...mégis megtartották vasárnap a búzaszentelőt Polgárdiban.
…mégis megtartották vasárnap a búzaszentelőt Polgárdiban. Ebből egy villanásnyit a M1 esti híradójában is láthattunk. Ahogy vonultunk – mint bátor ellenállók (a szélnek) – a helyi polgármester kezéből majdnem kifújta a szél a méretes (és címeres) magyar zászlót, meg a település zászlóját egy másik keménykötésű középkorú legény kezéből.
Ilyen viharos búzaszentelőben még nem volt részünk, pedig jó néhányan részt vettünk már Kurucz Miklós barátom jóvoltából, aki lapunknak is aktív munkatársa. Az Ő kezdeményezésére éledt újjá a búzaszentelés ősi hagyománya.
*
Miklós nem szereti, ha dicsérik, ezért én sem teszem, de azért egy-egy mondatot idézek Polgárdi város polgármesterének, Nyikos László úrnak meghívó leveléből:
„Kurucz Miklós címzetes egyetemi docens… 26 éve szervezi meg az általa megálmodott Országos Búzaszentelő Ünnepséget szerte az országban. Nagy örömömre szolgál, hogy Fejér megyében kerül megrendezésre ez a szép hagyományőrző rendezvény, melynek idén Polgárdi város a házigazdája.”
Kurucz Miklós a személyét érintő méltatást zokon vette, bár abban semmi kivetni való nem volt.
A tisztesség okán a viszontválaszából is idézünk:
„A meghívó mellé levél eddig soha nem készült, ez a saját döntésetek. Ezzel kapcsolatban erősen nehezményezem a személyem kiemelését. Nem az én világom a dicsfény, és személyes találkozásaink valamelyikén is biztosan említettem, hogy az esemény a fontos, nem én.”
Mindez persze csak az előjáték volt. A zsúfolásig megtelt templomból a szentmisét követően megtapasztaltuk az időjárás szeszélyes természetét, mivel nem csak hitbéli állhatatosságról kellett tanúságot tennünk, hanem szélbéliről is.
*
Jelentős feladatot vállalt az igencsak fiatal és agilis polgármester, aki munkatársaival megszervezte ezt az emlékezetes ünnepséget. Ismét egy idézet a meghívólevélből:
„A búzaszentelés, a minket eltartó és tápláló „anyaföld” tisztelete és megáldása régi hagyomány. Hazánkban a kereszténység felvételével együtt, ezer éve a búzaszentelői szertartás népünk vallási gyakorlatává vált. Az elsősorban vidéki, falusi szokásra jó szívvel gondoló idősebb generáció jelen ünnepeként emlékezik vissza a népi vallásosság fogalomkörébe tartozó búzaszentelőre.”
*
A búzatábla szélében felállított emelvényen a ministránsok közreműködésével Barta Tibor plébános úr végezte a búzaszentelés szertartását.
A négy égtáj felé fordulva, mindegyik előtt, egy rövid evangéliumi szakaszt olvasott fel, amelyet a rögtönzött kórus éneke után, a búzatábla áldása követett. Jó, hogy volt hangosítás, amelynek erejét még a viharos szél sem tudta túlszárnyalni, pedig a libabőrünkön éreztük, hogy nagyon igyekezett.
*
Mint ahogy mi is igyekeztünk befelé a plébánia kertjében felállított és jól lecövekelt sátorba, ahova szeretet-vendéglátásra invitálta a falu vezetése a résztvevőket.
– Semmi, nem úgy történt, ahogy elterveztük – üdvözölte a jelenlévőket a polgármester, – de végül is kitartottunk és köszönet azért, hogy önök is kitartottak.
– Még szerencse, hogy az eső nem esett – mondogattuk egymás között, majd az útravalóként kapott figyelmességet – egy üvegfiolába tett szentelt búzaszálat – kabátunkba rejtve hazaindultunk.
Ahogy a letört faágakat kerülgettük, az jutott eszünkbe, hogy „bár tombolhatott az orkán, süvíthetett a szél”, általunk és velünk mégiscsak a Jóisten győzött.
(Dr. Bódis László – Agrofórum Online – Fotó: Tamás István – www.nds.hu)
