Bár többféle módszert lehet alkalmazni a patkányok ellen, a legtöbb csak az állomány gyérítésére alkalmas. Ilyen például a patkányirtás kutyával vagy vadászgörénnyel, esetleg élvefogó csapdával vagy patkányriasztó szerekkel. A legtartósabb eredmény rágcsálóirtó szerekkel érhető el.
Ám ezek használata sem egyszerű és vezet mindig eredményre. Ha erős fertőzést tapasztalunk, ajánlott rágcsálóirtó szakemberhez fordulni.
Sok a hatóanyag, de nem mind lesz biztosan hatásos
Élelmiszer-termelőként a gazdák kötelessége megszabadulni a rágcsálóktól, de ez nem olyan egyszerű. Egyrészt az állatok rendkívül elővigyázatosak, nem kóstolnak meg mindent azonnal. Másodszor, egyre nehezebb ellenük a védekezés, mert a patkányok egy része már rezisztens a mérgekben használt véralvadásgátló hatóanyagokra. Ez elsősorban az úgynevezett véralvadásgátlók első generációját érinti, mint a klórfacinon, a kumametralil és a warfarin hatóanyagok.
A véralvadásgátlók növelik az erek áteresztőképességét, és az állatok lassan elvéreznek. Ennek az az előnye, hogy a folyamat több napon keresztül zajlik, emiatt fajtársak nem gyanakodnak a csalétekre, ezért nem alakul ki bennük félelem a méregtől.
Sajnos már a jelentősen erősebb, második generációs véralvadásgátlók (ezek közé tartoznak a bromadiolon, brodifakum, difenakum, flokumafen és difetialon hatóanyagok) esetében is kezd rezisztencia kialakulni, ugyanis ezek is már lassan 30-50 éve forgalomban vannak. Tekintve a patkányok szaporaságát (akár havonta szülnek és akár egyszerre akár 12 utódot) és gyors ivarérését (3 hónap) ez nem is igazán meglepő.
A szakemberek arra is panaszkodnak, hogy patkányirtók terén is az ismert helyzet alakult ki: új szerek nem kerülhettek a piacra, mert nem kaptak forgalmazási engedélyt. Az engedélyezett termékek hatóanyag-tartalmát pedig még csökkentették is, ami szintén a rezisztencia kialakulását segíti, hiszen még annyi méreg sem jut az állatok szervezetébe, mint eddig.
Létezik egy más hatásmechanizmusú, II. forgalmazási kategóriájú rágcsálóirtó szer is, amelynek hatóanyaga nem véralvadásgátló, hanem az állatok kalcium-anyagcseréjét zavarja meg. A kolekalciferol hatóanyag növeli a vér kalciumszintjét, és hiperkalcémiához vezet. 24 órával azután, hogy a patkányok a halálos dózist bevették, abbahagyják az evést, majd elpusztulnak.
Hosszadalmas folyamat
Az előbb említett lehetséges rezisztencia miatt joggal vakarja a fejét a termelő, hogy akkor mit tegyen, mit válasszon. A szakértők szerint, mivel nem lehet előre megmondani, hogy egy állomány rezisztens-e vagy sem, a legjobb többféle hatóanyaggal kísérletezni. A másik lehetőség, hogy bőséges mennyiségű mérget kell kitenni, hiszen lehet, hogy amiből régen egy kisebb, „kóstolóadag” is elég volt, abból most dupla mennyiségre lesz szükség a biztos hatáshoz.
És ha ezzel sem érünk el eredményt, meg kell próbálni egy másik hatóanyagot. Ugyanakkor a még működő hatóanyag mellett is el kell fogadni, hogy a patkányirtás hosszadalmas folyamat, egy csapásra nem lehet az állományt felszámolni.
Hogyan kell a patkányirtót használni?
Az ökölszabály az, hogy 10 méterenként érdemes egy adag csalétket elhelyezni. Ez persze csak nagy vonalakban érvényes. a mérget oda kell tenni, ahol a legtöbb jele van annak, hogy a patkányok mozognak, fészkelnek vagy megbújnak. A patkányok kifejezetten idegenkednek az új dolgoktól, és ez a szokás a túlélési stratégiájuk része. Ezért a legjobb, ha a régi patkányetető ládákat használjuk fel minél többször. Ezeknek sérülésmentesnek kell lenniük, zárhatónak, és tudni kell rögzíteni őket annak érdekében, hogy a patkányok ne tudják elvinni a csalétket, így a fogyasztás követhetővé válik.
Léteznek nem zárt dobozban használt mérgek is. Ezeket olyan helyekre teszik, amelyeket csak a patkányok érnek el, más állat nem fér hozzájuk, például a rágcsálók fészkébe. A profi patkányirtók ezután akár digitálisan is rögzítik az egyes csalétkek helyét és azt is, hogy mennyi mérget tettek ki, így követve annak fogyását.
A csalétkek ellenőrzésére néhány naponként kerül sor. Ilyenkor fel is kell tölteni a dobozokat, illetve ahol nem fogyott a csalétek, onnan áthelyezik máshová. Erre a folyamatra addig van szükség, amíg már egyáltalán nem fogy a kihelyezett csalétek, mert a patkányok hierarchiában élnek és táplálkoznak. Először a legerősebbek, majd a kevésbé dominánsak táplálkoznak . Ha mindet el akarjuk kapni, folyamatos utánpótlásra van szükség. Ezzel a módszerrel gyorsan lehet jelentős állománycsökkenést elérni, de az összes patkány kiirtásához sokkal hosszabb idő szükséges.
Fotó: Pixabay