A pisztáciafa a mediterrán világ egyik különleges növénye, amelynek termesztése Magyarországon első hallásra szinte lehetetlennek tűnik. Az utóbbi években azonban egyre több kertész és hobbikert-tulajdonos kísérletezik vele kisebb léptékben.
Nem a gyors és nagy hozam a cél, hanem a különlegesség, az élmény és a saját termés öröme. A siker kulcsa a jó helyválasztás, a talaj adottságainak ismerete és a növény hosszú távú igényeinek elfogadása.
Miért ritkaság a kerti pisztácia?
A pisztácia nem véletlenül nem terjedt el hazánkban, hiszen a növény nagyon érzékeny a környezeti tényezőkre. Hosszú, forró nyarakat igényel, hideg telekkel, amelyek biztosítják számára a szükséges nyugalmi időszakot. Ugyanakkor a késő tavaszi fagyok könnyen károsítják a virágokat, és a párás klíma kedvez a gombás fertőzéseknek. Ezért csak olyan kertekben van esélyünk sikerre, ahol napos fekvést, száraz, jó vízelvezetésű talajt és védett mikroklímát tudunk biztosítani.
Hol érdemes ültetni?
A pisztáciafának sok napfényre van szüksége, ezért déli fekvésű, szélvédett helyet érdemes választani. A talaj legyen laza szerkezetű, jó vízáteresztő, mert a pangó víz gyökérrothadáshoz vezet. Ha a kertünk lejtős területen van, előny, így csökkenthető a fagyveszély. A déli fal mellett, napsütötte részen a fa több meleget kap, ami kedvez a fejlődésének.
Magról vagy oltványról?
Elméletileg magról is nevelhetünk pisztáciát, de ez inkább kísérlet, mint biztos siker. A magból kelt növények között nem tudjuk, melyik lesz hím vagy nőivarú, és gyakran nem hozzák ugyanazokat a tulajdonságokat, mint a szülőfa. Sokkal megbízhatóbb, ha oltványt szerzünk be, ahol előre ismert a fa neme és fajtája. Ez hosszabb távon biztosabb termést adhat, és hamarabb fordul termőre.
Porzás és ivarviszonyok
A pisztácia kétlaki növény, vagyis külön fáin fejlődnek a hím- és a nővirágok. Ez azt jelenti, hogy a terméshez elengedhetetlen legalább egy hím fa jelenléte a kertben. Egy porzó általában elegendő több nőivarú fa megtermékenyítéséhez, de nagyon fontos, hogy virágzásuk időben egybeessen. Ha csak egyetlen fát ültetünk, nem számíthatunk termésre, ezért minimum két példány szükséges.

Ültetés és gondozás
A pisztácia sok helyet igényel, ezért legalább öt méter távolságot érdemes hagyni a fák között. A telepítéskor fontos, hogy tág gödröt készítsünk, lazítsuk fel a talajt, és gondoskodjunk arról, hogy a víz jól el tudjon szivárogni. Az első években rendszeres öntözés szükséges, később azonban ritkább, de mélyebb öntözés ajánlott. Tápanyag-utánpótlásként mérsékelt nitrogén mellett a mikroelemek, például a bór és a cink pótlása különösen fontos a virágzás idején.
Metszés és alakítás
A fiatal fáknál a korona kialakítása a legfontosabb feladat. Néhány erős vázág kialakításával biztosíthatjuk, hogy a fa fényben gazdag és szellős legyen. A későbbiekben a fenntartó metszés során a beteg, elöregedett vagy belső, árnyékos ágakat kell eltávolítani. A metszést legjobb a téli nyugalmi időszakban elvégezni, kerülve a túl erős beavatkozásokat, amelyek visszavethetik a terméshozást.
Betegségek és védelem
A pisztácia érzékeny a gombás betegségekre, különösen nedves nyarakon. A megfelelő koronaalakítás és a jó szellőzés sokat segít a megelőzésben. Kisebb kertekben célszerű figyelni a lomb állapotát, és szükség esetén alkalmazni réz- vagy kénkészítményeket. A gyökérrothadás ellen pedig a helyes öntözési gyakorlat a legjobb védelem.
Mikor számíthatunk termésre?
A hobbi kertben nevelt pisztáciafa több év türelmet kíván. Az első termések legkorábban öt-hat éves korban jelenhetnek meg, de stabil, bőséges termésre inkább tíz év után van esély. A fa terméshozama ráadásul ingadozó: előfordulhat, hogy egyik évben sok, a következőben jóval kevesebb termést hoz. Mindezek ellenére a saját kertben érő pisztácia igazi különlegesség, amely sok örömet adhat a kísérletező kedvű kertbarátoknak.
Képek: Pixabay.