A klímaváltozás által generált migrációs hullámok teljesen átformálják a globális agrárium és világ rendjét. És - némileg ellent mondva a klímaváltozás eddig gyakran hallott kedvezőtlen hatásainak - egyik ország sem nyer annyit ebből az átalakulásból, mint Oroszország.
Az ország keleti régióiban az évszázadok óta érintetlen területek művelésbe vonása kapcsán hatalmas átalakulás zajlik. A kínai és mongol határ mentén elterülő legdélebbi területek mérsékeltebb klímáján képződő talajokon azonban lehetséges a növénytermesztés. Az éghajlat melegedésének előrehaladtával egyre tágabb perspektívák kezdenek nyílni az eddig megműveletlen talajok termelésbe vonása kapcsán.
Dima, a The New York Times Magazine által megkérdezett, kínai határ mellett tevékenykedő gazdálkodó elmondása szerint húsz évvel ezelőtt a tavaszi hóolvadás beköszönte általában májusra esett, míg most áprilisra már visszahúzódik a hótakaró, miközben év közben nagyobb mennyiségű csapadék hullik. Kelet-Oroszország erdős, mocsaras vidékei szép lassan rendezett szója-, kukorica- és búzaállományokkal színezett tájjá alakulnak, és ez a folyamat idővel valószínűleg gyorsulni fog. Az ország kormányának reményei szerint képes lesz megragadni a felmelegedés okozta hosszabb vegetációs időben rejlő potenciált, amely a bolygó egyik legnagyobb élelmiszer-előállítójává teheti – a klímakrízis kellős közepén.
A klímaváltozás az elsivatagosodás, elviselhetetlen hőhullámok, és migrációs hullámok képeivel fonódik össze tudatunkban. Azonban néhány nemzet számára a változások páratlan lehetőségeket kínálnak, miután a bolygó leghidegebb területeinek hőmérséklete emelkedni fog.
A kutatások azt igazolják, hogy Oroszország lesz az az állam, amely képes lesz a legjobban kiaknázni a globális felmelegedés alakította környezetet – és nem csak a művelhető talajok mennyiségének növekedése okán (lásd később). Az állam az északi országok között messze a legnagyobb területtel rendelkezik. Az elkövetkezendő évtizedekben növénytermesztésre alkalmas területei kiterjednek, miközben előrejelzések szerint az Egyesült Államok, India és Európa termelése jelentősen visszaesik majd.
A termelés hőmérsékleti optimuma 11oC (52 Fahrenheit fok) és 15oC (59 Fahrenheit fok) közötti átlagos évi középhőmérsékleti tartományban található. Marshall Burke, a Stanford Egyetem Környezet és Élelmiszerbiztonsági Tanszékének munkatársa jó évtizednyi figyelmet szentelt a globális felmelegedés gazdasági folyamatokra gyakorolt kedvezőtlen hatásainak elemzésére (főleg a viharok és hőhullámok által okozott mezőgazdasági károkra fókuszálva).
Egy 2015-ben, a Nature folyóiratban megjelent publikációjában körvonalazta egy mondattal a jövőt gazdasági versenyképesség szempontjából: ,,Emeljük ki az Egyesült Államok és Kína északi határvonalai által érintett szélességi köröket: az ezektől délre eső területek mind veszíteni fognak„.
A szakember prognózisa szerint 2100-ra az Egyesült Államok egy főre jutó jövedelme egyharmadával lenne kevesebb, mint a felmelegedés nélküli világban. Indiában 92%-kal csökkenne, míg Kína gazdasági növekedésének mértéke felére esne vissza. A mérleg másik serpenyőjében felsorakoztatott országok (Kanada, a skandináv országok, Oroszország, Izland) azonban soha nem tapasztalt gazdasági fellendülésre, akár ötszörös GDP növekedésre számíthatnak abban az esetben, ha képesek megfelelően lefedni a gazdasági növekedés munkaerőigényét a század végére. 2070-re várhatóan három milliárd ember találhatja kívül magát az élethez szükséges optimális zónán, amely magával vonzza az északi irányú migrációs hullámok kialakulását. Kanadában a századvégre az egy főre eső bevétel mennyisége megkétszereződik, és hasonló forgatókönyv várható az észak-európai országok esetében is.
Nyugat- és Közép-Európa országai a világ legnagyobb élelmiszer-termelői közé tartoznak, de a népesség csökkenése miatt a betakarítás idején erősen támaszkodnak a fehérorosz és román vendégmunkásokra. Norvégia és Svédország láthatárán már ott lebeg a hosszabb vegetációs időszak, azonban az évi 15 000-30 000 főnyi kölcsönzött munkaerő nélkül itt sem oldhatók meg maradéktalanul a munkálatok. Globális szinten a játszma úgy fest, miszerint a csökkenő élelmiszer- és egyéb források mellett azoknak az államoknak a kezébe kerül majd a hatalom, amelyek képesek az önellátásra. Mindez az emberek áramlását – függetlenül attól, hogy klímamenekültnek vagy emberi erőforrásnak nevezzük-e – az éghajlat által vezérelt geopolitikai hatalmi harc végérvényes részévé teszi.
Oroszország kifejezte terveit a klímaváltozás következtében történő előrelépése kapcsán. A felmelegedés hatására kiolvadó talaj több millió hektár felhasználható földet fog eredményezni, amely hozzájárul az ország gazdasági felemelkedéséhez.
Nadezhda Tchebakova, vezető klímaökológus Szibériában kezdte tanulmányozni az éghajlatváltozás okozta átalakulásokat. Feltételezései szerint 2080-ra az ország ázsiai területén található permafroszt a felére fog csökkenni (a hat láb mélységig terjedő felszíni réteg felolvadásával). A kutatónő úgy találta, hogy azok az extrém barátságtalan területek, amelyekre a gulághálózat is épült annak idején (a rabokat a szökéstől a kietlenség és beláthatatlan távlatok eleve eltántorították), kellemesen élhetővé kezdenek válni. Az arktikus jég folyamatos olvadása következtében megemelkedő tengerszint új hajózási útvonalakat nyit majd meg, melyek Délnyugat-Ázsia és Európa közötti szállítmányozás idejét 40%-kal csökkentik majd, valamint az Egyesült Államok irányába történő utat is lerövidítik, ellenőrző szerepet biztosítva ezzel Oroszországnak a Kína-Nyugat közötti kereskedelem fölött. Oroszország mezőgazdasági exportja 2000 óta tizenhatszorosára ugrott, és 2018-ra csaknem 30 milliárd dollárt hozott a konyhára, főképp a nyugati és déli termesztőrégióinak köszönhetően. Minden jel arra mutat, hogy Oroszország agrárdominanciájának növekvő nemzetbiztonsági és geopolitikai jelentősége van – Rod Schoonover (US), korábbi külügyminisztériumi elemző szerint.
Forrás: https://www.nytimes.com/interactive/2020/12/16/magazine/russia-climate-migration-crisis.html
