Nem várhatunk többet a talajtól a gondozás szintjénél

 

Mit kell tenni?
1. Ismerni kell a talajokat, a talajok állapotát és válaszaikat az időjárási szélsőségekre. Végig kell gondolni a talajt ért károk okait, mert egyesek kialakulása vagy súlyosbodása gyakran a szakszerűtlen művelés következménye. Az egyszerű ásópróba és a gyökerezés vizsgálata a múltbeli mulasztásokat mutatja, de segít a következő lépések okos meghozásában is.

2. Víznek, szélnek, hőstressznek ellenálló talajszerkezetet kell alakítani, és fenntartani. Mivel a növénytermesztés, talajművelés szervesanyag-veszteséggel jár, gondoskodni kell az utánpótlásról is. Legolcsóbb, mivel helyben van, a jól zúzott tarlómaradványok talajba juttatása és szervesanyag-kímélő művelés alkalmazása.

3. Vízbefogadásra és mélyebb gyökerezésre alkalmas lazultréteg-mélység létrehozása. A mélyebben lazult talaj több nedvességet képes befogadni és tárolni. A mélyen gyökerező növény ellenállóbb a szélsőségekkel szemben.

4. A talajfelszín-védelem kiemelten kritikus a nyári időszakban. A takart tarlókon mérsékelni lehet a hő- és esőstressz kárait. A szalma jól zúzva, terítve, mulcsot hagyva nyújt védelmet a talaj megújulásához.
5. Szélsőséges klímakörülmények között – a 2015. októberi-novemberi talajkörülményekre talán emlékeznek – nem szabad megfeledkezni a talaj sérülékenységéről. Az eke és a hagyományos tárcsa nyomán keletkezett károk nehezen – s több idény alatt – javíthatók. A talajminőség és megújulás fenntartása érdekében meg kell tanulni a minél kisebb károkozás módjait, ám ehhez már nem elegendőek a korábbi ismeretek és eszközök. Olvassák figyelmesen az alábbi cikket, s gondolják át, lehet-e többet várni a talajaiktól az eddigi gondozás szintjénél.

Az Agrofórum októberi számában megjelenő Fókuszban a talajművelés cikkhez szeptembertől a következő év augusztus végéig gyűjtöm az adatokat, tapasztalatokat. Újra leírható, ez az időszak sem kényeztette el a talaj művelőit. A korábbi Fókusz… cikkekben kiemelten esett szó a várható szélsőségekről, a klímakár megelőzés módjairól és a kárcsökkentés szükségességéről. Az Agrofórumot sajnálatosan épp azok nem olvassák, akik sokadszor követik el talajaikon ugyanazokat a súlyos hibákat, amelyek nagy részét odafigyeléssel el lehetne kerülni. Ebben a cikkben azokat a témaköröket elevenítem fel, amelyek az elmúlt év alatt foglalkoztatták a talajokra mind több időt szánó gazdálkodókat.

Időjárási nehézségek

Szélsőséges periódusban vagyunk, amikor hosszabb vagy rövidebb időszakban előfordulhat sok csapadék és csapadékhiány, ennek megfelelően a talajokban víztöbblet és vízhiány is. Gyakoribbak a heves esők, a jégverések, ritkábbak a jó, áztató esők. Gyorsabb a hőmérsékletemelkedés, ugyanakkor a lehűlés is. A frontok váltakozása ugyancsak felgyorsult. A kérdés az, alkalmas-e a talaj csapadékos idényben elvárható mennyiségű víz tárolására.

2015 őszén nem a szárazság, hanem az esőzések nehezítették a talajmunkákat. A mennyiség és az eloszlás országszerte eltérően alakult. Szeptemberben 30-80 mm, míg októberben (10-20 nap alatt) 70-150 mm hullott. Október 20-a után – a nedves talaj ellenére – sürgetővé vált a kalászosok vetése. Ám a napraforgó, a szója és a kukorica elővetemények után tervezett búza talaj-előkészítése csak e növények betakarítása után kezdődhetett meg. Novemberi vetésekre sok termőhelyen került sor (1. kép). A búza országos termésátlaga jónak minősül, a gyengébb hozamok egyes helyeken nem csak a vetés idejére foghatók. Az átázott talajokon a kímélő művelést csak megkísérelni lehetett (2. kép), de ekkor is kisebb kár keletkezett, mint szántáskor (3. kép) vagy a hagyományos tárcsa használatakor.

1. kép Búzával épp bevetett talaj felszíne (2015. nov.5)

2. kép Hántott napraforgótarló (2015. okt. 23). A talajt kultivátorral lehetett kímélni.

3. kép 2015. október végi szántás felszíne november közepén. Túlzott sietségre vall.
 

A tél folyamán kevesebb fagyos nap adódott a korábbi évekhez képest. A hidegebb és enyhébb napok váltakozása mégis elegendőnek bizonyult a porképződéshez az ősszel szalonnásan szántott talajok felszínén. A hantok belseje azonban nem változott, a tavaszi magágykészítéskor ugyanolyan összeállt állapotot mutatott, mint a szántás idején (4. kép). Ez a jelenség 2015 tavaszán is gondot okozott. A szántás kedvelőiknek kritikusabban kellene szemlélniük a korábban oly megnyugtatónak tűnő szalonnás hantokat.

4. kép Az őszi szalonna felszíne és belseje 2016. márciusban csernozjom talajon
 

Hó alig hullott, eső azonban bőven, januárban és februárban összesen 120-196 mm (országszerte szélsőséges eloszlásban). Az ismétlődő esők az agyagos és a (fagyhatásra) poros talajok felszínét eliszapolták. Az eliszapolt réteg a szeles napokon kemény kéreggé alakult, nemcsak a művelt talajokon, hanem az őszi vetések sorai között is (5. kép). A kéreg feltörése a talajok szikkadása, a vetésre alkalmasság elérése érdekében vált szükségessé. Kiderült, a kérgesség nem enyhíthető hengerezéssel (amely a talajok felfagyási kárát szünteti meg). Mivel a kérgesedés egyre gyakran visszatérő jelenség, meggondolandó a kéreg feltörésre alkalmas eszköz (pl. küllőskapa) beszerzése.

5. kép Kérges felszín búzasorok között (2016. ápr. elején)

A talajok ülepedését a mohosodás is mutatta; e jelenség ugyancsak feltűnően gyakorivá vált a növények sorai között. Az ülepedés, kérgesedés nem zavarta a hangyákat, erdőktől távol, talajok féleségétől, növényektől függetlenül jelentek meg a túrásaik (6. kép). Az esős napok, az őszi mély, szalonnás szántások ellenére sem tűnt el a mezei pocok, célszerű lesz figyelni a túrások számát. A tavalyinál is több kártevővel, kórokozóval kellett a gazdálkodóknak küzdeni. Ezek a növénytermesztés biztonságát veszélyeztető jelenségek újólag a kármegelőzés és a jól időzített védelem nélkülözhetetlenségére figyelmeztetnek.

6. kép Hangyatúrás búzatarlón

Kényszerművelések, talajállapot-hibákkal

Az időjárási szélsőségek ismétlődése miatt az utóbbi években mind ritkább a művelhetőség nedvesség optimumánál végezhető beavatkozások esélye. A talajok sérülékenysége megnövekedett, a gyógyító művelések elvégezhetősége szűkebb korlátok közé került. Számos termőhelyen – talajtól szinte függetlenül – tapasztalható újabbak hozzáadódása a korábbi károkhoz. Az egyik kár gyógyítása még be sem fejeződik, amikor az újabb kár ennek az eredményét is lerontja. A károk jelei a talajban a vastagabb művelőtalpak (7. kép), a 15-20 cm alatt eltemetett rögök, a morzsaarány csökkenése, az elporosodás.

7. kép A lemosódott apró frakciókkal vastagodott tárcsatalp-tömörödés búza alatt (2016. ápr. 8.)

Az előző év őszén és idén tavasszal a tervezettől eltérő kényszerművelések kárainak enyhítésére a nyári betakarítások után kerülhetett volna sor. Valójában kevés lehetőség adódott a talajok állapotának gyógyítására, mivel júliusban – az aratás vége felé – újabb esők áztatták a földeket (62-130 mm, ismét szélsőséges eloszlásban). A művelhetőség nedvességének kivárása helyett a talajmunkákkal meggondolás nélkül sietők a szántást részesítették előnyben. A fénylő szalonnák létrehozásakor újabb károk keletkeztek, bár elkövetőiknek erről nincs tudomásuk (mivel a talajállapot vizsgálatát egyáltalán nem tartják fontosnak). A talajok száradását hántott tarlókon a sűrű árvakelés vízfogyasztása ugyan elősegítette, de késleltette is a reggeli harmatok nedvességének felfogásával.

A gyógyítás korlátozott, mégis meg kell kísérelni

Méréseink szerint a talajállapot-gyógyító módszerként alkalmazott lazítás hatása a következő esős idényben lerövidül, ám két-három esős idény után a felső 0-30 cm rétegben gyakorlatilag kimutathatatlan (e réteg alatt valamelyest igen). Ennek tudtával sem szabad felhagyni vele. Az összeállt, ülepedett talajok levegőtlenek, bennük káros anaerob folyamatok zajlanak, lelassul a tarlómaradványok és a trágyák feltáródása, romlik a feltáródás hatékonysága. A túlülepedett talajba igen kevés csapadékvíz szivárog, emellett a növények gyökerezési mélysége is csökken. Szerencsés esetben az esőstressznek betudható ülepedés a gyökerek mélyebbre hatolása után következik be (8. kép). Ilyenkor a növényt kevésbé éri hátrány, ám a talaj állapota rosszabbodik. Vagyis a lazítást minden esős idényt követően célszerű megkísérelni, kivárva a lazításra alkalmasabb körülményeket. Az ilyen lazítás hatékonysága érthetően elmarad az optimumtól, gyakran tűzoltásnak minősül (mégis segít, különösen a kötött talajokon. Középkötött talajokon kissé jobb nedvességkörülmények adódtak a lazításra (9. kép). A lazítás hatékonyságát nemcsak a talaj nedvessége, hanem az összeállottság szintje is befolyásolja (10. kép). A szokásosan művelt réteg összeállása esetén lazításra kedvező nedvességnél sem várható jó minőség. Ilyenkor az osztott idejű gyógyítás vezethet eredményre. Ez azt jelenti, előbb csak az összeállt réteg harmadáig ajánlott a talajba hatolni a lazítóval, majd 2-3 hét, esetleg egy tenyészidő elmúltával a tervezett mélységig. A legnagyobb gond az – mint fentebb már írtam –, hogy a talajállapot-javulás folyamatát újabb esős időszak teljesen megakasztja. A csapadékvíz a visszaülepedésig képes a talajba szivárogni.

8. kép Talajállapot a kukorica gyökerek között (esőstressz következmény)

9. kép Lazítás felszíne (2016. júl. vége). Az elmunkálással a hőség miatt csak 2 órát kellett várni.

10. kép Lazítással felszínre került élettelen hant. A hant felszínén torlódott hajszálgyökerek.
 

Kérdés, javulhat-e az ülepedésre hajlamos, felső rétegében gyakran összeálló (réti, kötött réti, kötött csernozjom, glejes) talajokban a lazítás hatékonysága, kitolódhat-e a kedvező lazultság tartama, tudva, hogy esős idényben a por- és kolloidlemosódás óhatatlan bekövetkezik. A talajállapot-vizsgálatok során sajátos rétegződésekre derülhet fény. A művelőtalpak rétegei a nedves talajon végzett eljárások számát mutatják, a fölötte lévő talaj rétegei pedig a lemosódások számát. Az idei nyáron végzett szántások alatt 3-10 cm vastag eketalpréteg alakult ki. A hantok felszíne rövid idő alatt kiszáradt, a nappal magasabb, éjjel alacsonyabb hőmérséklet váltakozásának betudhatóan a por aránya fokozatosan növekedett (11. kép). Az esők a port az ásványi kolloidokkal együtt az eketalpig mosták, ahol felhalmozódott. A tömör réteg kiterjedésének mértékét az idény végéig az esős periódusok száma fogja befolyásolni.

11. kép Nyári, szalonnás hant. A felszíne elporosodott, az esők hatására eliszapolódott, a hőségben megrepedezett. Talajéletről nem lehet beszélni.

Újabb kérdés: a fentebb leírt jelenségek miatt az ülepedésre érzékeny talajokon minden évben el kell végezni a lazítást? Sokszor leírtuk, hogy a lazítás akkor szükséges, ha a talaj összeállása kritikus, vagy ha vastag eketalp-tömörödés alakult ki 25-30 cm alatt. A jó döntés érdekében ellenőrizni kell a talaj állapotát a betakarítás és tarlóművelés után (szondával és ásópróbával, 12. kép). Amikor csapadékos tenyészidőben erős ülepedés vagy visszaülepedés tapasztalható, okszerűen be kell tervezni a talajgyógyító lazítást. Lassú javulás – vagyis a talajok ülepedési hajlamának csökkenése – csak fokozatosan, szervesanyag-juttatással és folyamatos szervesanyag-kímélő műveléssel érhető el. Lazításkor cserélni kell a lazítás sávjait, olykor az irányát is. Rögös, nyitott sávokkal szabdalt felszín – a víz- és szervesanyag-veszteség elkerülése érdekében – nem maradhat lazítás után.

12. kép Ásópróba eredménye tarlón: nem ismer tömör talpat az, ki sosem néz a talajába!

Tarlógondozás

Az aratás vége felé hullott esőkkel átáztatott talajokon sok technológiai taposási kár keletkezett. Helyes lépés, ha a technológiai károk átmunkálása megelőzi a tarlók művelését, mivel a károsodott talaj lassabban regenerálódik. Táblaszintű talajgyógyulás hosszabb időszak alatt sikerülhet. A tarlóművelés idejének elhúzódása alig késleltette a gyom- és árvakelést, amely a hántás után – az elegendő talajnedvességnek betudhatóan – újra erőre kapott. A nedves talajon az erőműbe szánt szalma rendjei is sokáig a táblán maradtak. Az ún. pannon-bálák azonban idén is – mint az utóbbi években – főleg a gyenge humusztartalmú, klímakárokkal szemben érzékeny talajokon sorakoztak. Az alomnak szánt szalma istállótrágya formában visszakerülhet a talajba, ha nem is épp ott, ahonnan elszállították (13. kép).

13. kép Szalmarendek, bálák almozási célra

A talajkímélő elvárások szerinti – vagyis sekély, mulcshagyó, hengerrel elmunkált – tarlóművelésre az esők közti hosszabb szünetekben vagy augusztus elején kerülhetett sor (14. kép). Ahol sikerült elkerülni a tarlómaradványok talajba gyúrását, ott folyamatosan aktív földigiliszta-tevékenység volt észlelhető (15. kép).
Az esők előtt betakarított repce- és kalászos tarlókon jobb lazításminőséget – jobb repesztő hatást, és mérsékelt rögképződést – lehetett elérni, mint az esők után. Zöldtrágyanövény vetésére ugyancsak sor kerülhetett (16. kép). Nagy dilemma, mennyi zöldtrágyatömeg kifejlődése minősül megfelelőnek. A válasz a szándéktól (takarás, talajélet-frissítés, talaj szervesanyag- fenntartás) és a nyári időjárástól függ. A jól időzítve vetett zöldtrágyanövények – tarlón, hántott tarlón vagy lazított talajon – egyaránt jól keltek, élettevékenységük megszüntetését az utónövény vetési ideje (őszi vagy tavaszi) szerint lehetett betervezni.

14. kép Mulcshagyó, talajkímélő tarlóhántás (2016. aug. 8.)

15. kép A földigilisztákat a talajban az élelem közelében találjuk

16. kép Zöldtrágyanövény vetése lazított, tárcsával a vetéskor elmunkált talajba
 

Az őszi talajmunkákra nagy gondossággal kell előkészülni, ahogyan a nyári, úgy ez a művelési idény is tartogathat nehézségeket. Mivel nagyobb kukorica-szártömeg és nagyobb vonódottság várható, az adapterek késkészletének alkalmassága meghatározó jelentőséggel bír (17. kép). A napraforgó virágzása szinte augusztusig elhúzódott, a deszikkálás a gyomok és az esős idényben felszaporodott kórokozók jelenléte, valamint a művelés könnyítése miatt a szokásosnál is fontosabbá vált. A vetőmag kukorica, a cukorrépa és a másodvetésű a csemegekukorica tarlókon a taposási károk enyhítése ad bőven feladatot. A cukorrépaföldeken heverő levélzet nehezítheti a talajon járást a ködös, őszi napokon. Esős betakarítási idény ugyanúgy bekövetkezhet, mint száraz, ám az utóbbi években szerzett gyakorlat ellenére is adódhatnak nem várt helyzetek.

17. kép A szecskázott kukoricaszár-méret a feltáródás, és a molyélettér-csökkentés kulcskérdése

A tarlóművelés klasszikus elvárásai közül a jó gyomkelesztés maradandónak bizonyult, és a gyomirtás jelentősége sem csökkent. Az esős, meleg idény kedvez a gyomkelésnek (tavasz óta szinte folyamatosan), különösen a széles sorközű növények között. Megjegyzendő, a szántásnak a forgatás (ám ha rossz csak vélt, ha jobb, akkor talán valós) előnye mellett egyre inkább előtérbe kerül a kedvezőtlen (nem várt vagy nem tudott), gyommag-konzerváló hatása. A forgatás nélküli művelés (főleg a kultivátoros) gyomkelesztő hatása tény, ez ad lehetőséget az irtásra. Tartósan forgatás nélkül művelt talajokban folyamatosan csökkenthető a gyommagkészlet akkor, ha a tenyészidőben nem alakul ki erős fertőzés és nagy maghozam. Ilyenkor elölről kell kezdeni a gyommagcsökkentést (az idei gyomhelyzet nem ad derűlátásra okot).

A kultivátoros (szántás nélküli) alapművelés erősségei

A legfontosabbakat sorolom fel:
1) Alkalmas erőgép és eszköz konstrukció esetén azonos vagy akár mélyebb művelés érhető el, mint szántással.
2) A 30-38 cm mélyen járó kultivátorok átlazítják a tömör eketalpréteget.
3) Két lazítás közti idényben a talajállapot megkímélésére ad lehetőséget.
4) A talaj vízbefogadó képessége a lazultságtól és a lazult réteg mélységétől függ, s nem a művelés eszközétől. Nem kell aggódni, a kultivátorral művelt talajokban – a talpréteg hiánya okán – több víz gyűlik, mint a szántott (talpas) talajban.
5) Nedves – ám járható, művelhető – talajon a késes kultivátor a kisebb károkozás előnyével alkalmazható (18. kép).
6) Lazításra alkalmatlan nedves talajon kultivátorral lehetővé válik a vízbefogadásra alkalmas állapot kialakítása.
7) A kultivátorral művelt talaj egyenletesen nedvesedik át, száraz idényben (tavasszal is) egyenletesen szikkad, amely kiegyenlített magágy-minőség létrehozását előlegezi meg (19. kép).
8) Egyenletes, télen csekély mértékben vízvesztő, tavaszig a szántott talajnál mérsékeltebben porosodó felszínt hagy.
9) Az egyenletes felszín látszólag később szárad a hantos szántásnál, a magágy és a kelés egyöntetűsége azonban feledteti a vélt hátrányt.
10) A kultivátorral művelt talajban a kedvező talajállapot okán – előbb és gyorsabban kelnek a gyomok, mint az ekével felhantolt talajban. Vagyis lehetőség adódik a gyomirtásra akár ősszel (alapművelés előtt vagy után), akár kora tavasszal a vetés előtt.
11) A késes kultivátor általában nem talpképző (az eke és a hagyományos tárcsa sajnos az).
12) A művelhetőség nedvességének felső határánál végzett műveléskor megtalálhatók a talajban a kések által megnyomott sávok, ám nem tapasztalható a teljes szelvényre kiterjedt deformáció (mint az előbb említett két eszköznél), amelynek az enyhítése több javító műveléssel lehetséges (20. kép).

18. kép Nedves – járható, művelhető – talajon a késes kultivátor a kisebb károkozás előnyével alkalmazható

19. kép Kultivátorral művelt talaj felszíne. Alkalmas repce magágykészítésre és akár áttelelésre.

20. kép Tárcsázott talaj felszíne a 2015. októberi esők után. Idén is lesznek követői?
 

A kultivátoros (szántás nélküli) művelés meggondolandói

Jó néhány van, de egyik sem teljesíthetetlen:
1) A konstrukció vonóerő-igényéhez mért erőgép alkalmazása szükséges, ennek hiányában csökken az elérhető munkamélység, ezen felül a munkasebesség, esetleg a keverés hatékonysága is.
2) Minél rövidebb szecskaméret előállítására alkalmas adapter legyen a kombájnon. Ezt az elvárást bármely művelési rendszer alkalmazásakor teljesíteni kellene a talaj szervesanyag-tartalmának fenntartása, gyarapítása érdekében. A talajba nagy csomókban aláforgatott szalma vagy szár nem táródik fel (21. kép), a penészes massza az újabb szántáskor a felszínre kerülve az aerob mikrobák bontó tevékenységének esik áldozatául.
3) A jó gyomkelés félreértelmezése, ezáltal a gyomirtás elhanyagolása. A gyomok ritkítására állományban olykor elegendő a gyomfésű, máskor (és a tarlókon) a jól időzített kémiai kezelés a hatásosabb.
4) Hiba nedves talajon a korábbi gyakorlathoz ragaszkodás, vagyis kultivátor helyett eke, hagyományos tárcsa alkalmazása, mert azokat jobban ismerik.
5) A nehéz idények jó döntések sorozatát, gyakori módosítását követelik, ám a kultivátoros művelésre korábban rátérők példája azt igazolja, bízni kell ebben az eszközben.
6) A szakmai mulasztások (amelyek más eszközzel való műveléskor is hibának minősülnek) kihatásait nem okszerű a szántás elhagyásával magyarázni.
7) Súlyos mulasztás a klímakár-csökkentésre való felkészülés elnapolása, különösen a talajállapot fontosságának figyelmen kívül hagyása, a klíma eredetű károk és az egyes művelések talajra gyakorolt hatásaihoz kapcsolódó ismeretek hiánya.
8) A művelhetőség optimális nedvességénél alacsonyabb (száraz) vagy nagyobb (nedves) víztartalom alig ad lehetőséget kár nélküli művelésre. Ilyenkor a minél kisebb károkozás is jó eredménynek számít.
9) A késes kultivátorokkal szélsőséges nedvességtartalomnál is mérsékelt a kárképzés, a kisebb kár pedig könnyebben javítható.
10) Nedves talajon a hagyományos tárcsa nyomán képződött öklömnyi „galuskák” szemrevétellel elfogadhatónak tűnnek, ám a megmunkált réteg alatt kialakult tömör talp – amely eléggé súlyos kár –, csak ásópróbával deríthető fel (12. kép).
11) A talajok klímakárokkal szembeni érzékenységének csökkentése a korábbi gyakorlat számos elemét – tarlóhántás elmunkálás nélkül, nyári szántás elmunkálás nélkül, lazítás 5 évenként stb. – kérdőjelessé teszi.

21. kép 2015. október végén alászántott szalmacsomó állapota 2016. márciusban
 

E témakörhöz további sajátos kérdés kapcsolódik, mégpedig az, mikor állandósulnak a termések? Mivel termésingadozás a hagyományos művelési rendszerekben is gyakori, túlzásnak tűnhet rövid idő alatt többet várni az új rendszertől. A termésbiztonság feltételei összetettek, azokat teljesíteni kellene bármilyen művelési rendszerben. Szélsőségektől mentes időjárás esetén könnyebben teljesíthetők a jó termés feltételei. Mivel a klíma szélsőséges, kultivátoros művelési rendszer alkalmazásakor is előfordulnak majd ingadozások, de az ingadozás mértéke – a talaj jobb nedvességgazdálkodásának betudhatóan – a korábbiakhoz képest csökken. A talaj káros klímahatásokkal szembeni ellenállásának növelése alapvető tényező, feltételei a szervesanyag-kímélés, és a humusztartalom-javulás (de legalább a csökkenés megállítása).

Csökkennek-e a termések a szántás elhagyásakor?

A kérdés nem pontos, mivel a jobb termések megalapozáshoz nagy biológiai értéket képviselő vetőmag, kedvező talajállapot, jó nedvesség- és tápanyag-ellátottság, okszerű, jól időzített növényvédelem szükséges. Amikor a szántás csekély kárt okoz a talajban, kedvező állapotról beszélhetünk. Hiányos forgatás, talpképzés, rög- vagy szalonnaképzés esetén nem alakul kedvező talajállapot.

A csapadék egyenetlensége, a tél sajátosságai miatt a szántásoktól a forgatáson kívül (ez is csak akkor, ha tökéletes) nem várható pozitív hatás. Az ősszel kialakult szalonnák belseje tavaszig nem változik, nedves, összeállt marad, nehéz (gyakran lehetetlen) kiegyenlítetten jó magágy-minőséget alakítani (22. kép). Mivel az április hónap idén száraznak bizonyult, a magágy-hibákon a májusi esők segítettek, ám erre sem lehet mindig számítani. Úgy tűnik, a tavaszi szárazabb időszak visszatérő jelenség, amely a téli vízvesztés megelőzésének fontosságát támasztja alá (23. kép). Újólag fel kell hívni a figyelmet a szántott talajokon az áttelelés előtti egyengetésre (tömörítés csak száraz talajon ajánlott).

22. kép Megtévesztő a poros réteg tavasszal a hant felszínén. Az elmunkálás eszközéről vizsgálat után szabad dönteni!

23. kép Jó szerkezetű kiegyenlített nedvességű lazított (kötött) talaj napraforgó-vetéskor
 

Terméscsökkenés valamely új művelési rendszerre való áttéréskor akkor várható, ha a jó termés eléréséhez szükséges feltételek közül akár egy is hiányzik. Az eszköz – akár eke, akár kultivátor – önmagában nem garancia a jó terméshez, ha a kialakult talajállapot rossz. A korábbi szintnél alacsonyabb termés esetén kritikusan meg kell vizsgálni minden befolyásoló tényezőt (kétségtelen, könnyebb az eszközre fogni, de az tévútra vezet).

A talaj kritikus időszakai

A talaj kritikus időszakai azok a periódusok, amelyek alatt a minőségét és a benne zajló kedvező folyamatokat különösen veszélyeztetik a klimatikus jelenségek (Pl. hőstressz, esőstressz és ezek következményei, kiszáradás, eliszapolódás, kérgesedés, mohosodás). A nehézségek alapján felállított sorrend napjainkban:
1) A nyári tarlófázis a hőstressz és a csapó esők miatt (14. kép). Ha nincs takaró (mulcs), akkor sekélyen bolygatott réteg kialakítása ajánlatos, tarlóműveléssel. A hántott réteg kitett az időjárási jelenségeknek, ülepedik, eliszapolódik, kérgesedik, de alatta a talaj többnyire kedvező állapotban marad.
2) A nyár végi vetés a száraz vagy éppen a nedves időszak nehézségei miatt.
3) A tavaszi vetés a téli vízgyűjtés eredménye és a hőmérsékletemelkedés szélsőségei miatt.
4) Az őszi művelési időszak a talajok száraz vagy épp a túl nedves állapota miatt (24. kép).
5) Az áttelelés a talaj elporosodása és annak következményei, valamint az ősszel okozott károk enyhülésének elmaradása miatt.

24. kép Az aláforgatás jó, az eke beállítása hiányos, a mélység vitatható (a már meglévő talp nedves talajon sem szántható át)

A talaj a kritikus időszakok alatt kiemelt védelemre szorul, ezért ilyenkor nem a megszokott, hanem a kímélő művelés eszköztárából kell kármegelőző és kárenyhítő módszereket választani.
Lehetséges-e klímakár-csökkentő művelés? Igen, a szerkezet, a szervesanyag-kímélés és a nedvességveszteség szabályozásával. A nedvességet bármely idényben óvni kell (csapadékos idényben is), ezért kap a lazult réteg mélysége kiemelt szerepet.

Művelés talajállapot-ismeret nélkül?

Szakmai rendezvényeken a kérdésre, „megvizsgálják-e a talajt, mielőtt a műveléshez fognának”, igen kevés kéz emelkedik a levegőbe. A magyarázat, „tudjuk mi azt anélkül is”. A nem tudás, a talajállapot-ismeret hiánya többször visz tévútra. Idén a sokadik ásópróba vizsgálatakor megkérdeztem a mellettem álló érdeklődőt, erre számított (ülepedett, összeállt állapotot mutatott az ásópróba) vagy jobbra? A talajba sohasem nézők meglepődnek, jobbra számítanak. Sajnálatosan közülük kerülnek ki azok, kik tudás, szakismeret nélkül bánnak a talajjal, nagy esőt követő napon már szántanak, nedves talajon tárcsáznak, készek a szalmát, szárat eladni, mivel úgyis nehezíti a művelést. A talajbarát gazdálkodók nem ellensúlyozták az alacsony terményárakat a tarlómaradványok eladásával, mivel régóta tudják, gazdálkodásuk jövője a talajuk minőségétől, a szervesanyag-gazdálkodás eredményétől függ. A talaj állapota hűen mutatja az előző idény/ek helyes vagy szakszerűtlen beavatkozásainak hatásait, de sokévi használat (szervesanyag-kímélő vagy szervesanyag-fogyasztó) kihatásait is. A talaj művelőinek átvitt értelemben is művelni kell a talajaikat, óvni és gazdagítani, a benne zajló folyamatokat minél jobban megismerni, a hibás döntések miatt benne keletkezett károkat okszerűen gyógyítani, mert csak így lehet jobb termést, jobb minőséget, kisebb termésingadozást elvárni a nehéz idényekben. A nagy talajművelő tudós és szakíró, Gyárfás József 1928-ban írt cikkéből ez az idézet most időszerűnek tűnik: „A kevés, vagy rossz termésnek sohasem egyedül az időjárás az oka. A termés sikerülte nem kis mértékben függ a gazda tudásától és szorgalmától.”

Dr. Birkás Márta
SZIE Mezőgazdaság és Környezettudományi Kar, Gödöllő

Fotó: A 4. és a 9. kép kivételével Dr. Birkás Márta felvételei, 4. kép: Kende Zoltán, 9. kép: Dekemati Igor

(Agrofórum Online)