Az EU számára sem közömbös, hogy milyen viszonyt sikerül majd kialakítania az újonnan önállósult Egyesült Királysággal, hiszen a tagországok jelentős külkereskedelmi forgalmat bonyolítanak a szigetországgal.
A június 23-án zajlott Brexit népszavazás valódi „ugrás a sötétbe” típusú döntés volt a szavazópolgárok részéről, hiszen a brit kormány és az EU vezetői is még csak találgatják, mi lesz a pontos kimenetele a kilépésnek. Az egyre inkább valószínű, hogy nem lehet már kihátrálni a döntésből, mert Brüsszel is világossá tette, hogy a kilépés megindítását várja a brit kormánytól, addig semmiről sem tárgyalnak. Agrofórum elemzés.
A kilépési egyezkedés a kérelem benyújtásától kezdve két évig tart majd, ezalatt kell rendeznie Nagy-Britanniának az EU-val és a világ többi országával is kereskedelmi viszonyait. Utóbbira azért van szükség, mert Nagy-Britannia a legtöbb, eddig rá is érvényes szabadkereskedelmi egyezményt nem önálló országként kötötte, hanem az EU állapodott meg a másik féllel tagállamai nevében is. Így London, kilépve az EU-ból a senki földjén találhatja magát külkereskedelmi szempontból, ha csak nem sikerül két éven belül minden harmadik országgal egyenként megállapodnia. Ez nem kis feladat, tekintve, hogy az EU-nak 33 országgal, illetve országcsoporttal van hatályos, további 15-tel már lezárult, de hatályba még nem lépett szabadkereskedelmi megállapodása, emellett jelenleg is hét országgal és országcsoporttal folytat szabadkereskedelmi tárgyalást. Az EU számára sem közömbös, hogy milyen viszonyt sikerül majd kialakítania az újonnan önállósult Egyesült Királysággal, hiszen a tagországok jelentős külkereskedelmi forgalmat bonyolítanak a szigetországgal.
Lehetséges szcenáriók
A találgatások szerint több különböző forgatókönyv jöhet szóba, mi lesz a megállapodás kimenetele. Lehetséges, hogy az Egyesült Királyság kilép ugyan az EU-ból, de az EGT (Európai Gazdasági Térség) része marad, mint például Norvégia, Izland és Liechtenstein, vagy az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagjaként kíván majd kereskedni az EU tagországokkal, mint Svájc. Az esélylatolgatások legtöbbször ezekről a lehetőségekről úgy írnak, hogy gyakorlatilag kereskedelmi szempontból semmi sem változna, a problémát csak az jelentheti, hogy az ilyen jellegű kapcsolatok esetén szinte ugyanolyan kötelezettségek (az EU költségvetésébe történő befizetés, munkavállalók szabad áramlásának biztosítása) terhelnék az Egyesült Királyságot, mint eddig, kevesebb beleszólási joggal, így politikailag aligha elfogadható London számára. Felmerült a vámunió ötlete is, amire szintén van működő példa, Törökországé. Törökország felé csak annyi az elvárás, hogy alkalmazkodnia kell az uniós jogszabályokhoz, fogyasztóvédelem, versenyjog, szellemi tulajdonjog területén, illetve az EU jóváhagyása nélkül nem létesíthet kereskedelmi megállapodást harmadik országokkal. Kérdés, hogy ez mennyiben sértené asz önállósodni kívánó brit politika érdekeit.
Az bizonyos, hogy e három lehetséges forgatókönyv járna legkisebb változással, de egy szempontról eddig kevés szó esett: mindhárom partneri viszony esetén az áruk szabad, vámmentes áramlása biztosított, ám ez nem érvényes a mezőgazdasági és élelmiszertermékekre. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az Egyesült Királyság esetében kötelező lenne kereskedelmi akadályokat létrehozni ezekre a termékekre, de nem is zárhatjuk ki ennek lehetőségét.
A mezőgazdasági alapanyagokról és élelmiszerekről Norvégia, Svájc, Izland is külön egyezményeket kötött az EU-val, egyes termékekre vámmentességet kínál, mások esetében vámkedvezményeket nyújt, de több termék esetében komoly mértékű vám terheli a beszállítást. Emellett egyéb, nem vám jellegű akadályok is nehezíthetik az EGT és EFTA országokba történő uniós exportot.
1. ábra Az Egyesült Királyság és Magyarország élelmiszergazdasági külkereskedelme (2000-2015)
Forrás: Eurostat és KSH adatbázis alapján saját számítás a HS 01-24 árucsoportok összességére vonatkozóan
Svájcban például a belső piac védelmét szolgálja, hogy az élelmiszer-feldolgozók kötelesek egy meghatározott mennyiségű alapanyagot a belső piacról felvásárolni, csak ha ezt a kvótát kitöltötték, akkor használhatnak fel importból származó nyersanyagot. Ennek adminisztrációs háttere, hogy az importálni szándékozó cégnek importengedélyt (General Import Permit, GIP) kell kérnie a Szövetségi Mezőgazdasági Hatóságtól (Federal Agricultural Office), de ezt az engedélyt csak akkor állítják ki, ha az importőr kitöltötte a belső előállítású termékekre vonatkozó kvótáját. Ez az engedély másra át nem ruházható. Ezek az intézkedések és a bőkezű támogatási rendszer teszik lehetővé, hogy a drágán előállított svájci alapanyagok – melyek ára akár 100 százalékkal is meghaladhatja a világpiaci árat − piacra kerüljenek. A feldolgozott élelmiszerek az igen drága alapanyagok miatt nem versenyképesek a nemzetközi piacon, nem meglepő, hogy a svájci élelmiszeripar 90-99 százalékban a belső piacra termel, csak a külföldről származó nyersanyagra épülő szakágazatok (pl. csokoládégyártás) vagy a magas innovációra alapozott készítménygyártás képes nagyobb arányban a külföldi piacra termelni. Piacrajutási nehézséget jelenthet, hogy 2000 óta az olyan állati termékeket, amelyek a svájci tartási előírásoktól eltérő módon állítottak elő külön fel kell címkézni.
Norvégia is külön feltételeket állapított meg az EU-ból érkező mezőgazdasági és élelmiszertermékekre. Noha Norvégia a haltermelést leszámítva messze nem önellátó élelmiszerekből, a belső piacát erősen védi az importtól. A norvég átlagvám az agrártermékekre 2013-ban 53,2 százalék volt, szemben az egyéb termékekre érvényes 0,5 százalékkal. A vámszintnél is komolyabb piacralépési akadályt jelent, hogy a vámszinteket Norvégia szabadon módosítja attól függően, milyen a belpiaci helyzet, arra törekedve, hogy importtermék csak akkor léphessen a norvég piacra, ha a hazai termékeket már felvásárolták. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyes vámszabályokat csak az érvénybe lépésüket 2-5 nappal megelőzően hirdetnek ki, amire elsősorban a közeli országok tudnak reagálni. A feldolgozott termékek esetében a vámszintet olyan formula alapján kell meghatározni, ami a nyersanyagok arányain alapszik. Ezt sok exportőr nem szívesen hozza a norvég hatóságok tudomására és ilyenkor a termék csak a maximális vámszint mellett léphet be az országba. Norvégia elsősorban a mezőgazdasági termelőit védi az importtermékektől, ezért a másodlagosan feldolgozott élelmiszerekre kedvezményes vámszintet kínál az EU tagországok számára. A kedvezmény kiterjed a kenyérfélékre, sütőipari termékekre, gabonapelyhekre, csokoládéra, édességre, jégkrémre, tésztára, pizzára, szószokra és leves-készítményekre. A magas vámszint miatt Norvégia 64 kedvezményes vámkvótát tart fenn mezőgazdasági termékekre, ebből 54-et on-line aukciók keretében osztanak szét a pályázók között. A norvég mezőgazdaságot védő politika eleme az is, hogy az élelmiszeripari cégek támogatást kapnak, ha norvég alapanyagokat használnak fel, ezzel kompenzálják, hogy a belföldi alapanyagok rendszerint drágábbak, mint az import. A borok és szeszesitalok forgalmazását állami monopólium végzi. Norvégiában csak a Vinmonopolet nevű állami tulajdonban lévő cég engedélyezett listáján szereplő borok és szeszesitalok kerülhetnek forgalomba, mely listára az újonnan érkező eladóknak nehezebb felkerülni, a már bevezetett áruk előnyt élveznek.
Izland 2007-ben kötött külön megállapodást az EU-val, ami a feldolgozott élelmiszerek és egyes mezőgazdasági termékek esetében csökkentette vagy eltörölte a vámokat, más termékekre kedvezményes vámkvótákat állapított meg. Izland 2009-től kezdve EU tagjelölt ország volt, de 2015 márciusában az izlandi kormány hivatalosan is visszavonta kérelmét, viszont a két gazdaság közötti közeledés miatt az izlandi piac számít leginkább nyitottnak az EU termelői számára. Bújtatott piacvédelemnek nevezhető viszont, hogy Izlandon a kiskereskedelem monopóliumként működik, az ATVR nevű cég uralja az élelmiszer-értékesítést.
A Törökországgal kötött vámunió szintén nem terjed ki a mezőgazdasági termékekre.
A negyedik lehetőség egy, az EU és az Egyesült Királyság kötött kötendő szabadkereskedelmi egyezmény lehetne. Ennek esetén nem kellene a briteknek hozzájárulnia az uniós költségvetéshez, nem kellene a munkaerő szabad áramlását sem biztosítani, viszont teljesen nyitott kérdés, milyen árukra milyen kedvezményt nyújt egymásnak a két fél.
Az ötödik verzió szerint a WTO szabályrendszere alapján kereskedhetne egymással az EU és a szigetország. Ez esetben a brit beszállítóknak az EU harmadik országok számára kiszabott MFN vámját kellene megfizetniük, ha az EU piacán kívánnak értékesíteni, az Egyesült Királyság pedig vadonatúj vámrendszert építhet fel magának, függetlenedve a közös, uniós vámszintekről. (A WTO szabályok miatt ezek a vámok persze nem lehetnének korlátlanul magasak, vagy az Egyesült Királyság EU-ba lépés előtti, vagy az EU vámrendszere lehet a kiinduló alapja az új vámoknak.)
A fentiek alapján nem véletlen, hogy az Egyesült Királyság élelmiszergazdasági szakértői szerint a brit polgárok számára emelkedő élelmiszerárakat és – az uniós élelmiszerbiztonsági szabályok feladása miatt − felhíguló élelmiszerminőséget hozhat a Brexit. Az élelmiszerfeldolgozó cégek között még ennél is nagyobb az aggodalom. Mivel a szigetország több mint négy évtizede tagja az EU-nak, a legtöbb élelmiszerfeldolgozója szoros integrációban működik más uniós országokban lévő vállalatokkal. Sok a nemzetközi tulajdonban lévő vállalat, ahol a termelést és piacot rugalmasan megosztották az egyes tagországok között a hatékonyság növelése érdekében. Az ilyen cégeknél most nagy a tanácstalanság, nem tudnak a jövőre nézve tervezni, több esetben fontolgatják a termelés kontinensre történő áthelyezését.
Az Egyesült Királyság és az EU élelmiszergazdasági külkereskedelme
A „ másik oldalon”, az Egyesült Királyságba élelmiszereket, mezőgazdasági alapanyagokat exportáló tagországok esetében is komoly az aggodalom, hiszen az EU-n belül az Egyesült Királyság rendelkezik a legnagyobb passzívummal a HS 01-24 termékek külkereskedelmében, azaz a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek legnagyobb, legjobb felvevőpiacának számított a szigetország az EU-n belül.
Az Egyesült Királyság élelmiszerpiacára a hazai termelés mellett 54 milliárd euró import áramlott be 2013-2015 átlagában, ami az 2000-2002 évek átlagához képest 70 százalékos bővülést jelentett. A szigetország jelentős nettóimportőr mezőgazdasági és élelmiszertermékekből, negatív egyenlege 2013-2015 átlagában már megközelítette a 29 milliárd eurót. Ráadásul a brit negatív agrárkülkereskedelmi egyenlegének négyötöde – évente több mint 23 milliárd euró – a többi EU-tagországgal szemben keletkezett. Az import túlnyomó részét az elsődleges és másodlagos feldolgozású élelmiszeripari termékek teszik ki, és csupán kisebb részét a mezőgazdasági termékek bevitele. A legnagyobb beszállítók a közeli uniós országok: Hollandia (14,1 százalék), Franciaország (10,5 százalék), Írország (9,9 százalék) és Németország (9 százalék). A legnagyobb újonnan csatlakozott uniós beszállító Lengyelország, amely 2015-ben már több mint 1,8 milliárd euró értékben exportált az Egyesült Királyságba.
A szigetország legtöbbet az ital, szesz, ecet (HS 22) árucsoportból importál, ennek értéke a 2013-2015 átlagában elérte 7,1 milliárd eurót. Ebből 5,5 milliárd euró értékű importtermék más EU tagországokból származott. A második és legfontosabb termékcsoport a húsfélék, ennek értéke 2013-2015 átlagában 4,9 milliárd euró volt, ráadásul ezeknek a termékeknek túlnyomó többsége, 4,1 milliárd euró értékben az EU-n belülről származott. Hasonló a helyzet a tej és tejtermékek, valamint a gabona, liszt, keményítő vagy tej felhasználásával készült termék; cukrászati termékek csoportja esetében: ezekből a termékekből is döntően az EU-ból importál az Egyesült Királyság, jelentős, 3,3, illetve 3,1 milliárd euró értékben. Számottevő a zöldség- és gyümölcsfélék bevitele is a szigetországba (az EU tagországokból 2,7, illetve 2 milliárd euró értékű ilyen termék kerül a brit piacra), de ezeknél a termékeknél jelentősebb a harmadik országokból érkező import, főleg a gyümölcsfélék esetében a déligyümölcs-bevitel miatt.
Az Egyesült Királyság és Magyarország élelmiszergazdasági külkereskedelme
Magyarország számára az Egyesült Királyság a tizedik legfontosabb exportpiacnak számít mezőgazdasági- és élelmiszertermékekből, összes élelmiszergazdasági kivitelünk 2,9 százaléka irányult a szigetországba.
A magyar élelmiszergazdasági kivitel a 2006-2008. évi válságot kivéve 2000 és 2015 között dinamikusan növekedett körülbelül hatszorosára – ez közel 12,6 százalékos átlagos évi növekedésnek felel meg. A 2015-ben elért 247 millió euró érték azonban már korántsem olyan óriási, ha figyelembe vesszük, hogy a brit importpiac mérete 58,5 milliárd euró körüli forgalommal az egyik legnagyobb az EU-28-ban, amelynek ráadásul közel 71 százaléka az integráción belüli (intra) forgalom. A magyar export része ennek ellenére növekvő tendenciát mutat, míg 2000-2002 átlagában még csak 0,14 százalékot tett ki, addig ez a 2013-2015 időszak átlagában már 0,42 százalék volt. Az Egyesült Királyságból származó magyar agrárimport a vizsgált időszakban végén már meghaladta a 100 millió eurót, 2013-2015 átlagában több mint 103 millió eurót tett ki. Ennek eredményeként az utóbbi évek többségében végig pozitív volt az egyenlegünk az Egyesült Királysággal szemben, maximumát 2014-ben érte el 141 millió euróval (1. ábra), azaz a Brexit főleg a magyarországi kivitelre lenne kedvezőtlen hatással.
Az Egyesült Királyságba irányuló magyar élelmiszergazdasági exporton belül a legfontosabb árucsoportok az utóbbi három évben (2013-2015) az állati takarmányok (HS 23) − elsősorban hobbiállat-eledel − (54,6 millió euró, illetve 23,8 százalék részesedés) és az egyéb élelmiszerkészítmények (HS 21, 42,4 millió euró, illetve 18,5 százalék részesedés) voltak. Húszmillió euró feletti exportárbevételt ért el Magyarország évi átlagban a hús- és hústermékek (HS 02, 24,4 millió euró), a zöldségfélék (HS 07, 22,1 millió euró) és a zöldség- és gyümölcskészítmények (HS 20, 21,9 millió euró) esetében is.
Amennyiben részletesebben, HS-4-es bontásban vizsgáljuk a magyarországi kivitelt, az abszolút első helyen a HS 2309 termékcsoport (hobbiállateledel) áll. Ezekből a termékekből 2013-2015 átlagában 41,2 millió euró értékű volt a magyarországi export, az összes Egyesült Királyság felé irányuló kivitel 17,8 százaléka. Az Egyesült Királyság felé irányuló magyarországi kivitelen belül a második legfontosabb termékcsoport a fagyasztott zöldség (HS 0710), amin belül a legjelentősebb tételt a csemegekukorica jelenti. A HS 0710 termékcsoport az összes magyarországi export 8,9 százalékát jelentette, a 2013 és 2015 közötti időszakban átlagosan 20,6 millió euró értékű volt a kivitt áruk értéke. E két termékcsoport abból a szempontból is figyelmet érdemel, mert az összes magyarországi kivitel jelentős része, a fagyasztott csemegekukorica (HS 071040) 38 százaléka, a hobbiállateledel (HS 2309) 7,1 százaléka a szigetországban került értékesítésre, ezért a piaci körülmények változása komoly hatást gyakorolhat ezen termékek gyártóira.
Jelentős értékű magyarországi export érkezik az Egyesült Királyságba baromfihúsból (HS 0207), 17,6 millió euró értékben, húskészítményből (HS 1602), 14,9 millió euró értékben, napraforgóolajból (HS 1512) 12,4 millió euró értékben, gyümölcs- és zöldségléből (HS 2009) 11,0 millió euró értékben, fagylaltból és jégkrémből (HS 2105) 10,1 millió euró értékben, valamint borból (HS 2204) szintén 10,1 millió euró értékben. Ezen termékcsoportok esetében viszont nem olyan jelentős a szigetországi piac részesedése a magyarországi kivitelből, hogy az komoly zavarokat okozzon az exportáló vállalkozások számára.
Konklúziókat szinte lehetetlen megfogalmazni, tekintettel arra, hogy egyelőre nincs elég információ arról, milyen jövőbeli külkereskedelmi akadályokat okozhat a Brexit az uniós és a magyarországi élelmiszergazdaság számára. Lehet, hogy lényeges változás nem történik, és a külkereskedelem a jelenlegi feltételek szerint folyik tovább. Lehetséges, hogy szigorodnak a kivitel feltételei, ami leginkább a fagyasztott csemegekukorica és a hobbiállateledel előállítók számára jelentene hátrányt. Valószínű azonban, hogy mivel több más EU tagország nálunk jóval nagyobb értékű és részarányú exportot folytat az Egyesült Királyság irányába, a tárgyalások során Brüsszel meg fogja védeni az uniós termelők érdekeit, és megfelelő feltételeket fog kiharcolni a mezőgazdasági- és élelmiszertermékek esetében is.
Dr. Kürthy Gyöngyi, Wagner Hartmut
Agrárgazdasági Kutató Intézet, Budapest
