A dália, ez a sokféle formájú és színű, látványos dísznövény a magyar kertek egyik legkedveltebb virága. Sajnos hazánkban a tél rendszerint túl hideg számára, gumói fagyérzékenyek, így ha a földben hagyjuk őket, jó eséllyel elpusztulnak.
Ahhoz, hogy jövőre is élvezhessük a virágzását, ősszel gondosan elő kell készítenünk a teleltetést. A folyamat nem bonyolult, de odafigyelést és időzítést igényel, hiszen a túl korai vagy a késedelmes munka is károkat okozhat.
Miért szükséges a teleltetés?
A dália gumói nem viselik el a tartós fagyot, már néhány fok mínusz is végzetes lehet számukra. Amikor a talaj átfagy, a sejtekben lévő víz jéggé alakul, és a gumó szövetei roncsolódnak. A tavaszi kihajtás ilyenkor vagy elmarad, vagy gyenge lesz.
Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a hideg beállta előtt kiemeljük őket a földből, és biztonságos, fagymentes helyen tároljuk. A beltéri körülmények sem mindegy, hiszen a túlzott nedvesség rothadáshoz, a túl magas hőmérséklet pedig idő előtti kihajtáshoz vezethet.
Mikor ássuk fel a dáliákat?
A legjobb időpont akkor van, amikor a dália föld feletti része már elszáradt, a levelek és a szárak sárgulni kezdenek. Ez jelzi, hogy a növény befejezte az aktív tápanyagfelvételt, és a gumó megérett a pihenésre. A legtöbb évben ez október második felére esik, közvetlenül az első fagyok megérkezése után.

Nem érdemes viszont megvárni, míg a talaj mélyebben is átfagy, mert az már károsíthatja a gumókat. A munka ideális, ha kissé nedves, de még nem sáros talajban történik.
A gumók kiemelése és előkészítése
A föld feletti szárakat először vágjuk vissza nagyjából tíz-tizenöt centiméter magasságban, majd óvatosan ássuk körül a növényt, hogy a gumók ne sérüljenek! Kerti villa vagy ásó segítségével emeljük ki az egész tőcsomót, és kézzel rázzuk le róla a nagyobb rögöket!
A gumókat soha ne mossuk le vízzel, mert a nedvesség a tárolás alatt rothadást okozhat! Inkább hagyjuk őket szellős, árnyékos helyen néhány napig száradni, amíg a felületük teljesen megszikkad! Ezután óvatosan válasszuk szét az egyes gumókat, és ha szükséges, távolítsuk el a sérült, rothadó részeket!
A megfelelő teleltetési körülmények
A dália gumókat hűvös, száraz, de fagymentes helyen kell tárolni, 4-10 °C közötti hőmérsékleten. Ilyen lehet egy pince, garázs vagy hűvös kamra. A gumókat sekély ládába vagy dobozba helyezzük, és lazán takarjuk be homokkal, száraz tőzeggel, perlittel vagy fűrészporral. Ez a közeg segít a nedvességszabályozásban, megakadályozza a kiszáradást és a rothadást is.
Fontos, hogy a gumók ne érjenek közvetlenül egymáshoz, mert ha egy elkezd romlani, könnyen átterjedhet a fertőzés a többire is! A teleltetés ideje alatt havonta érdemes átnézni a tárolt gumókat, és az elváltozott példányokat eltávolítani.
A tavaszi újraéledés
Tavasszal, amikor a fagyveszély elmúlt, és a talaj már felmelegedett, elővehetjük a gumókat. Ilyenkor ellenőrizzük újra az állapotukat, és a száradt vagy sérült részeket vágjuk le! Ha nagyon kiszáradtak, langyos vízben néhány órára áztathatjuk őket, hogy visszanyerjék nedvességüket! Az ültetésre akkor alkalmasak, ha a rügyek már láthatóan duzzadnak.
A dália szereti a napos, meleg fekvést és a jó vízáteresztő, tápdús talajt, ezért a telepítésnél ezekre érdemes figyelni. Az újraéledt gumók hamar megindulnak, és a nyár folyamán ismét teljes pompájukban díszítik a kertet.
A leggyakoribb hibák
A legtöbb probléma a rossz időzítésből vagy a nem megfelelő tárolásból adódik. Ha a gumókat túl későn szedjük fel, és a fagy már elérte őket, gyakran nem maradnak életképesek. Az is hiba, ha a tárolóhely túlságosan meleg, mert a gumók kihajtanak, és elveszítik tartalékaikat. A túl nedves közeg szintén veszélyes, hiszen a rothadás gyorsan terjed. A legbiztosabb módszer, ha a gumók szellős, enyhén párás környezetben telelnek, és rendszeresen ellenőrizzük az állapotukat.
A dália teleltetése tehát odafigyelést igénylő, de egyáltalán nem bonyolult feladat. Aki betartja a lépéseket, annak a növényei jövőre is bőségesen hálálják meg a törődést.
Képek: Pixabay.