A bő termés titka nem a szerencsén múlik, hanem a gondos ápoláson – például a paradicsom kacsolásán. Tudja, miért kulcsfontosságú eltávolítani a hónaljhajtásokat, és mikor a legjobb ezt megtenni?
A paradicsom kacsolása – más néven hónaljhajtások eltávolítása – az egyik legfontosabb ápolási művelet, amelyet a termékeny és egészséges növekedés érdekében végeznek a kertészek. A kacsolás során a növény főszára és levelei között kinövő mellékhajtásokat (az úgynevezett „kacsokat”) távolítjuk el, amelyek hajlamosak elburjánzani és túlzott zöldtömeget fejleszteni.
Bár ezek a hajtások elsőre ártalmatlannak tűnnek, hosszú távon jelentősen befolyásolják a növény egészségét, terméshozamát és kezelhetőségét. Kacsolás nélkül a paradicsom könnyen túlterjedhet, levelei besűrűsödnek, romlik a szellőzése, és megnő a betegségek kockázata. Ráadásul a növény energiát von el a termésfejlődéstől, így kevesebb és kisebb paradicsomokat hozhat.
Mikor érdemes leszedni a hónaljhajtásokat?
Akkor célszerű elkezdeni, amikor ezek a hajtások még fiatalok és zsengék, nagyjából 4-6 centiméteres hosszúságot érnek el. Ekkor a növény számára még kevésbé megterhelő a beavatkozás, és Ön is könnyedén, minimális sebzéssel végezheti el a műveletet. A paradicsom gyors növekedése miatt ajánlott legalább hetente egyszer átvizsgálni a töveket, különösen a meleg, csapadékos időszakokban, amikor a hajtások rendkívül intenzíven fejlődnek.
Rendszeres ellenőrzéssel megelőzhető a túlzott lombképződés, amely nemcsak a növény erejét vonja el a termésneveléstől, hanem csökkenti a belső részek szellőzését is – így kedvez a gombás és bakteriális betegségek kialakulásának. Ha a hajtások már túlnőttek és fásodnak, a mechanikai eltávolítás nehezebb és a növényt is jobban megviseli. Ezért fontos, hogy ne halogassa a munkát – a gondosan időzített kacsolással erőteljes, jól formált, egészséges paradicsomnövényeket nevelhet, amelyek hosszú távon bőséges és kiváló minőségű termést hoznak.
Hogyan végezze el helyesen?
Válasszon száraz, napmentes időszakot a kacsoláshoz! Lehetőleg a kora reggeli vagy az esti órákban végezze a műveletet, amikor a növény kevésbé stresszes, és a friss sebfelületek gyorsabban begyógyulnak. A nedves levelek és az eső utáni magas páratartalom elősegíthetik a fertőzések bejutását a frissen metszett felületeken, ezért érdemes kerülni a párás időben történő beavatkozást.
A hónaljhajtások – ezek a levél és főszár találkozásánál, az úgynevezett „V” alakú pontban képződő kis hajtások – eltávolítása segíti a növényt abban, hogy energiáját a termésnevelésre, ne pedig a felesleges zöldtömeg fejlesztésére fordítsa.
A kacsolás legkíméletesebb módja, ha a zsenge hajtásokat egyszerűen két ujjal lecsípi. Az ideális időpont, amikor ezek még puhák és könnyen törnek, hiszen így minimális sebzéssel, gyors regenerációval számolhat. Fontos, hogy ne hagyja a hajtásokat túlnőni! A megfásodott, megvastagodott kacsokat már csak éles, fertőtlenített metszőollóval tudja szakszerűen eltávolítani, és a növényt is jobban megviseli a beavatkozás.
Ne tévessze össze a virágfürttel!
Ügyeljen arra, hogy csak a valódi hónaljhajtásokat távolítsa el! Ne tévessze össze őket a virág- vagy termésfürtökkel, amelyek hasonló helyzetben jelenhetnek meg, de laposabb szögben nőnek ki a száron. Ha bizonytalan, várjon néhány napot a megfigyeléshez: a kacsok gyorsan fejlődnek, míg a virágzat más formát ölt.
Képek: Pixabay
