Az ember nagyléptékű tájátalakító tevékenységének folyamatában a még meglévő, jelenleg gyepnövényekkel benőtt területek jelentik a védett fajok jelentős részének élőhelyét.
A gyepterületek hasznosítása során fontos, hogy mindennemű tevékenységet a gyepterület károsítása nélkül, élővilágának lehetőleg legkisebb zavarásával, körültekintően végezzenek. Mindannyiunk érdekében indokolt a hulladékmentes munkavégzés.
A gyepterületek tulajdonságaiktól függően, fennmaradásukhoz és szerepük betöltéséhez különböző kezelést igényelnek; legeltetéssel, illetve kaszálással kell hasznosítani őket. A gyommentességet bármelyik hasznosítási mód esetén indokolt lehet tisztító szárzúzással biztosítani, különös tekintettel az inváziós és termőhely-idegen növényfajokra. Vannak olyan fajok viszont, amelyek nem gyomok, hanem védett növények, például: sziki kocsord (Peucedanum officinale), kisfészkű aszat (Cirsium branchycephalum).
A fentiek okán, a gyepterületek fennmaradása és védelme érdekében külföldi és hazai szabályrendszerek és jogszabályok kerültek kialakításra, melyek a legszükségesebb korlátozásokat, előírásokat tartalmazzák.
A hazai jogszabályok:
- 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről,
- 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről,
- 269/2007. (X. 18.) Korm. rendelet a Natura 2000 gyepterületek fenntartásának földhasználati szabályairól.
Legnagyobb problémát a gyepek feltörése, szántóvá, erdővé alakítása jelenti, a hirtelen tájátalakítás a terület ökológiai rendszereinek összeomlását vonja maga után. Hasonlóan degradálódik a gyep élővilága, ha egy területen felhagynak a gyepgazdálkodással, amely cserjésedéshez, a gyomok elszaporodásához vezet.
Viszont a megfelelő módon és sűrűségben legelő állatállomány kíméletesen kezeli a gyepet, illetve trágyájával a tápanyag-utánpótlást is biztosítja, így a gyepek védelme érdekében a megfelelő legeltetési módszerek ösztönzése a kulcsfontosságú tényező.
