Gondolatok a repcetrágyázáshoz

A napraforgó és a repce együttes vetésterülete megközelíti az 1 millió hektárt. Repcéből 2017-ben és 2018-ban egyaránt több mint 300 ezer hektárt takarítottak be. A termésátlagok alakulása jól mutatja, hogy nemcsak a kedvezőbb évjáratok, hanem a gazdaságosságot szem előtt tartó, nagy termést célzó intenzív termesztéstechnológiák is megvetették lábukat. A repce sikeres termesztése összetett feladat. Az elővetemény jó megválasztása (kisebb vízigényű, csekély szármaradványt hagyó kultúrák) a vízmegőrző talajelőkészítés, nyirkos jól tömöríthető magágy, társulva célzott növényvédelemmel és hatékony tápanyag-gazdálkodással eredményezheti a kultúra jövedelmezőséget. A klímaváltozás alkalmazkodásra készteti a termelőket. Az ősz várhatóan szárazabb és melegebb lesz, ami tovább növeli majd a regulátorozás fontosságát. A telek az előrejelzési modellek szerint enyhébbé és csapadékosabbá válnak, azonban az elmúlt tél mutatja azt is, hogy a szélsőségesen száraz időszakok hosszának és számának növekedésével is számolni kell. A melegebb tél során a repce előbb „éhezik meg” és a korábbi fenológiai stádiumváltások (kilépve a rozettás állapotból) növelhetik a növények fagyérzékenységét.

A repce kedveli a humuszban gazdag mezőségi talajokat, de a napraforgó nagyobb termőterülete (közel 700 ezer ha) miatt gyakran kerül gyengébb területekre, mint a homok- vagy kötött réti talajok, ahol csak a legjobbak képesek hektáronként 4 tonna feletti termést kihozni a növényből. Termesztik savanyú (5,5 pH alatti) talajokon is, azonban jelentős kalciumigénye miatt sikerrel csak tematikus meszezéssel termelhető. Kiemelendő, hogy a repce egyike a legjobb trágyareakciójú növényeknek. A talajból jelentős mennyiségű makro- és mikroelemet vesz fel (1. táblázat). Igényes növény, trágyázása pedig komplex szemléletet kíván.

Nyár végi indulás

Az augusztus második fele már a repcevetésekről szól, ami a mai modern hibrideknek köszönhetően egészen szeptember közepéig is elnyúlhat. Az utóbbi éveket hosszú meleg őszök jellemezték, ezért fontos, hogy a repcét észszerűen etessük, megakadályozva túlfejlődését. Ha az elővetemény nagyobb mennyiségű szármaradványt hagyott vissza, bontásához még a nyári időszakban is használhatunk baktériumkészítményeket, melyeket némi nitrogénnel kijuttatva (a káros pentozán-hatás elkerülése végett) és rögtön bedolgozva elindíthatjuk a tápanyag-feltáródás folyamatát, ami jelentős mennyiségű foszfor és kálium visszajutását is jelentheti a talajba (2. táblázat). Persze nyáron gyakran kevés a csapadék a nedvességhiány lassíthatja a szárbontást.

Amennyiben az elővetemény által visszahagyott szalma vagy szármaradványok lekerülnek a területről akkor homok, vagy homokos vályog fizikai féleség mellett kulcsszerepet kap az alaptrágyázással történő káliumpótlás. A növények jó káliumellátottsága kritikus eleme a sikeres repcetermesztésnek, mert fokozza a télállóságot, hiányában a kifagyás veszélye nő. A kálium tavasszal is meghatározó szerephez jut, mivel javítja a szárszilárdságot és a szárazságtűrést. A kálium több mint 60 enzim katalizálásában vesz részt, de különösen fontos a szerepe a glükóz keményítővé alakításában. Három tonnás repce az ősz végére közel 80-100 kg/ha mennyiséget vehet fel káliumból, ami a vegetáció végére általában meghaladja a hektáronkénti 300 kg mennyiséget. Hiányában a levélszél antociános elszíneződésűvé válhat, és viharos tavaszon nőhet a megdőlés veszélye is. A hatékony káliumpótlás eszközei általában a kálisók, a patent káli és a kálium-szulfát. Kijuttatásuk történhet önállóan, de a tápanyag-kijuttatás menetszámának csökkentése érdekében gyakori a komplex készítmények használata, melyek összetételét talajvizsgálatra alapozott szaktanács segítségével érdemes kiválasztani.

A foszfortrágyázás már összetettebb feladat. Ugyanis a növény a magterméssel átlagosan 18-20 kg/ha foszfort visz el a tábláról, ami egy 4-5 tonnás repce esetében megközelíti a 100 kg/ha-t! A felvehető foszforra nemcsak a virágzás és termésképzés idején lesz szüksége, hanem már tavasszal is, a felmelegedés érkeztével. Ha igényét a talajból nem tudja maradéktalanul fedezni, akkor a vízoldható foszfortrágyák – kezdetben talajon majd levélen keresztül hatva – segíthetik növekedésüket. A fejlődés korai szakaszában az erőteljesebb gyökérnövekedést stimulálhatjuk a stratertrágyák használatával is. A vízoldható foszfor némi nitrogénnel nagyobb gyökértömeg kialakulását teszi lehetővé, növelve a termesztés biztonságát. Ezek a mikrogranulátumok (van valódi mikrogranulátum és apróra őrölt kompaktált forma is) ráadásul a növények gyorsabb fejlődését segítő mikroelemeket és növekedést serkentő biostimulátorokat (huminsavak, fulvósavak, hormonok) is tartalmaznak.

A két tápelem gyakori dózisa a növényfüggő tápelem-ellátottságot figyelembe véve, foszforból 50-100 kg/ha, káliumból 80-140 kg/ha. A kálium használata repcében starterként nem ajánlott, a magárokba helyezett kálium – a gabonafélékkel szemben – visszavetheti a növény fejlődését.

Nem beszéltünk még a kalcium, a magnézium és a kén fontosságáról. A repce mészigényes növény. Sajnos a kalcium csak felfelé képes mozogni a növényben, s amint elérte „úti célját”, immobilissá válik, hozzáférhetetlen lesz az új, fejlődő szövetek számára. A talaj kalciumforrásainak kimerülése ezért leginkább a fiatal, gyorsan fejlődő növényeket érinti. A meszezésre legalkalmasabb időszak az elővetemény betakarítását követően egészen a vetést megelőző 2-3 hét. Célszerű elkerülni az NPK vagy PK alaptrágyázás időszakát, megakadályozva a kalcium és a foszfor gyors reakcióba lépését, ami oldhatatlan kalcium foszfátok képződéséhez vezethet. A kalcium pótlására ma sokféle készítmény áll rendelkezésre, melyek már műtrágyaszóróval is kijuttathatók (mészkő és dolomit, kalcium-oxid stb.).

A magnézium kulcseleme a fotoszintézisnek, csak jó magnéziumellátás mellett számíthatunk nagy termésre és megfelelő olajhozamra. A repce magnéziumigénye jelentős, 30-50 kg/ha, melynek pótlására különösen laza homoktalajokon feltétlen ügyelnünk kell. A magnéziumhoz hasonlóan a repce kénigénye szintén jelentős 50-70 kg/ha, aminek pótlását megkezdhetjük már ősszel is. A talajban hasonlóan viselkedik, mint a nitrogén, kimosódhat. Az őszi igény a magasabb nitrogéntartalmú komplex műtrágyákkal (ha ammónium-szulfát alapúak) könnyen biztosítható, de magnéziummal párhuzamosan is pótolható (keserűsó). A kén elengedhetetlen azon fehérjék képzéséhez, melyek az olajszintézisben vesznek részt, hiányát a fiatal felső levelek sárgulása jelzi. A kén tavaszi pótlása már februárban az első fejtrágyázáskor elkezdődik, mivel felvétele a becőérésig intenzív. Ezért koratavasszal az első fejtrágyázás során használt klasszikus nitrogéntartalmú műtrágyákat gyakran váltják az NS típusú készítmények, melyek jelentős mennyiségű ként tartalmaznak. Szárazabb évjáratokban nem mindig tudjuk maradéktalanul biztosítani a ként ezért a lombon keresztüli folyékony kéntrágyázást is érdemes megfontolni.

A nitrogén: kérdések, érvek és ellenérvek

A nitrogén az a tápelem, amivel a leghatékonyabban tudjuk befolyásolni a termés mennyiségét és minőséget. A kérdés a formula, az időzítés és a dózis.

A repce fejlődése során 250-300 kg/ha nitrogént is felvesz érésig. Az intenzív repcetermesztést folytató országokban a nitrogénfelhasználás közel másfélszerese a hazainak. Ez jelentős mennyiség, ezért nem kell meglepődnünk, ha pótlásakor 150-190 kg/ha kijuttatására is szükség lehet. Az őszi kijuttatásban megoszlanak a vélemények. Klasszikusan a magágykészítéskor 30-40 kg kerül bedolgozásra hektáronként. De az egyre szárazabb őszi időjárás, az enyhe és sokszor csapadékosabb tél, majd az ezt követő szárazabb koratavasz, felveti az őszi kijuttatás megosztásának és az adag növelésének lehetőségét. Az őszi mennyiség kiszórása alap- és fejtrágyázással történhet megosztva, az adag pedig elérheti a 60 kg/ha-t. Figyelem, a technológiának ilyenkor mindenképpen része a regulátorozás! Az enyhe telek végén már februárban a repce intenzív fejlődésnek indul, de vagy a sok csapadék késlelteti a fejtrágya kijuttatást vagy éppen a szárazság okoz gondot és a kiszórt műtrágya bemosó csapadék híján nem vagy alig érvényesül. Erre jelent részleges megoldást a folyékony nitrogén használata (UAN-oldatok), melyek legnagyobb előnye az egyenletes kijuttathatóság, valamint a szilárd formákkal szemben nincs szükség a készítmény oldódásához plusz nedvességre. Száraz talajon, ha nem érkezik hosszabb ideig bemosó csapadék szintén csökkent hatékonysággal számolhatunk. Az UAN-oldat folyékony, nem levéltrágya, hanem talajtrágya, azaz kijuttatás során a talajra kell gördülni a cseppeknek. Kijuttatásához speciális, minél nagyobb cseppeket képző fúvóka és alacsony nyomás (1,5-2 bar) szükséges. Kora tavasszal a repce első fejtrágyázásakor javasolt az UAN-oldatok használata, teljes töménységben. Levélen keresztüli hatásuk minimális, meleg idő esetén (20 ℃ felett) már perzselhetnek, ezért a második fejtrágyázásra már hígítani szükséges két rész víz egy rész UAN-oldat arányban.

A mangán, a bór és más mikroelemek

A repcetermesztés alapvető technológiai eleme a levéltrágyázás. Több mikroelemből is jelentős mennyiséget vesz fel a növény. Nagy a mangán-, vas-, cink-, és bórigénye. Az őszi fejlődéshez és a jobb télállósághoz elsősorban mangánra és bórra van szüksége, mely utóbbi pozitív hatást gyakorol a gyökér fejlődésére, tömegére. A mangán az anyagcserefolyamatok része, de fontos a betegség-ellenállóság javításában is. A mangánkoncentráció a repcében 2-6 levelesen a legnagyobb. Ősszel már 4-6 leveles állapotban érdemes megkezdeni a mikroelempótlást különösen, ha korábbi évjáratokban akár repcében vagy gabonában hiánytüneteket detektáltunk.

A repcét koratavasszal is érdemes regulátorozni, kicsit visszafogva a növény növekedését, a „felfele törekvését”, ezzel nő az elágazások száma, ami a nagy termés egyik záloga. A regulátorozás az első tavaszi mikroelem-tartalmú levéltrágyázás időpontja is egyben, mellyel javítható a növény tavaszi kondíciója. Számos komplex készítmény áll rendelkezésre, melyek a mikroelemek mellett növényi hormonokat (giberellinek), humin- és fulvósavakat, sőt aminosavakat és enzimeket is tartalmazhatnak. A fókusz kezdetben a mangánon volt, amiből a növény termésérésig akár 1,0-1,5 kg mennyiséget is felvehet hektáronként. Levéltrágyázásra legkésőbb rejtett zöldbimbós vagy zöldbimbós állapotban kerül sor, ahol középpontban már a bór áll. Különösen homokon és semleges vagy gyengén lúgos talajokon fontos a pótlása, ahol a bór könnyen abszorbeálódik mind a szerves, mind a szervetlen kolloidok felszínén. A bór szükséges a virágok fejlődéséhez, használatával javul a termékenyülés. Részt vesz a sejtfalak, sejtmembránok felépítésében, indukálja a gyökerek megnyúlását (őszi felhasználás). Hiánya korlátozza a pollencsövek növekedését, pótlásával javul a növények pollentermelő képessége és nő a pollen életképessége. Pótlásához érdemes magas bórkoncentrációjú készítményt választani.

Amennyiben szántóföldi kultúráink termesztése során mikroelem hiánytüneteket tapasztalunk, akkor az az elem nemcsak egy, hanem a többi kultúra esetében is terméslimitálóvá válhat. Lehet, hogy csak „látens” hiány jelentkezik – amit szemmel nem láthatunk – azonban 5-10% termésveszteséget okozhat! Megelőzésére érdemes levélanalízist végeztetni, mellyel közvetlenebbül követni tudjuk növényeink tápláltsági állapotát.

Köszönetnyilvánítás:

A publikáció elkészítését az EFOP-3.6.3-VEKOP-16-2017-00008 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.