A régiók mezőgazdasági területének nagysága és termelési adottságai különbözőek, így a kibocsátásuk is egyenlőtlen képet mutat. A mezőgazdasági területéhez képest számottevően nagyobb aránnyal részesedik Dél-Dunántúl az országos gabonakibocsátásból, Budapest és Pest régió a gyümölcsfélék és burgonya, Nyugat- és Dél-Dunántúl a bor, Közép- és Nyugat-Dunántúl pedig az egyéb növényi termékek kibocsátásából.
Kiemelkedő a mezőgazdasági termelésben a területileg legnagyobb alföldi régiók szerepe: folyó alapáron a teljes kibocsátás közel felét (46 százalék) adják, ezzel szemben a kis területű Budapest és Pest régió együttesen 7,4 százalékkal, a hegyvidékekkel tarkított Észak-Magyarország 7,6 százalékkal részesül a kibocsátásból – derült ki a Helyzetkép a mezőgazdaságról, 2020 című jelentésből, amelyet a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) készített.
A mezőgazdasági területre számított fajlagos bruttó hozzáadott érték alapján a termelékenység 2019-ben Észak- és Dél-Alföldön, illetve Nyugat-Dunántúlon volt a legmagasabb, míg Észak-Magyarországon, valamint Budapest és Pest régióban a legalacsonyabb. Az Észak-Alföldön hektáronként 251 ezer forint, a Dél-Alföldön hektáronként 242 ezer forint, a Nyugat-Dunántúlon hektáronként 234 ezer forint, a Közép-Dunántúlon hektáronként 207 ezer forint, a Dél-Dunántúlon hektáronként 199 ezer forint, Észak-Magyarországon hektáronként 177 ezer forint, Budapesten és Pest régióban pedig hektáronként 153 ezer forint volt a fajlagos bruttó hozzáadott érték. Az országos átlag 220 ezer forint/hektárt tett ki.
Észak-Alföld 2010 és 2019 között e mutató vonatkozásában az utolsó helyről az elsőre lépett elő. Míg Dél-Alföld és Nyugat-Dunántúl mindkét időpontban átlagon felüli termelékenységgel rendelkezett, addig Közép-Dunántúl a vizsgált időszakban jelentősen visszaesett. A korábban is alacsony értékkel rendelkező régiók még inkább lemaradtak, a területi különbségek a termelékenység alapján összességében nagyobbak lettek.