Magyarország területének jelentős része a vegetáció és a jelenlegi földhasználati módok tekintetében ökológiai határhelyzetben helyezkedik el.
1. kép: Kocsánytalan tölgy elterjedési területe és határhelyzete a Kárpát-medencében
(Forrás: http://www.bioversityinternational.org/Networks/Euforgen/)
Ezeket a területeket, valamint az ottani növényföldrajzi és termőhelyi adottságokra alapozott gazdálkodási ágazatokat (pl. erdőgazdálkodás, szántóföldi művelés, rétgazdálkodás) az ökológiai körülmények megváltozása, így kiemelten a klímaváltozás, igen érzékenyen fogja érinteni. A legtöbb állományalkotó fafajunk jellemzően nálunk éri el elterjedésének száraz határát (1. kép). Ebből következően őshonos fafajaink többségét veszélyezteti az erősödő felmelegedés és az aszályos időszakok gyakoribbá válása.
A változásokat azonban megfelelő módszerekkel előre lehet jelezni és azok hatásait is fel lehet mérni. Ezt követően pedig adódik a lehetőség, hogy ezekre az információkra alapozottan az érintett gazdálkodók maguk határozhassák meg az alkalmazkodás leginkább hatásos eszközeit és módszereit.
Ehhez a klímaváltozás mértékének és hatásainak előrejelzését a gazdálkodók, kutatók, döntéshozók számára kezelhető formában kell rendelkezésre bocsátani. Egy döntéstámogató rendszer célja, hogy a sok forrásból származó és szerteágazó területeket összefogó információ tengerből könnyen átlátható és egységes célrendszer köré csoportosítható, koherens képet adjon.
A klímaváltozás ökológiai és genetikai következményei
Az erdészeti aszályossági modellek szerint soha nem tapasztalt ütemű változás várható, amely következtében csekély az esélye a spontán módon történő fafajösszetétel változásnak. Ha a legelfogadottabb klímaforgatókönyvek egy viszonylag közeli (vágásforduló fele, harmada) 2035-2065 időszak átlagára valószínűsített 1,7 °C-os hőmérséklet emelkedésével és 8 %-os nyári csapadék csökkenésével számolunk, akkor az 1961-1990 évekre jellemző bükkös klímakategória terület több mint 90 %-a tűnik el és a gyertyános-tölgyes klímával jellemezhető területarány is jelentős mértékben csökken. A cseres klíma részaránya nem változik, de túlnyomó részben a mai gyertyános-tölgyes klíma helyére tevődik át. Az erdőssztyep klíma területe várhatóan megkétszereződik elfoglalva a mai cseres klímával jellemezhető terület többségét, sőt benyomulva a gyertyános-tölgyes klímaterület egyes részeibe is (1. ábra).
1. ábra: Erdészeti klímazónák változása a kritikus nyári időszak csapadék és hőmérséklet adataiból számítva (Führer Ernő és munkatársai)
Annak ellenére, hogy a talaj döntő tényező a termőhely tekintetében, kijelenthetjük, hogy a klímazónák területének átrendeződése maga után fogja vonni nemcsak a főbb állományalkotó fafajaink jövőbeni térfoglalásának, hanem a növekedési viszonyainak kedvezőtlen megváltozását is. Következtetésünk a fentiekből semmiképpen nem az, hogy kezdjük el „átrendezni” erdeinket a várható hatásokra való felkészülés jegyében. Arra azonban mindenképpen javaslatot kell tennünk, hogy hol nem érdemes pl. a bükk felújítását minden áron erőltetni, hol észszerű már most kocsánytalan tölgy, vagy cser elegyítéssel felkészítenünk erdeinket a változásra.
Az erdőgazdálkodás egyedi módszereket igényel a többi agrárágazathoz képest, mert változatos környezeti feltételek között és jobbára természetes, vagyis genetikailag csak kevésbé átalakított populációkkal gazdálkodik. További sajátsága a gazdálkodásunknak a termesztési ciklus során végrehajtott rendszeres és genetikai következményekkel járó a gyérítés. A természetközeli gazdálkodás során tehát nagy jelentősége van annak, hogy az erdőművelés beavatkozásai, a természetestől eltérő szelektálási szempontjai vajon mennyiben és hogyan befolyásolják a populációk genetikai összetételét, végső soron az alkalmazkodóképességét?
A fajok szükségszerűen nagyobb genetikai változékonysággal rendelkeznek, mint amit az aktuális környezeti feltételek megkívánnak, ami a közvetlen túlélés szempontjából az adott pillanatban feltétlenül szükséges. Ez a „felesleg” az alkalmazkodóképesség nyersanyaga, amely a hosszú távú túlélés szempontjából, drasztikus környezetváltozás esetében, vagy új károsítók megjelenésekor nyerhet nagy jelentőséget. A fafajaink esetében még ma is különösen magas genetikai változatossági értékeket tapasztalunk, amely esélyt teremt a gyors alkalmazkodási folyamatokhoz. Kérdéses ugyanakkor, hogy a fafajok spontán módon, természetes folyamatok révén tudnak-e alkalmazkodni az eddigi evolúciójuk során tapasztalt változások százszoros üteméhez? A klíma okozta stressz ugyanis már rövidtávon is rendkívül hatásos szelekciós tényező. A faj számára kedvezőtlen körülmények között a genetikai változatosság drasztikusan csökken, megszüntetve az alkalmazkodás további lehetőségét. Az ilyen területeken erdőkárokat, tömeges pusztulási folyamatokat tapasztalunk, amelyet az adott fafaj elterjedési területének folyamatos változásaként lehet csak értelmezni. Ez a fafajok vándorlásának igazi arca (2. ábra).
2. ábra: 15 kocsánytalan tölgy állomány genetikai változatosság és éves átlagos csapadék közötti kapcsolata (Borovics Attila és munkatársai)
Egyre nyilvánvalóbb, hogy a fafajaink szárazabb termőhelyeken szelektálódott populációiból származó szaporítóanyagok csökkent alkalmazkodóképességgel jellemezhetők, így célzott felhasználásuk szárazodó klimatikus hatások kivédésére csak rövidtávon nyújthat megoldást. Ezzel szemben plasztikus, alkalmazkodóképesebb populációkat kell előnyben részesíteni lehetséges szaporítóanyag-forrásként olyanokat, amelyek esetében a klímaszelekció még nem csökkentette radikálisan a genetikai változatosságot. Ezek a források ma a fafaj hazai klimatikus optimumában találhatók. Érdemes volna ugyanakkor hasonlóan változatos, de délkelet-európai származású szaporítóanyaggal kísérleteket létesíteni, akár nagyobb területen, akár lehetséges jövőbeni szaporítóanyag források kialakítása céljából.
Klímaváltozás várható hatásait értékelő rendszer
Az alkalmazkodó gazdálkodás feltételének megteremtéséhez elengedhetetlen az erdészeti ágazat sérülékenységének, veszélyeztetettségének elemzése, valamint a jövőben várható forgatókönyvek előállítása egy olyan tudományos-szakmai háttér megteremtése céljából, amely lehetővé teszi egy átfogó, országos döntéstámogatási rendszer kiépítését. A rendszer célja térinformatikai alapon elérhető regionális és lokális információk szolgáltatása a gazdálkodási és természeti feltételek jövőbeni alakulásáról az erdőgazdálkodók, földtulajdonosok, erdőtelepítést tervezők részére, illetőleg megfelelő háttér megteremtése a kormányzati szervek számára, a hosszú távú fejlesztési stratégiák és támogatási rendszerek megalkotásától a helyi szakigazgatási döntések megalapozásáig. A lokális és ez által valódi beavatkozási szintre vetített adatszolgáltatás teremti meg a feltételét az alkalmazkodást legjobban szolgáló üzemi gyakorlat bevezetésének, az alkalmazkodást segítő helyi szintű döntések klímaváltozás lehetséges hatásait is mérlegelő megalapozásának.
A döntéstámogató rendszer alapját egy nagyméretű geoinformatikai adatbázis képezi, mely integrálja a különböző környezeti fedvényeket (domborzat, talaj, klíma), ezek között számos fedvényt dinamikusan kezel (hőmérséklet, csapadék, párolgás), valamint növényzeti fedvényeket (szántóföld és erdők). A döntéstámogatási rendszer azonban nemcsak az alapadatbázisok térinformatikai alapú integrációját jelenti, hanem geostatisztikai elemzéseken alapuló összefüggések keresését, a klímaváltozást előrevetítő modellek összehasonlító elemzését és leskálázását lokális, beavatkozási léptékre több évtizedes időtávlat figyelembe vételével (3. ábra).
3. ábra: Döntéstámogató rendszer felépítése
A klímaváltozás termőhelyet módosító hatásként közvetlenül befolyásolja a fatermést, a várható biotikus és abiotikus károsításokat, a szaporítóanyag-gazdálkodást, fafajválasztást. Ezek azok a problémák, amelyeket egy jól megalapozott rendszernek térben és időben folyamatosan változó módon kell kezelnie. Ezek azok területek, ahol aktív és felelősséget vállaló emberi közbeavatkozással, alkalmazkodó erdőgazdálkodással csökkenthetők a várható kedvezőtlen hatások.
Az eddigi fejlesztést összegző webes tartalom az www.ertigis.hu oldalon érhető el. Az erdőkereső Zala megyei erdőállományok részleteihez tartozó hőmérséklet, csapadék és aszály index (FAI) értékek vizsgálatára nyújt lehetőséget különböző szűrési beállítások mellett. Az érdeklődő szakmai és laikus közönség számára bejelentkezés nélkül is láthatók a Zala megye területére vonatkozó főbb termőhelyi és faállomány-szerkezeti információk, amely alapján már ma is sok értékes és döntést előkészítő információhoz juthatnak a gazdálkodók, döntéshozók (4. ábra).
4. ábra Erdészeti klímatípusok és a bükk elterjedése 1960-1990 (Forrás: www.ertigis.hu)
Összegzés
Mi az, amit már ma is megtehetünk a klímaváltozásra való felkészülés jegyében? Nagyobb teret kell engednünk a természetes szelekciónak. A mesterséges felújításoknál makkvetéssel magasabb induló csemeteszámot alakítsunk ki. Ahol adottak a feltételek, az eddiginél szélesebb körben alkalmazzuk a természetes felújításokat, ami nem csak azért fontos mert „természetes”, hanem azért, mert nagyságrenddel nagyobb induló csemeteszámot biztosít, mint a mesterséges felújítási módok. Azt is tudjuk, hogy ehhez egy „részletkérdést” is meg kell oldanunk. A klímaváltozás alapvetően módosítja a jövőbeni erdőgazdálkodás alapjait, mind ökológiai (fafajválasztás), mind termesztéstechnológiai (felújítás, nevelés), mind pedig jövedelmezőségi szempontból. Például el kell fogadnunk, hogy az Alföld összefüggő erdőssztepp tömbjében a zárt erdők mellett, teret kell hagyni a felszakadozó, nyílt erdőtípusoknak is. Az erdőgazdálkodás ma még csak részben tud felkészülni a várható kedvezőtlen hatásokra, részben a szükséges megalapozó kutatások hiánya miatt. Azonban le kell szögeznünk, hogy nekünk, erdészeknek aktív, kezdeményező, felelősségteljes szerepet kell vállalnunk, a még előre teljes körűen előre nem látható hatások mérséklésében. Nem szabad sokan másokkal együtt abban a hitben ringatni magunkat, hogy a természet eddig is megoldotta valahogy a problémákat.
A klímaváltozás erdőkre gyakorolt hatásainak elemzésekor az emberi beavatkozás módjával és mértékével is számolnunk kell, hiszen a genetikai-alkalmazkodási tényezők „működését” alapvetően befolyásoljuk gazdálkodásunkkal. A fáról, mint sokoldalúan felhasználható alapanyagról nem mondhatunk le. Az erdeinket hasznosítanunk szükséges, amely során a klíma erdőkre gyakorolt hatásait megismerve, a folyamatokat kezelő, irányító szerepet kell vállalnunk. Ne tekintsünk erdeinkre rezervátumként, mert ezzel magukra hagyjuk őket egy olyan ellenséges világban, amelyet mi magunk idéztünk elő.
Dr. Borovics Attila, Dr. Illés Gábor, Dr. Führer Ernő
Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Erdészeti Tudományos Intézet, Sárvár
Dr. Czimber Kornél
NyME Erdőmérnöki Kar, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron
Dr. Mátyás Csaba
NyME Erdőmérnöki Kar, Környezettudományi Intézet, Sopron
