A tápanyag-utánpótlás világában a szervestrágyázás az, ami a legtermészetesebb, legfenntarthatóbb megoldást nyújtja még mindig, bár az is igaz, hogy ezt a műtrágyával észszerűen kombinálva lehet a legjobb eredményeket elérni. Nézzük, milyen alternatívák lehetnek szervestrágyákra!
Manapság sok olyan termesztésben lévő zöldség és gyümölcsfajta van, melynek önmagában a szervestrágya sokszor kevés, nem elég hatékony és éppen ezért üldözni semmiképp nem kellene a műtrágyákat, főleg nem azért, mert akár gyors megoldások is lehetnek vész esetén vagy lombtrágyázásnál. Viszont mint mindennek, a műtrágyáknak is megvannak a hátrányai is és alternatívái, szervestrágya formában.
Szervestrágyák két fő csoportja
Egyrészt szervestrágyának számít a növényi alapú, gyomokból, növényi ázalékokból és komposztból kevert trágyakeverékek. Másrészt az állati szervestrágya lesz a másik fő csoport, mely ugyanúgy növényeink táplálására a legjobb verzió. Természetesen ennek keveréke, amikor szakszerűen bekomposztáljuk az állati trágyát és növényi részeket, netán még megtámogatjuk baktériumkészítményekkel, gilisztahumusszal és egyéb hasznos kiegészítőkkel, akkor igazán szuper tápanyag-utánpótlási megoldást adunk növényeinknek.
Műtrágyák a szervestrágyázásnál?
Sokszor megfigyeltük saját kertészetünkben is, hogy az olyan kultúráknál, melyek sokkal jobban fejlődnek, ha megtámogatjuk hosszúhatású műtrágyával, a közegükben nem mindig bomlanak le teljesen a szemcsék, de a növény is annyira vitális, telis-tele tápanyaggal, hogy letermés után nemcsak a növényi részeket komposztáljuk be, de visszaforgatjuk a talajt, közeget is, hogy a bomlási folyamatok tovább tudjanak érvényesülni és a következő szezonban még hatékonyabb legyen a komposztos keverékünk. Ilyenkor gyakorlatilag semmi kijuttatott plusz anyag nem vész kárba, hanem visszakerül a körforgásba.
Állati trágyák egy kis gazdaságban
Mikor elkezdtünk gazdálkodni, akkor az egyik alapkoncepció az volt, hogy mindent újra tudjunk hasznosítani, mindent vissza tudjunk forgatni a természetes körforgásba. Így kerültek be az állatok közé a nyulak, baromfik és a mangalica is. A kertben keletkező gyomnövények 99%-át és a „nem piacos” terményt szinte teljes egészében felszippantották. Gyomokon hízlaltunk mangalicamalacokat vágósúlyig (plusz kiegészítéssel, de igen kevéssel), nyulakat, libákat, kacsákat (ez utóbbiak is szemestakarmány kiegészítéssel). Cserébe rengeteg állati szervestrágyánk keletkezett. Míg a csirketrágyát szükséges keverni, komposztálni, hígítani, mert kiégetheti töményen a növényeket, addig a többi trágyát nem feltétlen kell pluszban komposztálni. Egy időben az ólakból egyenesen a növények alá hordtuk, ma már komposztáljuk az egységesebb eloszlás érdekében. Mivel sok esetben mélyalmosan tartjuk az állatainkat és rengeteg szalmát használunk alájuk, így nagyon tartalmas komposztot is tudunk ezzel a keverékkel gyártani.
Növényi szervestrágyák és levek
Nagy követői vagyunk a növényi leveknek és gyakran 200 literes hordókban erjesztjük a csalánlevet, porcsinkalevet, diólevelet és mindenféle más növény részeit. A kiázott leveleket és növényi maradványokat úgyis leszűrjük a kijuttatás előtt, ezek is mennek bele a komposztálóba. Ugyanígy visszaforgatjuk a paprika, paradicsom, chilipaprika és még a nem gyöktörzsekkel szaporodó fűszernövények növényi részeit, ahogyan a gyomokat is.
Az erősen tarackoló növényi részeket viszont nem komposztáljuk, mert pillanatok alatt beszövik a komposztdombot, ami az átforgatásoknál lesz egyrészt nehézség, és ki vágyik arra, hogy tarackos, mentás legyen mondjuk a még „szűz” talaja.
Összességében akkor járunk el jól, ha kombináljuk a tápanyagok visszapótlásának lehetőségeit és bár a szervestrágya bőven lehet túlnyomó többségben, nem minden esetben kell idegenkedni a szervetlen visszapótlási lehetőségektől sem.
