Mit kell tudni a természetvédelmi státuszokról? – II. rész

Ahogy az már a cikk előzményében is szerepelt, a Természetvédelmi Világszövetség (angol rövidítése IUCN) által megalkotott és fenntartott Vörös lista (vagyis a kihalással fenyegetett fajok listája – Red List of Threatened Species), az élőlények természetvédelmi státuszának legismertebb, legnagyobb múltú és legátfogóbb globális leltára. Az alábbi táblázat szerint 9 kategóriába sorolja a világon létező növény- és állatfajokat, amelyek közül ebben a cikkben az utolsó hárommal foglalkozunk.

A Súlyosan veszélyeztetett, a Veszélyeztetett és a Sebezhető kategóriákat összefoglalóan fenyegetettként is nevezik.

Súlyosan veszélyeztetett státusz

A súlyosan veszélyeztetett (Critically Endangered, rövidítve CR) fajok esetében rendkívül magas a vadon élő kihalás veszélye. 2023 decemberében a Természetvédelmi Világszervezet Vörös listáján szereplő 157 190 faj közül 9760 kritikusan veszélyeztetett.

Ahhoz, hogy egy fajt kritikusan veszélyeztetettnek nyilvánítsanak, a Világszövetség szerint a következő kritériumok bármelyikének kell teljesülnie (nem soroltam fel az összeset, csak párat említenék):

• ha az adott faj populációját legalább 10 éven keresztül vagy 3 generáción keresztül vizsgálták, és ez alatt mérhető egyedszám-csökkentést állapítottak meg, aminek az okát pontosan megismerték. Ha a csökkenés egy ponton megáll, és vissza lehet fordítani, akkor az egyedszámnak 90%-kal le kellett csökkennie. Ha nem visszafordítható a folyamat, és a csökkenés nem állt meg, akkor 80%-kal csökkent egyedszámnál a faj súlyosan veszélyeztetettnek van nyilvánítva.
• Vagy a faj felnőtt, kifejlett egyedeinek száma nem haladja meg az 50-et.
• Vagy a faj 50%-os eséllyel kihal a következő 3 generációt vagy 10 évet követően.

A fajlista jelentős mértékben nő, ahogy a súlyosabb kategóriák felé haladunk. Sajnos ebben a csoportban is vannak szép számmal lepkék, kétéltűek, teknősök, halak, emlősök, madarak és növények is.

Súlyosan veszélyeztetett kategóriába tartozik a közönséges tok, az európai angolna, a feketefoltos fogasponty, a pataksügér, a Puerto Ricó-i varangy, a mexikói axolotl, a koreai ásólúd, a fakó csillagoskolibri, a lilebíbic, a fekete gólyatöcs, a fehérhasú gém, a madagaszkári rétisas, a pirosfejű keselyű, a hódaru, a fehérszemű nádifecske, a molnár nádiposzáta, a lanai klarinétmadár, a galápagosi albatrosz, mintegy 16 papagájfaj, 6 kuvikfaj, a nagy fűrészesrája, a közönséges angyalcápa, a kínai folyamidelfin, a vörös farkas, a szigeti szürkeróka, a spanyolhiúz, a mediterrán és a hawaii barátfóka, a törpe mosómedve, a mendeszantilop, a dámgazella, a vietnámi antilop, a tatárantilop, a törpedisznó, a cebui disznó, 9 repülőkutya-faj, 5 kengurufaj, 3 hangyászsün-faj, az afrikai szamár, a szumátrai, a keskenyszájú és a jávai orrszarvú, 5 pókmajom-faj, a nyugati gorilla, a szumátrai orangután, a rövifarkú és a gyapjas csincsilla, a kínai aligátor, a gangeszi gaviál, 4 krokodilfaj, a kék leguán, a Tabasco-teknős, a közönséges cserepesteknős, a lapos partiteknős, és így tovább.

A növények közül egy páfrányfaj, a sárkányfenyő, a brazíliai araukária, a kínai mamutfenyő, a palackpálma és az orsópálma, az óriás sünkaktusz és három Melocactus-faj is a súlyosan veszélyeztetett kategóriába tartozik.

Vadon kihalt státusz

A vadon kihalt (Extinct in Wild, rövidítve EW) kategóriába tartozó fajok állományai már csak a fogságban tartott vagy az eredeti elterjedési területén kívül, természetes környezetben, de szabályozott körülmények között élő populációk egyedeiből állnak.

Miután egy faj ebbe a kategóriába került, az egyetlen módja annak, hogy visszasorolják egy kevésbé súlyos csoportba, a visszatelepítés. Fontos tudni, hogy nem minden vadon kihalt faj ritka. Például az angyaltrombita nemzetségbe tartozó hét faj szerte a világban elterjedt, főként dísznövényként, mégis, a természetes élőhelyén már nem lelhető fel.

A vadon kihalt állatok közé tartozik a Stendhal-hal, a jangcei tok, a karácsony-szigeteki kékfarkú gyík, a guami jégmadár, a wyomingi varangy, egy tanzániai varangyfaj, a panamai aranybéka, a socorrói gerle, a csupaszfülű mitu, a spix-ara papagájfaj, a hawaii holló, a guami guvat, a kardszarvú antilop, a Dávid-szarvas, a fekete lágyhéjú teknős, a dél-kínai tigris, az északi szélesszájú orrszarvú, a Przewalski-ló és így tovább.

Kihalt státusz

A Természetvédelmi Világszövetség kihaltnak (Extinct, rövidítve EX) tekinti azokat a fajokat és alfajokat, ha nincs észszerű ok annak kétségbevonására, hogy az utolsó egyede is elhalálozott. Egy faj kihalása akkor feltételezhető, ha az ismert és/vagy feltételezett élőhelyén, a megfelelő időszakokban (napi, évszakos vagy éves szinten), a valamikori elterjedés teljes területén végzett alapos vizsgálatok ellenére sem észlelték egyetlen egyedét sem.

A Vörös Lista csak azokat a jelenkori fajokat osztályozza, amelyek körülbelül a 16. század után haltak ki, tehát nem tartalmazza a régebben kihalt jelenkori fajokat és a fosszilis fajokat (pl. dinoszauruszok, jégkorszak idején kihalt állatok).

Kihalt állatnak tekintjük ezek alapján az alábbi madárfajokat: felföldi moa, óriás elefántmadár, a kenguru-szigeti és a fekete emu, 3 vöcsök-faj, 2 ásótyúk-faj, 3 ásólúd-faj, 6 récefaj, az új-zélandi és a himalájai fürj, a kacagóbagoly, a paradicsompapagáj, a szürke rigó, a vándorgalamb, a vöröslábú strucc, a guvatfélék számos képviselője, vízicsibe-fajok, a Haast-féle sas, a szamoai vízityúk és szultántyúk-fajok.

Kihalt állatok továbbá a teljesség igénye nélkül a nagy fehér káposztalepke, a Pedder-tavi földigiliszta, a tengeri tapadókagyló, az Arcuate gyöngykagyló, az ívelt gyöngykagyló, a kürtös csiga, az Aldabra sávos csiga, a Rodrigues gekkó, a Santo Stefano gyík, a Pinta-szigeti teknős, a Round-szigeti üregi boa, a Roque Chico de Salmor óriásgyík és így tovább.

Rajtuk kívül még több mint ötven emlősfajjal sem találkozhatunk többet, köztük van a kvagga, az erszényes farkas, a karibi barátfóka és a japán tengeri fóka, a barbadosi mosómedve, a Jangce delfin, a jávai, a kaspi és a bali tigris, a keleti puma, a zanzibár leopárd, a madagaszkári törpevíziló, a Sheba királynője gazella, a vörös hasú oposszum, a törpe és a holdkarmú kenguru, a berber oroszlán, a tarpán, a kaukázusi és a kárpáti bölény, a mexikói grizzly medve, a nyugati fekete orrszarvú, a pireneusi kőszáli kecske és így tovább.

Híres nagykövetei egy letűnt világnak

Minden „iparágnak” vannak híres szereplői, nincs ez másként a kihalt állatfajokkal sem. A mauritiusi dodó és Magányos George történetét sokan ismerik.

Az Indiai-óceán területén fekvő Mauritius szigeten élt az 1690-es évekig a dodómadár. Ennek a különös, nagytermetű, röpképtelen galambfélének a kihalását teljes mértékben az ember okozta, így az ember által kipusztított állatok jelképe lett. Az 1638-ban szigetre vetődött holland hajósok tevékenységével kezdődött a baj: a dodó kihalását a félénkség teljes hiánya (igen bizalmasan viselkedtek az emberrek) és legfőképpen a telepesek által behurcolt és később elvadult háziállatok (pl. disznók, kutyák) és patkányok okozták, amelyek felfalták a földön fészkelő dodók tojásait. Hozzájárulhatott kihalásukhoz a dodó élőhelyének, az őserdőknek a tönkretétele: a fákat kivágták és az erdők területén ültetvényes gazdálkodásba kezdtek.

A galápagosi óriásteknős egyik alfajának, a Pinta-szigeti teknősnek (Chelonoidis nigra abingdonii) utolsó ismert példánya, „Magányos George” 2012 júniusában, túl a 100. életévén pusztult el, ezzel az alfajt egyelőre kihaltnak tekintik (még egy fogságban élő teknős genetikáját vizsgálják, aki a prágai állatkertben lakik, hátha ehhez az alfajhoz tartozik). George élete utolsó évtizedeiben a veszélyeztetett állatok megmentéséért folytatott küzdelem jelképévé vált.

Minden faj és alfaj mögött van egy szomorú történet, akik ennek a három kategóriának valamelyikébe tartoznak. Mindegyik megérdemelné, hogy sorban elmondjuk a történetét, de ez mostanra már több hetet igénylő elbeszélés lenne. Próbáljunk meg mindannyian tenni azért, hogy ne legyen ennél sokkal hosszabb ez a történetlánc!

Fontos tudni, hogy egy faj vagy alfaj a körülmények megváltozásával átsorolásra kerülhet más kategóriába. Reménykedjünk benne, hogy minél több fajt sikerül megmenteni attól, hogy a fenyegetettebb fajok és alfajok között tartsák számon.

A cikk 2024 januárjában íródott, így azóta a természetvédelmi státuszok, vagy a hozzájuk kapcsolható fajok és alfajok megváltozhattak! Egy-egy faj esetében mindenképpen keressük fel a hivatalos forrásokat, ahol tájékozódhatunk a jelenlegi helyzetükről!

Kapcsolódó cikkek:

• Mit kell tudni a természetvédelmi státuszokról? – I. rész
• Micsoda arány: Magyarország területének harmada természetközeli állapotban van
• Osztrák-Magyar projekt a biológiai sokféleség védelméért
• Minden ötödik madárfaj veszélyben van Európában – amiben szerepe van az intenzív mezőgazdaságnak is
• Minden út a biodiverzitás védelme felé vezet
• Megemelt forrásokat szeretnének a természeti értékek védelme érdekében