Köztudott, hogy jelenleg az Európai Unió soros elnöksége tisztét Lettország látja el, így ezúttal június első napjaiban Rigában találkoztak az uniós agrárminiszterek a média akkreditált képviselőivel.
Köztudott, hogy jelenleg az Európai Unió soros elnöksége tisztét Lettország látja el, így ezúttal június első napjaiban – immáron tradicionálisan – Rigában találkoztak az uniós agrárminiszterek a média akkreditált képviselőivel. A rangos eseményen hazánkat ismét Dr. Fazekas Sándor miniszter képviselte kíséretével. Az összejövetel fontosságát jelezte Phil Hogan, az unió agrárfőbiztosának részvétele is.
Lettország az Európai Unió úgymond kis országaihoz sorolandó úgy a területét, mint a lélekszámát illetően. Lakossága mindössze kétmillió, vagyis fővárosunk lakosainak számával nagyjából megegyező. Ebből következően a mezőgazdasága tekintetében is az egyik legkisebbnek tekinthető. Ennek ellenére érdemes betekinteni két vállalkozásuk életébe: az első egy vadállatokat csaknem domesztikálva (a szelídségük miatt) tartó farm, a másik pedig egy tipikusnak, illetve jellegzetesnek mondható gazdaság.
A beszámoló előtt a nemzetközi sajtótájékoztatón hallott időszerű témáról is tudósítjuk olvasóinkat. E szerint a COPA-COREGA illetékes szakképviselője kifejtette álláspontját a tejfogyasztás előnyös táplálkozási vonatkozásairól, emellett figyelmeztetett az EU-s tejtermelőket komolyan érintő problémákra, továbbá az új piacok felkutatásának szükségességére is. Mansel Raymond, a COPE-COREGA szakszervezetének elnöke a többi között a következőket nyilatkozva elmondta: „A tej és a tejtermékek igen táplálóak, és alapvetőek a táplálkozásunkban. A tejtermékek nagyban hozzájárulnak a változatos étrend kialakításához. A tejtermékek előállítására épülő iparág hozzájárul ahhoz, hogy az EU vidéki területein alacsonyan maradjon a munkanélküliség, emellett fenntartja a legelőgazdálkodást. Még túl korai előrejelzésekbe bocsátkozni a tejkvóták megszűnésének piaci hatását illetően. Ám az biztos, hogy a tejtermelők jelenleg egy igen bonyolult és nehéz helyzettel állnak szemben. Az elmúlt 12 hónapban a piac gyengélkedett, csökkenő áraival még a termelés költségeit sem lehet fedezni sok országban. Még a takarmányárak csökkenése sem tudta kompenzálni az árszínvonal csökkenéséből eredő bevételkiesést, pedig napjainkban ez teszi ki az előállítási költség mintegy negyven százalékát. Az EU-s tejtermelés egész március végéig csökkenő trendet mutatott, átlagosan –1,3 százalékos ütemben, csúcsán a március végén mért –3,8 százalékos visszaeséssel. Az EU-s export kedvező árakat garantál és eljuttatja termékeinket új piacokra. Még mindig szenvedjük az orosz embargó hatásait, ennek sajnos még napjainkban is súlyos következményei vannak. Javasoljuk és támogatjuk, hogy az EU folytassa az új, alternatív piaci lehetőségek feltárását. Ugyanis az egyre élénkülő tejtermék-kereskedelem és a kedvező készletezési adatok mellett is folytatódott az árak csökkenése. Ésszerű lenne a teljes EU tejtermelési folyamatot és felhasználási rendszert újra felülvizsgálni”.
Phil Hogan, az unió agrárfőbiztosa az újságírók gyűrűjében
Egyébiránt, mint közismert, harmincegy évvel bevezetése után (2015. április elsejével) megszűnt az EU agrárpiacán a tejkvóta. A rendszert 1984-ben „ideiglenes jelleggel” vezették be az akkori túlkínálati állapot (a „tejtengerek”) fokozatos felszámolása érdekében. A tejkvóta megszüntetésére a tagországok 2003-as elvi döntése után az Európai Bizottság 2008-as általános KAP (Közös Agrárpolitika) reformja keretében tett – konkrét kivezetési folyamattal – formális javaslatot. A brüsszeli testület ebben jelezte, hogy 2015 áprilisáig fokozatosan kivezeti a tejkvótákat, s a minél zavartalanabb átmenet érdekében 2009 és 2014 között öt év alatt évente egy százalékos kvótaemelést ajánlott. Mindez egyébként egybevágott azzal, hogy a több lépcsős KAP-reform keretében a termeléstől függő közvetlen kifizetések teljes felszámolását célozták meg. A brüsszeli testület mostani, március 31-i nyilatkozata a tejkvóták megszűnése kapcsán megállapítja, hogy a tagállami termelők láthatóan tökéletesen felkészültek a rezsim felszámolására, úgyhogy az áprilisi formális átállás nem jelenthet nagyszabású problémákat. A világpiaci kereslet folyamatosan bővül, a feljövő harmadik világbeli gazdaságok növekvő igénye mellett a tej és a tejtermékek iránt a globális kereslet évente átlagosan 2,1 százalékkal növekszik. Mindez azt is jelenti, hogy a közösségi farmerek a kvóta-limitek eltűnésével szabadon élhetnek a bővülő piac kínálta lehetőségekkel.
Phil Hogan agrárbiztos szerint április elsejével „lezárul egy fejezet Európa – és igazából a világ – tejszektorának történetében, és megnyílik egy másik, immár a termelési megkötések nélküli korszak”. Máskülönben Brüsszelben is jelezte, hogy a tejkvóta megszűnése után is életben maradnak egy időre bizonyos védelmi/támogatási mechanizmusok, a változások nyomán esetlegesen bajba kerülő farmerek megsegítésére.
Vendégségben két lett farmon
Nos, a BUKU AUDZETAVA farmot több mint egy évtizede hozták létre szarvas- (gím- illetve dám változatban) és muflonfajok bevonásával. A vadállatokat – ugyan a kerítésen kívülről – a négybusznyi látogató szinte mindegyike simogathatta, merthogy a jól megszervezett programon ládaszámra sorjáztak az almák és a kenyérszeletek. Így könnyű dolgunk volt őket meghódítanunk a cél érdekében, hiszen csaknem egy óráig tartott a kényeztető program. A mintegy négyszáz hektáron tartott patásokat leginkább négy országból importálták (Ausztria, Hollandia, Magyarország és Németország), hogy a legjobb minőségű egyedeket szaporíthassák az értékes trófeák érdekében.
Kölcsönös volt az érdeklődés
Természetesen a tenyésztési munka eredményeképpen a nem kis szakértelmet igénylő foglalatosságnak egyéb hozadékaival is büszkélkedhetnek a tulajdonosok. Nevezetesen egyfajta szafari vadászparkkal, különböző gasztronómiai specialitásokkal, ajándéktárgyak készítésével (leginkább az agancsok feldolgozásával) és fotózással egybekötött bejárásokkal.
A másik egy kommersznek tekinthető családi vállalkozás volt, ami már végeredményben reprezentálta az itteni agrárium jellegzetességét. A Krügeri család gazdasága a félmilliós fővárostól csaknem száz kilométerre található az ország délnyugati csücskében. A háromszáz hektáros farm nagy része legelő, így érthető és logikus a döntés: itt a helye a bő háromszáz anyajuhot és szaporulatát tartó és tenyésztő gazdálkodásnak Dobele falu határában. Persze a szántóföldi növénytermesztés sem nélkülözhető a megélhetés érdekében, így évente a húsz százaléknyi burgonyaültetés – a jó minőségűnek nem nevezhető tábláikon – azért biztos bevételt jelent. Az alföldi síksághoz hasonlítható farmon, egy kis halastó szomszédságában helyezkedik el a farönkökből készített egyemeletes családi házuk. Mellette sorjáznak az erő- és munkagépeket, amelyekkel tulajdonképpen történik az értékteremtő munka.
A gyakorló szakembereknek nem szükségeltetik a kommentár, merthogy az említett „második kenyerünket” nem nagyon szokták monokultúrában termelni. Vagyis a búza előveteményt azért meg szokta hálálni a köznyelvben krumpliként ismert növény.
Miként az a Brüsszelhez tartozó országoknál bevált gyakorlat, Lettországban is igénybe veszik az uniós támogatásokat. Méghozzá 60 eurót kapnak hektáronként a gazdák a földalapú támogatás címén, de ekkora területet is ugyanennyiért bérelhetnek. Viszont Krügeriék egyszeri 1500 euróval biofarmmá minősíthették gazdaságukat, ezáltal nekik még plusz hetven euró is jár hektáronként.
Érdekes, de abszolút logikus érvelés részükről, hogy a juhállományuk beteg egyedeit nem gyógykezelik, hiszen akkor már nem alkalmazhatnák értékesítésük során a biotermék fogalmát. Így marad a kényszervágás, ezáltal biztosítva a vegyszermentességet. Ami viszont nemkívánatos selejtezés, az a farkasoknak tulajdonítható, ugyanis olykor azért be-betévednek a kerítésekkel védett állományhoz.
Szerencsére azért ebben az ágazatban is működik a darabonkénti állami támogatás.
Egyébiránt elmondásuk szerint ők is sokat szenvedtek a szovjet korszakban, de szerencsére most már bizakodhatnak egyfajta jövőképben. Hiszen a biogazdálkodás olyan életforma, amely a mérgező kemikáliák nélkülözésével egy egészségesebb életet biztosít a felhasználóknak.
A soros elnökséget képviselő letteket illik megdicsérni, mert a politikusok és a média képviselőire – „a kellemest a hasznossal egybekötve” szlogen jegyében a BUKU farmon – egy emlékezetes ötlettel gondoltak. Ráadásul ehhez még az időjárás is besegített, mivel errefelé gyakran nagy hirtelenséggel, pillanatok alatt megzavarhatja egy borús, esős idő a verőfényes napszakot. Hát ezúttal az utóbbi győzedelmeskedett, mert egy csodálatos parkban és piknikezésre kiváló környezetben három területen próbálhatták ki tudásukat, illetve szerencséjüket a jelenlévők.
Íjászatból ezüst
Nos, konkrétan íjászat, egy fél szarvasaganccsal távolba dobás és foci volt a kínálatban. Indulás előtt pedig az eredményhirdetésen a magyarok is büszkélkedhettek miniszterükkel, merthogy ezüstre sikeredett a teljesítése. E sorok írója pedig a véletlen folytán kerülhetett szembe a spanyol agrárminiszterrel, aki elismerte vereségét „persze könnyű Puskás utódjaként” vicces megjegyzésével – pestiesen mondva „beszólásával”.
Epilógus gyanánt: az efféle figyelmesség tudja – különösen rohanó világunkban – kissé felszabadítani a gondoktól az embereket, amire biztosan emlékezni fog a résztvevő. Ráadásul még közelebb is kerülhetnek egymáshoz országok, netán még barátságok kialakulása sem kizárt. Következésképpen a szervezőknek az ötletért kijár a csillagos ötös.
(Szalay Attila – Agrofórum Online)
