Ahogy rövidülnek a nappalok, és a kert lassan elcsendesedik, hajlamosak vagyunk megfeledkezni azokról, akik egész nyáron szorgalmasan dolgoztak a virágaink és gyümölcseink beporzásán. Pedig az ősz legalább olyan fontos időszak a méhek és más beporzó rovarok számára, mint a tavasz.
Most dől el, mennyi tartalékuk marad a télre, és milyen erővel indulnak majd tavasszal újra útnak. Kertészként sokat tehetünk azért, hogy segítsük őket ebben az átmeneti, kihívásokkal teli időszakban.
Kései virágok, éltető nektár
Az őszi hónapokban a nektárforrások rohamosan fogynak, miközben a rovarok még aktívak. A vadméhek, poszméhek és pillangók ilyenkor minden virágot megbecsülnek, ami még virágzik. Érdemes ezért olyan növényeket tartanunk a kertben, amelyek késő ősszel is virágot hoznak.
Ilyen például az őszirózsa, a kasvirág, a kakukkfű, a borágó vagy az őszi zsálya. Ezek a növények nemcsak színt visznek a kertbe, hanem biztosítják a rovarok számára a létfontosságú nektárt és virágport.
A túlnemesített, telt virágú dísznövényekkel szemben az egyszerű, vad típusú fajok több táplálékot kínálnak. Ha tehát valóban méhbarát kertet szeretnénk, válasszunk olyan virágokat, amelyek nemcsak a szemnek, hanem a rovaroknak is örömöt jelentenek!
Menedék a kert rejtett zugaiban
A legtöbb méh és beporzó nem vonul el téli álomra a melegebb éghajlatokra, hanem a kert rejtett sarkaiban próbál áttelelni. Ehhez pedig megfelelő búvóhelyre van szükségük. Ne szedjünk fel minden lehullott levelet, ne vágjunk vissza minden szárat, és ne „takarítsuk ki” teljesen a kertet ősszel! Az avar, a száraz növények és a kis üregek mind menedéket nyújthatnak a pihenő rovaroknak.
A földbe fészkelő vadméhek számára a meztelen talajfoltok különösen fontosak, ezért nem baj, ha a gyep néhol kopár marad. A rovarhotelek, bambuszdarabok és üreges növényszárak szintén segíthetnek a magányosan élő fajoknak. Egy kis lazasággal tehát sokat tehetünk a kert ökológiai egyensúlyáért.
A víz az élet kulcsa
Sokan nem gondolnak rá, de a rovaroknak vízre is szükségük van – nemcsak nyáron, hanem az enyhébb őszi napokon is. Egy sekély itató, kavicsokkal vagy kisebb kövekkel kiegészítve, ideális lehet számukra. Fontos, hogy a víz ne legyen túl mély, és rendszeresen frissítsük. A méhek nem tudnak úszni, így a stabil leszállóhelyek életmentőek lehetnek számukra.
A természet ritmusa szerint
Az őszi kert tehát nem a végét, hanem a kezdetét jelenti. Amit most meghagyunk, elültetünk vagy megóvunk, az tavasszal sokszorosan térül vissza: élő, virágzó, zümmögő kert formájában. A beporzók támogatása nem csupán természetvédelem, hanem jövőbe fektetett gondoskodás is – a saját kertünk, a termésünk és az egész környezetünk érdekében.
Képek: Pixabay.
