a növényigénynek megfelelő, és a technológiához integrált trágyamegosztással nemcsak a tápoldatozás hatékonysága javul, de az egyre szigorodó környezetvédelmi előírásoknak is jobban eleget lehet tenni.
KERTÉSZETI GÉPEKET KERES? A RÉSZLETEKÉRT KATTINTSON A KÉPRE!
Hibaleltár, a paprika termesztése során gyakrabban előforduló élettani (nem fertőző) betegségek és kártevők:
- Az étkezési paprika különösen sóérzékeny, a beteg növény jellegzetes tünetet mutat a termésen (1.kép). A káros töménységű tápoldatnak, mint a talaj-túltrágyázásnak is (lásd korábbi írás) jellegzetes tünetei vannak: termésfoltosodás barna hajszálgyökérzet, vékony szár, rövid szár-ízköz, sötét, apróbb levélzet stb. A növény sótűrő-képessége azaz a sóérzékenysége a fejlődése folyamán is változik, palántakorban és gyökeresedés idején a fokozott mértékben érzékeny. Leggyakoribb okai: öntözések kimaradása, túltrágyázás, tömény tápoldat, szikesedésre hajlamos talaj. Legtöbbször a leghatásosabb gyógyítási mód a fokozott mértékű öntözés, kivéve ha a talaj valóban mészben szegény.
- Túl korai ültetés. Gyakran már áprilisban, május elején kedvezőnek tűnik az időjárás a szabadföldi paprika kirakására. Koraiság érdekében egyesek sietnek, kihasználva a jó időt, már május közepe előtt palántáznak. A növény nem „napokat számol”, a napi hőösszeg alakulása a döntő. Április végén, május elején 2-4 nap hőösszege jelent egy nap koraiságot a szedésben, nem is beszélve a május elején gyakori, majdnem rendszeresen jelentkező talajmenti fagyok okozta veszélyről. Helyes ültetési idő május közepe, ami kismértékben módosul és eltérő az ország egyes vidékei között.
- Kiültetés után sárguló levelű palánták műtrágyázása. Természetes folyamat az ültetés utáni klorózis, ilyenkor a talajon keresztül adott tápanyagnak nincs hatása, inkább káros. A még fejletlen, a palánták felszedésekor vagy az ültetéskor megsérült, megszaggatott gyökereknek idő kell a regenerálódáshoz, segíteni, gyorsítani komplex levéltrágyák adagolásával lehetséges, de a talajon keresztül adott trágya nem segít, inkább ront.
- Túl korai növekedés-indítás nitrogénnel. A virágok megjelenése előtt adott nagyadagú nitrogén és víz ugyan elősegíti a lombozat növekedését, de okozhatja a virágok, terméskezdemények elrúgását is. Célszerű a növény terméskötődését (több terméskezdemény) megvárni, és fokozatosan indítani a fejtrágyázást.
- Alsó levelek sárgulása, klorózisa. Oka: nitrogén- (2. kép), kálium (3. kép)-, magnéziumhiány. Gyakoribb fejtrágyázás a felsorolt elemek trágyáival.
- Alsó levelek barnás zöld színe, fonákon lila elszíneződés, levelek hullása. Foszforhiány. A foszfor lassú talajmozgása miatt célszerű lombtrágya formájában is adni.
- Fiatal levelek, hajtások sárgulása. Mikroelem (bór, mangán, cink illetve vas hiánya). Komplex műtrágyával többszöri permetezés, illetve talajvizsgálattal kideríteni, hogy miért nem tudja a növény a szóban forgó elemeket hasznosítani (pl. pH; magas mésztartalom, talaj levegőtlensége, túlöntözés).
- Napégés levélen és termésen. A tünetek mindig a növénynek, vagy a termésnek nap felöli oldalán, világos színű, szabálytalan alakú száraz foltok formájában jelentkezik (4. kép). Védekezés árnyékolással, például raschelhálókkal történő takarás.
4. kép: Napégés paradicsom alakú paprika termésen
- Gyomirtó szerek és toxikus anyagok okozta fejlődési rendellenességek. Terméstorzulás, tápanyaghiányra nem visszavezethető klorotikus tünetek, főleg a hajtásokon, a levélereken (5. kép). Csak megelőzés lehetséges!
Egy-egy fejlődési rendellenesség-tünetet több környezeti tényező is kiválthat, a víz és a tápanyagok esetében különösen gyakran lehet ilyen esettel találkozni!