Vajon számít-e, hogy mennyi a borjak testsúlya életük bizonyos szakaszában, vagy hogy ezek az adatok dokumentálva vannak-e?
A borjak istállója egy németországi tenyésztőnél karámonként 24 egyednek biztosít helyet. A borjakat a 21. és 28. napos koruk között helyezik el itt. A Söhrn Farm minden nőstény borjút megmér nem sokkal a születése után. Hogy ez miért jó?
„A borjakat négyhetes korukig itt helyezzük el az egyéni vagy csoportos karámokban, mielőtt átköltöztetnénk őket a szemközti új istállóba” – mondta Christoph Hahn tulajdonos. A farmon már évek óta minden nőstény borjút röviddel a születés után megmérnek. A második mérlegelésre akkor kerül sor, amikor a borjakat a borjúistállóba szállítják. A nőstény állatok mérlegelése szerves részét képezi a bevezető gondozásnak.
„Az a jó, hogy a mérleget a borjak szállításakor is használhatjuk. Bár a mérlegelés átlagosan két perccel több időnkbe kerül, de így pontosan tudjuk, hogy mennyit nyomnak az állatok.”
Borjak mérlegelése: a születéstől az ellésig
A nőstény borjak a születésükkor átlagosan 40 kg-ot nyomnak. A 21. és 28. nap közötti második mérlegeléskor az állatok súlya általában már eléri a 65 kilogrammot. A harmadik alkalommal a borjak súlyát az anyaállattól való elválasztáskor, vagyis körülbelül hét-tíz hónappal az ellés után állapítják meg. Az utolsó mérlegelésre akkor kerül sor, amikor az üszők röviddel az ellés előtt visszatérnek a farmra.
„Az a célunk, hogy a borjak nevelése során a születésük napjától az ellésig napi 1 kg-os súlygyarapodást érjünk el az állatoknál – magyarázza Hahn.
Ennek az az egyik előnye, hogy a gazdaság vezetői ki tudják számítani az átlagos ellési súlyt, és így következtetéseket tudnak levonni a megtermékenyítési életkorra vonatkozóan. „Nálunk viszonylag alacsony, 22,5 hónapos az első ellési életkor. A testsúlyok részletes rögzítésével azonban pontos képünk van arról, hogy a stratégiánk mennyire sikeres.”
Ezért mérlegeli a Hof Söhrn a nőstény borjakat
Ugyanakkor több oka is van annak, hogy a gazdaság néhány évvel ezelőtt úgy döntött, mérlegelni kezdi az állatokat.
„Mindig a tehén tejhozamára összpontosítunk, míg a borjakra vonatkozóan a tenyésztés első két évében általában alig van bármilyen teljesítményre vonatkozó adatunk” – hangsúlyozta Christoph Hahn, aki azt is elárulta, hogy éppen ezért szerette volna kideríteni, hogyan lehet a legjobban következtetéseket levonni a születési súly, a napi súlygyarapodás és a későbbi hizlalási eredmények között.
„Természetesen a borjúnevelés sikerét vagy sikertelenségét a nevelési fázisban több különböző tényező határozza meg, de ez legalább támpontot adott nekünk arról, hogy mennyire sikeres a takarmányozásunk és az állattartásunk” – magyarázta Hahn.
A munkaterhelés csökkentése csoportos mérlegeléssel
A jószágok mellett egy kis lépcső vezet le a szabadtartású állatok helye és egy másik épület közötti köztes területre. Itt további nőstény és hím borjakat tartanak egy fedél alatt. Minden héten nyolc nőstény borjút szállítanak az új istállóba a csoportos mérlegek segítségével. Egy út során négy állat fér fel a mérlegre.
„A csoportos mérleg hatalmas könnyebbséget jelent számunkra. Az állatokat egyenként fel tudjuk hajtani a mérlegre, rögzíthetjük a súlyukat, majd a többi borjút is megmérjük és elszállítjuk – folytatta Hahn.
A mérlegelés 2017 óta szerves részét képezi a munkafolyamatnak. Az új kiegészítő mérlegelési funkció lehetővé teszi, hogy a felhőn keresztül bármikor el lehessen menteni és le lehessen kérni a súlyokat minden egyes állatra vonatkozóan.
Napi gyarapodás: a sikeres induláshoz több tényező is döntő fontosságú
„A két mérleg egymással is összekapcsolódik. A csoportos mérleg tehát tudja, hogy a borjú mennyit nyomott az induláskor. Azonnal láthatjuk, hogyan fejlődnek az állatok, és szükség esetén például módosíthatjuk a takarmányozási tervet. A gazdaság rendszeresen értékeli a súlyokat, és igyekszik még tovább optimalizálni a tartási folyamatot.”
Hahn szerint a kezdetekkor azt a cél tűzték ki maguk elé, hogy idővel valamilyen módszerrel azonosítani tudják a gyengébb adottságú állatokat:
„Valójában nem tudtunk semmilyen teljesítménybeli különbséget kimutatni a napi 800 grammos és az 1200 grammos gyarapodású állatok között a tejelő fázisban. A 800 g-os gyarapodású egyedek ugyanolyan jó tejelő tehénné válhatnak, mint a nagyobb napi gyarapodásúak.
Ugyanakkor ezt a tényezőt igen nehéz egyénre szabottan kell kezelni. Még azok az állatok is, amelyeknek kezdetben magasabb a napi gyarapodása, a tartási fázisban betegség és más tényezők miatt veszíthetnek teljesítményükből. Nem akarom semmiképpen megkérdőjelezni a jelenlegi tanulmányt, a mi esetünkben azonban sok más paraméter és tényező is szerepet játszik, ami az egészet semmissé teheti.”
(Fotó: Turmfalke/Pixabay)