A Magyarországnál csaknem 22-szer nagyobb kiterjedésű Szaúd-Arábia csupán a területe 1,5 százalékát tudja mezőgazdasági termelésre használni.
A Közel-Kelet egyik leggazdagabb, legbefolyásosabb állama a csupán a két világháború között (1932-ben) megalakult Szaúd-Arábia. A Magyarországnál közel 22-szer nagyobb, 2 millió négyzetkilométer kiterjedésű ország a világ második legnagyobb kőolajkitermelője és legnagyobb olajexportőre, ám lakóit folyamatosan a létbiztonság elvesztése fenyegeti.
Mit is lehetne mondani egy olyan országra, amely az élelmiszerek 80 százalékát külföldről kénytelen beszerezni? Ennek oka prózai, a hatalmas (gyakran 50 Celsius-fok fölötti) forróság, valamint az átlagos évi csapadék alacsony (100 mm körüli) mennyisége alaposan megnehezíti a mezőgazdasági termelést.
Szaúd-Arábia bevételeinek 75 százaléka a kőolajból származik, és amíg dől a pénz hozzájuk, addig aligha kell az éhhaláltól tartaniuk. De mi lesz a fosszilis energiahordozók készleteinek kimerülését követően?
Az ország területének csak kis (1,5 százaléka) százaléka művelhető, és az öntözetlen földeken csupán rövid tenyészidejű növényeket tudnak termeszteni. Míg a népesség a hetvenes években még a 6 milliót sem érte el, mára ez 36 millió főre emelkedett, akiknek rendszeresen enni kell adni.
Szaúd-Arábia élelmiszerimportja 1990-től dinamikusan, évi 7,9 százalékkal növekszik. Gabona, rizs, hús és tejtermékek terén szinte nincs olyan mennyiség, amit a piaca ne tudna felszippantani.
Mivel alig 1 millió hektárnyi szántófölddel rendelkeznek, az iszlám ország lakói rá vannak szorulva a német, amerikai, kínai, olasz, spanyol és holland élelmiszer-behozatalra, de India, Egyiptom és Brazília is fontos szereplői ennek a területnek.
Az importálás nagy része a magánszektor feladata, és meglehetősen jó üzletnek számít. A termékeket általában 5 százalékos importvám sújtja, de a kávé, tea, friss húsok vámmentesek. Gabonát évi 4,3 milliárd dollár értékben vásárolnak, tejtermékeket 5,8 milliárdért.
Talán ez a néhány adat is elegendő ahhoz, hogy lássuk, milyen vékony hajszálon függ az arab ország rendszeres, folyamatos élelmiszerellátása. Egy-egy nemzetközi kihatású háborús konfliktus vagy rendkívüli gazdasági helyzet az átlagosnál jobban megrengeti Szaúd-Arábiát, amely okos válságmenedzseléssel (és persze rengeteg pénzzel) eddig úrrá tudott lenni a nehézségeken.
