A gyomokra többnyire ősellenségként tekint az emberiség, főleg az olyanokra, melyek allergének a társadalom nagy százalékának. A lista végtelen, így nem is kezdem el sorolni, mert a gyomról nagyjából ugyanaz a kép alakult ki az évszázadok alatt: káros és pont. Vagyis pont nem lenne az, ha ismernénk a gyomok ökológiai lényegét és egyben szerepét.
A gyom nem ellenség? Dehogynem!
Amikor elmondom előadásokon vagy kertklubokon, hogy a gyom nem ellenség, akkor a sorok között a Dehogynem! felkiáltás szinte már megszokott és el is engedem a fülem mellett. Miért? Mert először sok dolgot kell másképp szemlélni ahhoz, hogy valójában értsük a gyomok megjelenésének lényegét. Ha ott rögtön leállnék vitatkozni a Dehogynem! állítójával, akkor tuti alul maradnék, ezért inkább szemléletformálok és a végén kiegyezünk abban, hogy igazam van.
A gyomok egy nagy egészben ugyanúgy egy elem a sokból, mint a rovarok, a haszonállatok, a virágok és a haszonnövények vagy akár az ember. A természet szemszögéből mi vagyunk a károsak, mi vagyunk azok, akik elvesszük tőlük a teret és éppen ezért ők megpróbálják visszahódítani. Ugyanez igaz az állatoknál is, gondoljunk csak bele az un. vadcsapásokba, amikor autóutakon gyakran egy bizonyos kilométeren belül járnak-kelnek át a vaddisznók, medvék vagy az őzek. Valójában ők laknak ott és nem mi. Viszont ebben a rendszerben mindenkinek megvan a maga szerepe és feladata is egyben és a harmonikus együttéléshez ezt fel kell tudni ismerni.
Vannak káros gyomok is
És igen, most megcáfoltam előző gondolatom. Igen is és nem is. Ha a nagy gabonatáblákra gondolunk a fokozottan veszélyes gyomok magvaira, akkor nem véletlen, hogy a csattanó maszlagot nem szeretjük és károsnak tekintjük. Ez így van jól és meg is van az oka. Viszont a gyomokból tanulni is lehet, ha elég figyelmesek vagyunk és nem rögtön elhatárolódunk.
A gyomok nagy része jelzőnövény is.
A jelzőnövény sokféle dolgot jelezhet: talajvíz közelségét, a talaj pH-ját, a légköri aszályt, szárazságot, a sziksókat, a túl lúgos talajt, a túl meszes talajt és így tovább.
Talajtakarás
A gyomok alapvetően akkor tudnak elterjedni, ha van szabad felület a talajfelszínen. A természet mindig összhangra törekszik és nem akar a talaj sem kiszáradni. A talajlakó életközösségeknek egyáltalán nem ideális, ha például a nyári kánikulában a meztelenre szántott, tárcsázott talaj felforrósodik és kiszárad. Ilyenkor a gyomokat hívja a természet segítségül és benépesíti a pucér felületeket. Ezzel a talajfelszín védettebb, hűvösebb, szó szerint mérhetően hűvösebb lesz, ami a talajéletnek is kedvez.
A gyomok levélzete és egyben a növények levélzete haszonnövényeknél is úgy alakult ki, hogy a csapadékot a levelek a gyökerek felé terelgessék. Figyeljük csak meg az íveket, a levelek csatlakozásának vonalát például. A gyomok esetében is a csapadék nem elpárolog felszívódás nélkül a meztelen talajról, ha az eső után kisüt a nap, hanem a levelek alá csordogál egészen a talajig, melynek egy részét természetesen a gyomok el fogják szívni, de a gyökérhálózatoknak köszönhetően a talaj más rétegeihez is nedvesség jut.
Mit mutatnak a gyomok tehát?
Ha tehát egy kert állandóan gyomosodik, akkor ott az egyensúly felborulásáról is szó van. A túl mesterséges környezetet a természet elkezdi harmonikusra visszaállítani és ennek egyik első lépése a gyomnövények gyors letelepedése. A homoktalajokon például elsőnek a pozsgáslevelűek (kövér porcsin) jelenik meg, mert a teljesen arid, légszáraz, tűző napos és forró talajon is meg tud maradni. Majd szépen sorra érkeznek a különböző fajok és a jó vízgazdálkodású talajon már bőven találunk a tyúkhúrtól kezdve igen sokféle növényt.
Ha nagyon gazos a kert, a fajok összetételéből próbáljunk következtetni a talajunk állapotára is, mert a dísznövénytelepítéshez is, de akár egy sikeres konyhakerthez is hasznos ismereteket szerezhetünk.