A szántóföldi növénytermesztés – legyen szó bármilyen kultúráról és terményről – csak akkor sikeres és jövedelmező, ha a földeken megtermelt növényi termékeket el lehet adni. Ennek komoly gátja lehet, ha a raktárakba betárolt terményeket raktári károsítók támadják meg és jelenlétük, kártételük miatt az adott árualap értékesítése meghiúsul, vagy csak jelentős árengedménnyel lehet azt értékesíteni.
Olcsóbb és hatékonyabb a megelőzés
A raktári kártevők elleni védekezés nem könnyű feladat, hiszen ezek a jószágok már időtlen idők óta ezekkel a terményekkel táplálkoznak, és ha nem akarnak éhen pusztulni, akkor akár aktívan meg is keresik a táplálékukat. Csak akkor járhatunk sikerrel az ellenük folytatott küzdelemben, ha minél távolabb tartjuk őket a raktárainktól és a környező kártevőpopulációknak semmiféle útmutatást sem adunk (pl. különböző illatanyagok révén) arról, hogy a raktárainkban számukra értékes, elfogyasztható termékek találhatók.
Ahhoz, hogy a betárolt termények a raktárakban a károsítóktól biztonságban legyenek, mindenképpen szükséges, hogy a raktárban és annak tágabb környezetében olyan higiéniás viszonyokat alakítsunk ki, amelyek nem teszik lehetővé a károsítók elszaporodását és nem is vonzzák oda azokat semmilyen módon sem. Az mindenképpen alapvető dolog, hogy magában a raktárban csak a betárolt termények legyenek, amelyek betárolás idején mentesek voltak a kártevőktől és maga a raktár is mentes volt. Nincs helye a raktárban semmiféle idegen dolognak, amelyben esetlegesen raktári károsítók lehetnek. Alapvetően ide sorolandó a különféle okokból jelenlevő idegen termények sokasága, amelyeknek eredete, egészségügyi állapota igen gyakran olyan bizonytalan, mint a kutya vacsorája. Egy picinyke garmada, de akár egy zsák idegen, fertőzött termény képes lehet több ezer tonnás betárolt tételek elfertőzésére, akár csak pár nap alatt!
Ha nincs benn idegen, bizonytalan eredetű termény, az még csak a legalapvetőbb lépés a helyes raktári higiénia irányába tett úton. Lehetnek régebbi, akár „őskövületi kort megért” terménymaradványok a – helytelenül – a raktárakban levő egyéb tárgyak, gépek stb. belsejében. Az efféle relikviák kisebb állatkertnek is otthonai lehetnek, már ami a raktári károsítók igencsak népes társaságát illeti. Ha már mindenáron nem a raktár tartozékának számító tárgyakat tárolunk a termények mellett, azok mindenképpen tiszták és fertőtlenítésen átesett gépek, berendezések legyenek!
Értelemszerűen ilyen régi termények maradványaiból összeálló fertőző gócok magában a raktárban is lehetnek. Mind a raktár szerkezetét, mind pedig a benne levő berendezéseket alaposan ki kell tisztítani és károsítók elleni kezelésben részesíteni a betárolás előtt. Semmit sem ér ugyanis pl. egy jól kivitelezett gázosítás akkor, ha a fertőtlenített tételtől akár csak pár méternyi távolságra ott a fertőzési forrásként funkcionáló régi, fertőzött termény valahol a raktárban. A visszafertőződés ilyen esetben garantált.
Ha a raktár belül tiszta, csak fertőzéstől mentes termény található benne, akkor már fél sikert értünk el, viszont még nem dőlhetünk nyugodtan hátra. Minden raktárnak lehet valamilyen jellegzetessége, hibája, amely hajlamosító tényező a befertőződés során. A legrosszabb ilyen szempontból az úgynevezett szerfás tároló. A falai átnedvesedő faanyagból vannak általában, a belső tartószerkezet sok esetben kérgezetlen fa. Előbbi az átnedvesedés miatt könnyedén beindítja a termény csírázását, míg az utóbbi rengeteg búvóhelyet nyújt a korábbi évekről ottmaradt terménymaradványoknak és a különböző károsítóknak is. Ilyen ósdi tárolóba vétek bármiféle terményt elhelyezni. Fertőtleníteni sem érdemes a rengeteg visszafertőzési lehetőség miatt.
Sok tároló esetében a fémből készült fedélen fellépő nedvesség, kondenzáció miatti átnedvesedés okozza a betárolt termény befülledését, majd csírázását. Ez folyamatos odafigyelést, gyakori mesterséges szellőztetést és a termény gyakori átmozgatását, lazítását követeli meg.
Olyan eset is előfordulhat, hogy egy adott raktár alulról nedvesedik, ázik. Ez olyankor fordulhat elő, amikor a talaj szintje a raktáron kívül magasabban van, mint a raktár padlószintje. Ha tele van terménnyel a tároló, akkor igencsak nehéz ezt észrevenni. Ugyanakkor egy külső tereprendezéssel, vízelvezető (nem szikkasztó!) árkok kialakításával ez a probléma könnyedén orvosolható.
Miért ilyen nagy probléma a víz? Részben azért, mert a termények egy adott víztartalom felett nem tárolhatók még a legjobb raktárban sem. A nedves termény veszít értékéből, hamar tönkremegy. Másrészt a nedves, befülledt, csírázásnak indult szemes termények olyan illatanyagokat bocsátanak a levegőbe, amelyek messziről, akár kilométeres távolságokból is odavonzzák a raktári károsítókat.
A nedves, csírázó, rohadó termény jelenléte mind a raktáron belül, mind pedig annak tágabb környezetében meglehetősen nagy fertőzési veszélyforrást jelent. Sajnálatos módon hazánkban nagyon sok mezőgazdasági termelőnél, gazdaságnál olyan helyzet alakult ki, hogy ezek a fertőzési gócok sokszor az egyébként gondosan rendben tartott, fertőtlenített raktárak közelében helyezkednek el. A raktárak túltöltése, vagy szimplán az emberi gondatlanság miatt a raktárakból kihulló, kipergő termények gyorsan megázhatnak és rothadásnak, csírázásnak indulhatnak. De az ocsú és a tisztítási hulladék is sokszor olyan helyeken, a raktárak közelében hever éveken át, ahol reálisan nagy veszélyt jelenthet a raktárakra és a bennük levő terményre.
Nyilvánvalóan a raktárat, raktárakat nem elegendő önmagukban egy jó higiéniai állapotban tartani, hanem ezt igencsak célszerű kiterjeszteni azok tágabb környezetére is. Amennyiben a raktárban (amely már a betárolás előtt átesett egy gondos tisztításon és fertőtlenítésen) a betárolt, fertőzésmentes terményt rendszeresen ellenőrizzük, teszünk a víz kondenzáció, beázás, illetve a termény túlzott tömörödése ellen, akkor igen jó eséllyel nem lesz gondunk a raktári kártevőkkel. Ugyanakkor bármikor előfordulhat olyan helyzet, amikor a termény ellenőrzése során károsítók jelenlétét észleljük. Ilyenkor az eddig vázolt olcsó, megelőzési módszerek helyett már védekeznünk kell, azaz ki kell irtani a kártevőket.
A tél problémái
A betárolt terményekben felszaporodásnak induló kártevők ellen alapvetően kétféle védekezési technológia engedélyezett. Az egyik a döntően szintetikus piretroid hatóanyagú (kivéve: Actellic 50 EC) készítményekkel történő permetezés, a másik pedig a gázosítás. A permetezéshez ugyanakkor a termény áttárolása szükséges, amelyhez teli raktár esetén általában nincs elegendő tér. Ráadásul, ha raktári atkák jelenlétét észleljük, akkor azok ellen csak a hosszabb élelmezésügyi várakozási idejű Actellic 50 EC-t használhatjuk. Éppen ezen okok miatt a későn észlelt raktári fertőzések elleni védekezés napjainkban döntő mértékben a foszforhidrogén használatán alapuló gázosításra támaszkodik.
A gázosítást, illetve az ezzel foglalkozó egészségügyi gázmestereket sok helyütt hatalmas hírnév, ugyanakkor elvárások sokasága övezi. Való igaz: a gázmesterek esetenként olyan mennyiségű mérgező anyaggal dolgoznak, amellyel akár egy falu teljes lakosságát is ki lehetne irtani, de azért ők sem mindenhatók. Ragaszkodniuk kell a természet és a fizika törvényeihez. Ha nem ezt tennék, akkor jobb esetben csak a gázosítás lenne sikertelen. Rosszabb esetben raktárak kigyulladása, emberek mérgeződése, halála is lehet a következmény. Nyilvánvalóan a „kényesebb” esetek télvíz idején szoktak előfordulni, amikor több szempontból is problematikus lehet egy terménygázosítás sikeres kivitelezése.
A téli problémák között első helyen a hideg áll, amely két szempontból is akadályozza a hatásos terménygázosítás kivitelezését. A kémiai folyamatok hideg időben lelassulnak és ez érvényes a fém foszfidokból a levegőben levő nedvesség hatására történő foszforhidrogén gáz fejlődésére is. Ez még úgy is igaz, hogy ez a kémiai folyamat alapvetően erősen exotherm, azaz hő fejlődéssel jár. A kialakuló gázkoncentrációt a gázosítás során két, egymással párhuzamosan futó folyamat határozza meg. Az egyik a mérgező gáz fejlődése, a másik pedig az elszivárgás, megkötődés miatt létrejövő veszteség. Ha a gáz fejlődése túl lassú, akkor nem, vagy csak rövidke ideig alakulhat ki a terményben olyan gázkoncentráció, amely képes az ott található kártevők elpusztítására.
A másik, hideg miatt előállt probléma az, hogy hidegben a raktári károsítók (amelyek mindegyike változó testhőmérsékletű atka vagy rovar) légzése rendkívül nagy mértékben lelassul. A kártevők „nem veszik fel” a gázt, amely így nem tudja kifejteni toxikus hatását.
Télen ráadásul a már korábban említett vizesedési problémák is fokozottan jelentkeznek. Ha a tárolóban meleg, valamint a termény légzése, párologtatása miatt kissé páratelt levegő van, az a kinti, hajnalonként általában hideg levegővel érintkező fémszerkezetű födém (a fémek igen jó hővezetők!) felületén könnyedén okozhatják víz kicsapódását és kondenzációs eredetű ázást. Ez a mostani csapadékos és sokszor az átlagosnál melegebb nappalokkal teletűzdelt télen fokozottan érvényes.
Lehetséges megoldások
Mivel hideg, téli időjárás esetén a már vázolt okok miatt az általában késve, nem sokkal a tervezett értékesítés előtti ellenőrzésnél észlelt kártevőjelenlétnél a gázosítás során problematikus lehet a művelet hatásos kivitelezése, ezért nem árt, ha néhány szabályt betartunk.
- Folyamatosan figyeljük a raktárban a légtér és a termény hőmérsékletét is. Amennyiben bármelyik érték +10 oC alá csökken, úgy ne gázosítsunk még magnézium-foszfid hatóanyagú készítménnyel se! Ilyen alacsony hőmérsékleten már megnő a hatástalanság kockázata, amely miatt esetleg a szerződésben kikötött határidőig nem leszünk képesek az áru elszállítására.
- Amennyiben csak rovarokkal (zsizsikek, lisztbogarak, esetleg molylepkék hernyói) fertőzött a tétel, valamint van elegendő terünk a termény áttárolására, úgy nagy valószínűséggel jobban járunk pl. a K-Obiol 25 EC rovarölő szer alkalmazásával. Arra mindenképpen ügyeljünk, hogy az áttárolás helyszínét előzőleg fertőtlenítsük le! Erre ez a készítmény is alkalmas, de a termény kezelésére szolgáló dózisnál nagyobb dózis alkalmazásával. Előnye még ennek a módszernek, hogy gyorsabb a gázosításnál, mivel a készítmény munkaegészségügyi és élelmezésügyi várakozási ideje is 0 nap! Gázosítás esetén legalább 7 napos expozíciós idővel és kalászos gabona esetén 7 napos élelmezésügyi várakozási idővel (ÉVI) lehet számolni.
- Raktári atkák észlelése esetén, ha van helyünk az áttárolásra, akkor célszerűbb a gázosítás helyett az Actellic 50 EC-vel történő terménykezelést választani. A raktárakban károsító atkák (lisztatka, szecskaatka, csiperkeatka) petéi a hidegben hírhedtek arról, hogy légzésük végletekig lelassul, így a gázosítást jókora hányaduk túlélheti. Ráadásul ez a terménykezelés azonos ideig, vagy rövidebb ideig tart, mint a gázosítás. A gázosításnál kalászos gabonák esetén 7 + 7 nap, míg más termények (pl. az atkák által igencsak kedvelt olajos magvak) esetén pedig 7 + 14 nap az az időszak, amíg a termény a kezelés után még nem szállítható el. Az Actellic 50 EC ÉVI értéke viszont 14 nap. Ráadásul a 3 napos munkaegészségügyi várakozási idő letelte után a kezelt termény már szállítható, értékesíthető.
- Ne erőltessük a gázosítást olyan körülmények között, amikor az már a fizikai és biológiai korlátok miatt bizonytalan hatású! Főképp pedig ne próbáljunk trükközni a kezelések időpontjával! Gázosítás esetén az élelmezésügyi várakozási idő leteltéig a terménynek a gázosítás helyszínén kell maradnia. Ennek megsértése a szállítás, manipulálás során olyan humán egészségügyi kockázatokkal járhat, amelyeket semmiképp sem szabad felvállalni!
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
