Községeink határában elterülő, családi tulajdonban lévő kisebb telkek sok lehetőséget rejtenek magukban. Többek között megteremhet rajta számos zöldség- és gyümölcsféle is a család szükségletének kielégítésére.
Amennyiben nem rendelkezünk nagyobb kerttel vagy konyhakerttel a ház körül, de rendelkezésünkre áll egy családunk tulajdonában lévő hétvégi telek, ami jelenleg semmilyen más funkciót nem tölt be, itt az idő, kezdjünk neki a tervezgetésnek.
Ezzel kapcsolatban szeretném megosztani tavalyi tapasztalataimat talajtakarásos-támrendszeres paradicsomtermesztés példáján, ami a családom hétvégi telkén zajlott. Bizonyítandó, hogy nem kell lemondanunk a magunk által megtermelt, friss zöldség és gyümölcs ízének élvezetéről és a természetben végzett munka öröméről akkor sem, ha nincs saját kertünk a ház mellett.
Legtöbben azért gondolják meg magukat, mert félnek attól, hogy nincs elég idejük, anyagi forrásuk, szaktudásuk ahhoz, hogy belevágjanak egy ilyen „gyümölcsöző” foglalatosságba. Pedig mindenre van megoldás: helyhiányra egy ötletes támrendszer, időhiányra egy takaróanyag, amellyel csökkenthetjük a gyomlálások és öntözések számát, újrahasznosított anyagokból pedig takarékosan alakíthatunk ki palántanevelő edényeket vagy támaszt a növénynek. Mindezekkel megspórolhatjuk számos növényvédő szer árát is. Egy ritkábban látogatott területen lehet alkalmazni olyan megoldásokat is, melynek fenntartása kevés befektetett energiát igényel, mégis lesz mit betakarítani, ha eljön az ideje.
Növényfajta- és területválasztás
Ha ránézünk egy olyan hétvégi parcellára, amit régóta nem vontunk művelésbe, esetleg a gyomok vagy rágcsálójáratok birodalmává vált, kezdetben nehéz lehet annyira elengedni a fantáziánkat, hogy odaképzeljük hőn áhított Édenkertünket. Első lépésként ki kell választanunk a termeszteni kívánt növényfajtát vagy –fajtákat (innentől én zöldségtermesztésre szorítkozom). Nehéz előre megmondani, hogy egy olyan területen, ahol a talajadottságokat nem ismerjük – kivéve, ha a talajt bevizsgáltatjuk, ismerjük a talaj típusát és fizikai-kémiai jellemzőit – hogy mi fog minőségében és a családi fogyasztásnak megfelelő mennyiségben teremni.
Érdeklődhetünk akár szomszédainktól is, akiknek volt lehetősége a környék talaján akár csak családi felhasználásra zöldséget vagy gyümölcsöt termelni, hogy melyek azok a növények, amik beváltak, és melyeknek nem feleltek meg a körülmények. Másik megoldás a már említett talajvizsgálat, ami alapján ki tudjuk szűrni azokat a zöldségfajtákat, amiknek legjobban megfelelhet a terület a talajadottságok alapján. Ez egy rendkívül fontos szempont, de nem az egyetlen. Ha vízigényesebb zöldségnövényt választunk, és nincs a területünkön felhasználható öntözővíz, számolnunk kell azzal, hogy szárazabb időben magunkkal kell vinnünk a szükséges vízmennyiséget. Olyan zöldségnövény esetén, aminek szüksége van támrendszerre, érdemes időben kiválasztanunk a számunkra megfelelő kivitelezésű – akár házilag elkészített – támasztórendszert.
Abban az esetben, ha kisebb parcelláról van szó, akár az egész területét igénybe vehetjük a kapaforgatásra. Nagyobb terület (akár hektáros) esetén kiválaszthatjuk azt a méretű területet, amelyet előzetes megítélésünk alapján fogunk tudni gondozni. Ebben az esetben a következő szempontokra érdemes odafigyelni a választásnál:
- a terület könnyen megközelíthető legyen
- a terület ne legyen mélyebben, mint a környezete (vízborítottság veszélye miatt)
- a területnek ne, vagy csak minimális lejtése legyen
- ne legyen a környékén elkorhadt fa vagy farakás, ami balesetet okozhat
- a terület ne közvetlenül épület vagy fák közelébe legyen (ne árnyékoljanak)
- a területen és környékén ne legyen felhalmozott hulladék
Minden kezdet nehéz – előkészületek
Következő lépésben meg kell tennünk az előkészületeket ahhoz, hogy megfelelő fogadtatásban részesítsük a választott növényeket. Ehhez alapvetően két dologra van szükségünk: a terület megtisztítására – gyomnövényektől, szennyező anyagoktól, növénymaradványoktól – és kerítésre. A kerítés ugyan nem tart távol mindent és mindenkit, de – embertársaink általi károkozásra gondolva – annak az alapvető érzetét kelti, hogy a körülhatárolt telken/telekrészen lévő tulajdonra vigyáznak, telepített vagy ültetett növények esetén többször látogatják.
Tápanyag pótlása: szerves trágya
A tavalyi előkészületeinkhez hozzátartozott az is, hogy a viszonylag tápanyagigényes paradicsompalántáknak a kijelölt helyére előzetesen nagy mennyiségű juhtrágyát juttattunk ki. Ha van az ismeretségünkben olyan állattartó vagy –tenyésztő, aki az állati trágyát más célra nem alkalmazza és szívesen bocsátja a rendelkezésünkre, ehhez költségmentesen hozzá is jutottunk. Mivel a terület sokáig – majdnem 20 évig – pihentetve volt, a trágya beforgatásával és bárminemű talajmunkával robbanásszerű gyomosodást idéztünk volna elő. Emiatt a trágya nem került bedolgozásra, hanem a kijelölt parcellák felszínére jutattuk ki, gereblyével egyenletes réteget hozva létre. A parcellák mérete a kísérlet miatt előre meghatározott volt – 2m x 2m -, ezért egy előre elkészített fakerettel sikerült a kijuttatott trágyával egyúttal megjelölnünk a parcellák pontos helyét is. Ilyen módon lehetőségünk van összefüggő ágyások létrehozására is, ennek az adott terület méretviszonyai és a növénykultúra szab határt.
A juhtrágya hátránya az, hogy önmagában is erőteljes gyomosító hatású, így a technológiába – ez okból is – tökéletesen illeszkedik a talajtakaró agroszövet alkalmazása, ami ezt visszaszorítja az egész termesztés ideje alatt.
Időhiány megoldása: talajtakarás
Előfordulhat nem egyszer a termesztés ideje alatt, hogy nem tudunk kellő időt és energiát fordítani a növény öntözésére és területének gondozására. A talajtakarás ebben az esetben nagy segítséget nyújthat nekünk, viszont hosszú távon nem tudja pótolni a mi gondoskodó odafigyelésünket és időráfordításunkat, ezt tartsuk szemünk előtt. A talajtakarás előnyei többek között:
- csökkenti a párolgást és megtartja a talajnedvességet a felső talajrétegben, ezáltal szabályozza a talaj vízgazdálkodását
- megakadályozza gyomnövények kelését a kultúrnövény környezetében
- egyenletessé teszi a talaj hőmérsékletét. Ez a terméskötődés szempontjából fontos, ami a nem túl magas és nem túl alacsony hőmérsékleten a legsikeresebb.
- kedvezően befolyásolja a talaj szerkezetét, ezáltal a kultúrnövény hajszálgyökér-képzése is gyorsabb és erőteljesebb lesz, aminek köszönhetően fokozódik a tápanyagfelvétel is.
A talajtakarást végezhetjük szerves és szervetlen talajtakaró anyagokkal. Tavaly mi a szervetlen talajtakarás mellett döntöttünk, mivel idén is ugyanazokkal a feltételekkel szeretnénk vizsgálódni. Az internetről rendelt fekete színű, 2,1 x 100 méteres, 100 g/m2 súlyú rácsos agroszövet mulcsfólia használtunk erre a célra, amit másfél nap alatt kiszállítottak számunkra. Egy strapabíró szövetet, amire vigyázunk, akár egy évtizedig is használhatunk.
Az agroszövetet erős ollóval vágtuk méretre, ami nem szaggatta az anyagot. A rögzítéshez 8 db kb. 25 cm-es, 1.8 mm átmérőjű rögzítő drótot használtunk, a sarkokra és az oldalak közepére is egyet-egyet. Úgy hajlítottuk meg őket, mint egy kampósbotot, egyik végét hosszabbra hagytuk, így mélyebbre le tudtuk kalapálni a földbe. A sorközök gondozásánál ebben az esetben fokozottan kell ügyelni, nehogy fűnyíró gép vagy fűnyíró olló belekapjon a szövetbe.
Másik és kicsit több munkát igénylő lehetőség, ha az agroszövet széleit függőlegesen a földbe rögzítjük. Ennek hátránya, hogy a szövet felületének (az előző megoldáshoz képest) jelentősebb részét erre a célra kell fordítanunk, nem a talaj takarására.
A talajtakarásos módszerek kombinálhatóak is. Zöldségpalánták ültetése (vagy éppen szőlő vagy bogyós gyümölcsök telepítése) után szervetlen talajtakaró (itt: agroszövet) rétegre helyezhetünk még szerves talajtakaró anyagot is (pl.: fűkaszálék, fenyőkéreg, szalma). Ezzel a plusz szerves takarással megakadályozzuk az agroszövet túlzott felmelegedését, így védjük a szövetet és a növényeinket is. Legegyszerűbb a sorközök közt lekaszált füvet az agroszövetre helyezni, vagy a tereptakarításkor összegyűjtött növényi maradványokat is felhasználhatjuk erre a célra.
Ültetés és támrendszer
Ezeket a munkálatokat úgy érdemes időzíteni, hogy a kiültetés idejére minden a helyén legyen. Annak érdekében, hogy kényelmesen elvégezzünk minden fontos előkészületet, és szerves trágya kijuttatása esetén legyen ideje a tápanyagoknak talajba jutni az agroszövet alatt, kezdjük el a készülődést a kiültetés előtt egy-másfél hónappal.
Az ültetés egyik lehetséges módja zöldségpalántánál, hogy a szövetet körülbelül 25 cm hosszan X-alakban felvágjuk, majd a palánta földbe helyezése után függőlegesen betűrjük a földbe az így kapott „szövet-füleket”.
Támrendszert igénylő zöldségfajták esetében az ültetés utáni hetekben is ráérünk egy egyszerűbb, mobil rendszer felállítására. A támrendszer felállításának is számos előnye van még kiskerti termesztés esetén is:
- jobb minőségű termés betakarítása
- könnyebben szedhető
- könnyebbek a növényvédelmi munkák
- kisebb a taposási kár és a talaj felszínén élő kártevő állatok kártétele
Tavaly a támrendszer tartórúdjaként 2 méteres rozsdamentes acélcsövet alkalmaztunk, amelyet kb. 70o-os szögben vertünk bele a talajba. A tartórúdra uborkahálót rögzítettünk, ezen kívül alkalmazhatunk fakeretes, betonoszlopos rendszert is – bár ez utóbbi beruházási költsége magasabb. Folytonnövő, nem hónaljazott paradicsomok esetében az volt a tapasztalatunk, hogy ezt a súlyt az uborkaháló nem minden esetben bírta el.
A cikkben bemutatott módszer csak egy a számtalan megoldás közül, amiket a hétvégi telkünkön megvalósíthatunk. Merjük kipróbálni saját új gondolatainkat vagy mások bevált ötleteit! Eredményes kertészkedést kívánok!
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
