Harminc éve hunyt el a biometria kiváló tudósa.
„Olyan az emlékezés mint a gereblye, aminek egyik- másik fogát már kitörték. Belevágja az ember a futó idők hervatag fűszálaiba amiket már az élete rendjén lekaszált; mi marad alatta s mi nem, az jobbadán a véletlen dolga. Azt azután betakarítja, nehogy sötét ólomszárnyaival az ősz rája boruljon. El ne temettessék az is -mint ahogyan eltemettek már annyi sokminden egyebet- amit érdemes lett volna megőrizni.” /Lőrinczy György: Gereblyém alól, 1906./
Emlékezzünk Sváb Jánosra!
(1922 – 1986)
Harminc éve hunyt el a biometria kiváló tudósa
Hiszem azt, hogy vannak olyan elhivatott és kiemelkedő tudású pedagógusok, akik példamutató egyéniségükkel meghatározóak lehetnek az ifjú ember egész későbbi életének alakulására. Hiszem azt, hogy léteznek olyan közösségek, iskolák, amelyek alkalmasak arra, hogy az ifjú egyénekben rejtőzködő tehetség kifejlődését elősegítsék, katalizálják és felszabadítsák. Hiszem azt is, hogy vannak olyan korok, amelyekben a tehetségek -amennyiben tömegesen törnek fel és kerülnek napvilágra- működési körük hatósugarában intézményeket, vállalatokat, egész ágazatokat, sőt akár országokat is fejlődési pályára állíthatnak. És jól tudom, hogy sajnos vannak olyan korok is, amikor a társadalom öntisztuló képessége megszűnik, a szellemi sötétség nyer teret, amikor megrendül a jogállamiság és szélsőséges esetben még az ember puszta léte is veszélybe kerül. Sváb Jánosnak viszonylag rövid élete során mindezekben része volt.
1.) Fasori Gimnázium A Fasori Evangélikus Gimnázium, amely számos tudóst nevelt hazánknak és a nagyvilágnak
Sváb János 1922-ben született, szülei jómódú emberek -földbirtokosok- voltak, így János Budapesten nagypolgári miliőben nőtt fel és gondos nevelésben részesült. Abban, a lakásukhoz közeli elitiskolának számító Fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségizett 1940-ben, amely számos nagy tudóst adott hazánknak és a nagyvilágnak. A kicsiny Fasori Gimnázium mindig is híres volt rendkívül magas színvonalú természettudományos képzéséről és toleráns szelleméről. Álljon az itt végzettek sorából csak mintegy példaképpen néhány fasori öregdiák neve; Podmaniczky Frigyes , Pecz Samu , Kandó Kálmán , Wigner Jenő , Neumann János , Bogsch Árpád , Harsányi János – majd következzék néhány közismert és ugyancsak tiszteletreméltó név a jelenkor és a közelmúlt agráriumából: Horn Arthúr, Cselőtei László, Tomcsányi Pál és végül maga Sváb János. Ugye mindkét névsor patinás?
János már kisgyermekként elkezdte a nyelvtanulást, majd a gimnáziumban az angol és francia nyelvet kitűnően, a németet anyanyelvi szinten sajátította el. Sportolt, az iskola jégkorong csapatának oszlopos tagja volt. Élete végéig bridzsezett, mégpedig olyannyira magas szinten, hogy nem csak baráti körben hódolt szenvedélyének, de hazai és külföldi versenyeken is rendszeresen indult.
2.) Évkönyv A Fasori Gimnázium 1938/39 évi évkönyve
Felsőfokú tanulmányait a budapesti Magyar Királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági Karán kezdte el, ahol a II. világháború alatti és utáni rendezetlen viszonyok között állandó átszervezéseket átélő magyarországi felsőfokú agrár- szakképzés éppen zajlott. Az egyetemen hamar kitűnt képességeivel, a modern kémiai és fizikai tudományok iránti fogékonyságával és széleskörű érdeklődésével. Az egyetem kémiai laboratóriumában még diákként -mint díjtalan gyakornok- dolgozott együtt későbbi feleségével.
A világháború és az utána következő évtized sok megpróbáltatást hozott Sváb János és családja számára. Jánost a háború alatt behívták munkaszolgálatra, emiatt egyetemi tanulmányait nem fejezhette be időben, így oklevelét csak 1948- ban vehette kézbe. Időközben 1945- ben megnősült, felesége Teleki Judit a neves villányi szőlőbirtokos és sikeres alanyfajta nemesítő Teleki Zsigmond unokája. Házasságukból két leánygyermekük született; Zóra (1946) és Erzsébet (1947). A villányi Teleki Szőlőtelepek a háború után nem kerültek azonnal államosításra, mivel azt az elveszített háború következtében az országot terhelő szovjet jóvátételi kötelezettség teljesítése érdekében jóvátételi szállításra kötelezték. Ez a nagy feladat a gazdaság folyamatos és eredményes működtetését tette szükségessé. János anyósával Teleki Sándornéval és feleségével együtt irányította e felelősségteljes munkát.
3.) VII. osztály A VII. osztály tanulója: Sváb János
A villányi szőlőbirtokot és pincészetet végül 1949-ben mégis államosították . Ennek folytán a Család megélhetése kilátástalanná vált, ezért elhagyni készültek az országot. Sikertelen disszidálási kisérletük következtében azonban János és Judit börtönbe, gyermekeik pedig állami gondozásba, nevelőintézetbe kerültek. János szabadulása után 1950 őszén a Hídépítő Nemzeti Vállalatnál lett segédmunkás. Amikor a hídépítő munka befejeződött, a Kazánfalazó és Iparikémény Épitő Vállalat dolgozójaként először Sztálinvárosban, majd az ország különböző városaiban épített kazánokat és emelt ipari kéményeket, ezenközben segédmunkásból szakmunkássá lépett elő. Ennek az időszaknak „köszönhette” az Őt egész életében végigkísérő gerincsérvét.
Sváb Jánosnak 1953- őszén sikerült szakirányú munkát kapnia; a Szabolcs- Szatmár megyei Gyulatanyára került, ahol akkoriban az MTA keretében működő Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet Kisérleti Állomásának lett a telepvezetője, szakmunkás besorolással. Felesége -akit a Gyapottermelő Vállalat Csillagfürt Fősztályáról korábban helyeztek Gyulatanyára- ekkor már laborvezetőként ott dolgozott. Időközben a mezőgazdasági kutatási feladatok és intézmények országos szintű átszervezése folytán a gyulatanyai telep mint fajtakisérleti állomás az Országos Mezőgazdasági Fajtakisérleti Intézethez került. János ekkor ismerkedett meg a mezőgazdasági fajtakisérletezés gyakorlatával. Egy tudományos delegáció látogatásakor figyeltek fel kiváló képességeire, nevezetesen Horváth Alajos (Lucsi bácsi) volt az a munkatárs aki az akkori igazgató Jánossy Andor figyelmét felhívta rá; „van ott egy fiatalember, valóságos matematikai zseni!” Jánossy rövidesen állásajánlattal kereste meg Sváb Jánost, aki ilymódon került fel Budapestre az Országos Mezőgazdasági Fajtakisérleti Intézet központi állományába. János gyorsan beilleszkedett az Intézet közösségébe, a munkatársak megkedvelték őt és csakhamar mindenki egyszerűen csak „Jani”- nak titulálta. Felesége 1956- őszéig dolgozott Gyulatanyán, majd a forradalom kitörésekor egy élelmiszerekkel megrakott nagy hátizsákkal gyalogosan -mivel a forradalom miatt ekkor a menetrendszerű közlekedés szünetelt- jött fel Budapestre, ahonnan már nem is tért vissza Gyulatanyára.
4.) Szülőház Sváb János szülőháza, amelyben nevelkedett és élt haláláig. A ház háború előtt a család tulajdonában volt
A biometria a matematikai statisztika viszonylag fiatal tudományága, keletkezését általában Fisher könyve megjelenésének időpontjával -1925- datálják. Sváb János már az elmúlt évszázad 50- es éveinek közepén, Magyarországon elsők között ismerte fel az akkoriban még újnak számító biometriai módszerek jelentőségét. Tudományos segédmunkatársként Horváth Alajossal együtt kidolgozta az országosan egységes metodikával tervezett és ezért együtt értékelhető kisparcellás kisérletek, kisérletsorozatok korszerű rendszerét. Jánossy Andor, az intézet igazgatója megértően támogatta fiatal munkatársának biometria íránti érdeklődését és természetesen törekvését is az országos fajtakisérleti hálózat működésének korszerű elvekre való helyezésére; vagyis az országosan egységesen tervezhető, kivitelezhető és értékelhető fajtakisérleti rendszer kialakítását. Jelentős szerepe volt abban, hogy az intézet a külföldi gyakorlattól eltérően a nagyüzemi kísérleteket is teljesen új alapokra helyezte. Ezirányú munkásságát egyetemi doktori disszertációjában foglalta össze, amelyet „Kisparcellás és nagyüzemi szántóföldi kisérletek együttes alkalmazásának jelentősége, különös figyelemmel a mezőgazdasági növényfajták értékbírálatára” címmel 1963-ban védett meg. Az itt lefektetett irányelvek alkalmasak mind a mai napig is a fajtakisérletezés tervezésére, kivitelezésére és kiértékelésére.
A fajtakísérletezés metodikájának fejlesztésén túlmenően sokat foglalkozott egy olyan komplex mutató kidolgozásával, amellyel a fajták gazdasági értéke az összes értékmérő tulajdonság egyidejű figyelembevételével az érték- indexben fejezhető ki. A „Fajtaérték-index alkalmazása a fajtaérték bírálatban” (1969) című kandidátusi disszertációjában javasolt módszerrel a fajtaelismerésre vonatkozó objektív döntés megalapozását segítette elő.
5.) Sváb család Sváb János és családja (Budapest, 1949.)
Egy másik fontos értékelési módszere abból a problémából indult ki, hogy a fajták közötti terméskülönbség vajon miért változik kísérletenként. Ennek kapcsán kumulatív terméselemekre támaszkodva kidolgozta a szukcesszív terméselemzés módszerét.
Szántóföldön termesztett növényeink sorában az elmúlt évszázad hatvanas éveinek elején- közepén terjedtek el a hibridpopulációk a köztermesztésben. Ezeknek a nem- egyensúlyi állapotban lévő populációknak a fenntartása, vetőmagelőállítása, valamint a fajtaelismerésben és vetőmagelőállításban történő ellenőrzése új problémákat vetett fel. Ezért külföldi szakirodalom alapján feldolgozta a populáció- és kvantitatív genetika elméleti és gyakorlati ismereteit és tette azt hozzáférhetővé a hazai kutatók és gyakorlati szakemberek számára (1966).
Az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet központi helyzete és súlypontos feladatai (fajtavizsgálat és fajtaminősítés) folytán kapcsolatban állt csaknem az egész magyar mezőgazdasági kutatási hálózattal. Így Sváb János módszertani eredményei széles körben nagyon gyorsan elterjedhettek és meghatározóvá váltak nemcsak a saját intézeti, hanem valamennyi hazai agrár- kutatóintézet metodikai munkájában. Sváb János az ügy érdekében széleskörű ismeretterjesztő tevékenységet végzett: korszerű biometriai ismereteket tartalmazó útmutatókat készített a gyakorlati kísérleti munkát végző munkatársak számára. Ezek valójában már kezdetben is jóval több mint száz oldalas és kiadásonként folyamatosan tovább bővülő puhafedelű (könyvárusi forgalomba soha nem került) könyvek voltak. 1960 óta rendszeresen részt vett a posztgradualis kutatóképzésben. Biometriai tanfolyamokat szervezett, szakmérnököket oktatott a Mezőgazdasági Mérnöktovábbképző Intézet keretében. Munkásságával iskolát teremtett, melynek jelentőségét itthon és külföldön egyaránt elismerték.
6.) Jánossy Jánossy Andort Sváb János példaképének tekintette. Jánossy halála után János éjjeliszekrényén ez a portré állt
– Szakirodalmi munkássága keretében több mint száz cikket publikált, többségében magyarul, de számosat német és angol nyelven.
– Megjelent könyvei:
• Biometriai értelmező szótár. Budapest, 1966.
(nemzetközi szerzői kollektíva tagjaként)
• Biometriai módszerek a mezőgazdasági kutatásban. Budapest, 1967.
• A populáció genetika alapjai. Budapest,1971.
• Biometriai módszerek a kutatásban. Budapest, 1973 és 1979.
• Többváltozós módszerek a biometriában. Budapest, 1979.
A „Biometriai módszerek a kutatásban” című könyvét nemcsak a mezőgazdaság, hanem a biológia egyéb területein dolgozó kutatók és oktatók is rendszeresen használják. „A populáció genetika alapjai” c. könyvét külföldön is kiadták, idehaza nívódíjat kapott érte.
Életének következő állomása a Láng Géza akadémikus vezetése alatt működő kutatócsoport volt, amely az Országos Műtrágyázási Tartamkísérletek tervezésével, szervezésével és értékelésével foglalkozott. 1971 – 1973 között ezen műtrágyázási kísérletek kiértékelését vezette. Új típusú értékelési módszert dolgozott ki, mellyel a műtrágya tartamhatását különböző vetésforgókban össze lehetett hasonlítani.
7.) Kismacs Kalászos fajtabemutató, a kép bal szélén a Sváb házaspár (Debrecen- Kismacs, 1955.)
Ezután rövid ideig az Agrobotanikai Kutatóintézet (Tápiószele) biometrikusa volt, majd aktív életének utólsó állomása következett; a Gödöllői Agrártudományi Egyetem. Itt először Cselőtei László akadémikus MTA- csoportjában, majd a Földművelés,- és Növénytermesztéstani Tanszéken dolgozott. Az új munkahely új irányt adott tudományos munkásságának is. A kísérletezés metodikai problémáiról figyelme a nagyüzemi táblasoros adatok feldolgozásának módszertanára terelődött. Az új kérdésfelvetés új módszerek alkalmazásának szükségességét vonta maga után, így érdeklődése a többváltozós analízisek felé fordult. Ezek alkalmazása a klasszikus biometriai módszerek alkalmazásánál sokkal nagyobb matematikai tudást igényelt. Nem matematikus létére határtalan lelkesedéssel és akarással állt neki elsajátítani ezen módszerek matematikai alapját és vezette be azok használatát mindennapi munkájába. Éveken keresztül végezte a növényolajipar számára a napraforgó termésmennyiségét befolyásoló tényezők biometriai elemzését a gazdaságok táblasoros adatai alapján.
A napraforgó volt az a „tesztnövény”, amelyen bebizonyította, hogy nemcsak a kísérletek, hanem az üzemi adatok is alkalmasak új tudományos hipotézisek felállítására, illetve eredmények elérésére. Ő, akinek munkássága kezdetén az elmúlt évszázad 50- es évtizedében még a mechanikus kézi (tekerős) számológépek hiányával is meg kellett küzdenie, utóbb olyan természetességgel használta a nagy számítási igényű adathalmazok elemzéséhez és a többváltozós módszerek alkalmazásához szükséges nagyteljesítményű elektronikus számítógépeket, mint ha már a középiskolában is számítástechnikát tanult volna. Közvetlenül nyugdíjazása előtt szerezte meg akadémiai doktori fokozatát a „Többváltozós matematikai statisztikai módszerek alkalmazása a növénytermesztési kutatásban” című disszertációjával (1982).
8.) Sváb János Sváb János arcán optimizmusa tükröződik
A tudományos közéletben is rendkívül aktív volt, számos tisztséget töltött be a hazai és nemzetközi tudományos társaságokban. Többek között tagja volt az EUCARPIA Biometriai Szekciója vezetőségének; tagja volt a Nemzetközi Biometriai Társaság Igazgató Tanácsának; továbbá elnöke volt e Társaság Magyar Csoportjának. Ugyancsak elnöke volt a Magyar Biológiai Társaság Biometriai Szakosztályának. Több nemzetközi konferencia szervezését irányította; az OMFI 1966-ban nagy sikerű nemzetközi fajtakisérleti szipoziumot rendezett, a szervező bizottságának vezetője Sváb János volt. Az EUCARPIA Biometriai Szekció ülését ő szervezte Budapesten 1979- ben, az MTA Martonvásári Kutatóintézetének égisze alatt pedig nagysikerű Európai Biometriai Konferenciát rendezett Budapesten (1985).
Ugyan 1983- ban nyugdíjba ment, de nyugdíjasként is számos mezőgazdasági nagyüzem, termelési rendszer, intézet és oktatási intézmény tartott igényt tudására; oktatott és több azidőtájt futott projektnek (bár ezt akkoriban még nem így hívták) volt biometrikus konzulense. Tervei voltak; könyvet szeretett volna írni a biometriáról a kutatók fiatal generációja számára, mégpedig olyat, amelyben a korszerű számítástechnikai eszközök használatáról adott volna útmutatást a biometriai módszerek útvesztőiben.
Sváb János beteg volt, nehéz szívműtét után vesztette életét. Halála napján érkezett meg címére Angliából az a levél, amely tudatta volna vele, hogy az 1987.- évre a Nemzetközi Biometriai Társaság alelnökévé kívánják jelölni és amely pozíció egy évnyi betöltése után a következő évben automatikusan e Társaság elnöke lett volna. A sors nem volt kegyes hozzá mert nem adta meg neki, hogy ezt a tisztséget, e nagy megtiszteltetést megérje. 1986. május 20.- án életének 64.- évében befejezte földi pályafutását.
9.) Csendélet
Sváb János optimista, intellektuális beállítottságú személyiség volt, szerette a zenét, az irodalmat, a filozófiát. Családjában harmóniát és a nyugalmat árasztott, folytonosan a tudás megszerzésének fontosságát; tanulást és a munka megbecsülését igyekezett környezetébe plántálni. Érdeklődéssel követte az új tudományos felfedezéseket, mindenről ami a világban történt megvolt a véleménye amit rendszeresen meg is osztott környezetével. Azonban amikor a sors szeszélye folytán évekre nehéz fizikai munkára kényszerült, ott is megállta a helyét és rendre kivívta az egyszerű fizikai munkások megbecsülését. Később még ezt, a számára kétségtelenül kemény próbatételt jelentő időszakot is képes volt pozitív beállításban vállalni.
Sváb Jánost, aki valójában nem volt okleveles matematikus –agrármérnök volt- nyugodtan tekinthetjük a hazai mezőgazdasági biometriai tudomány megalapozójának. Ma, évtizedek múltával már világosan láthatjuk emberi és szakmai nagyságát. Nem a mások által kitaposott utat járta, hanem úttörő volt; mégpedig iskolateremtő és példakép, aki mindig tudományos meggyőződését követte. Nem épített karriert, hanem a tudományt gazdagította hazája és embertársai javára. Ezért emlékezzünk rá kegyelettel, tisztelettel és szeretettel. Országunknak ma is sok ilyen tudósra volna szüksége!
Nagyon szeretnék hinni abban, hogy ezzel a megemlékezéssel sikerült Sváb János egykoron dúsan termő rétjéről még néhány odakinn kallódó, hervatag fűszálat összegereblyéznünk és azokat hozzátennünk az általa betakarított és összerakott hatalmas kazalhoz.
Proksza Péter
ny. OMMI témavezető
o O 0 O o
E megemlékezés összeállításánál az alábbi személyek írásait és szóbeli közléseit használtam fel:
Baráth Csabáné; Gergely László; Prékopa András; Veress Zoltán; Wellisch Péter.
Illesse Őket ezért leghálásabb köszönetem!
Külön köszönettel tartozom Sváb János leányainak; Zórának és Erzsébetnek, akik a Család történetének olyan bensőbb mozzanataiba is bepillantást engedtek, amelyekről eddig talán még az évtizedekig Jánossal együtt dolgozó és vele baráti viszonyt ápoló kollégáknak sem volt tudomásuk.
