Konferenciát rendezett a Levegő Munkacsoport „Bioüzemanyagok 2020 és 2030 között” címmel a pálmaolajról és a bioüzemanyagok jövőbeni lehetőségeiről. Többek között kiderült, hogy mely mezőgazdasági termékek alkalmasak erre a célra.
A néhány héttel ezelőtti tanácskozáson Stanislav Lhota, az International Palm Oil Watch munkatársa foglalta össze a pálmaültetvényekkel kapcsolatos eddigi tapasztalatokat és a további terjeszkedésük veszélyeit. Mint mondta, egy hektár pálma feldolgozásával öt tonna olajat nyernek, miközben 20 tonna hulladék keletkezik, amit nem hasznosítanak, hanem szemétként lerakják. A területek, ahol ezt a szemetet elhelyezik, kísértetiesen hasonlítanak a magyarországi bányák, erőművek környéki meddőhányókra, salaklerakókra. De az is előfordul, hogy ezt a szemetet vízfolyás mellé rakják le, ahol bemosódik, és nagy területen holttá teszi a vizet. Stanislav Lhota hangsúlyozta, hogy a pálmaolaj iránti kereslet a fejlett országokban, Kínát is beleértve, folyamatosan nő.
A mezőgazdasági hulladék az igazi
Juhász Anikó, az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) főigazgatója Potori Róberttel, az intézet munkatársával közös előadásában többek között a bioüzemanyagok alapanyagának termesztéséről és a feldolgozás széndioxid-kibocsátásról adott képet Magyarországon és az Európai Unióban. Potori Róbert bemutatta, hogy az irányelvi előírások egyre szigorúbbak: minél újabb egy etanolgyár, annál kevesebb kibocsátással kell előállítania az etanolt ahhoz, hogy a terméke üzemanyagként felhasználható – a felhasználó ország széndioxid-kibocsátásának csökkentésébe, illetve megújuló energiafelhasználásába beszámítható – legyen. Megjegyezte, Magyarországon tíz év alatt komoly iparággá fejlődött a bioetanol-gyártás.
Juhász Anikó bemutatott egy táblázatot arról, hogy különféle szempontok szerint melyik alapanyagból (cukorrépa, búza, kukorica, repce, napraforgó, szója) mennyire fenntarthatóan lehet bioüzemanyagot előállítani. Minden szempontból egyik sem tud zöld lenni, de a cukorrépából, illetve a mezőgazdasági hulladékokból előállított etanol kapja a legtöbb zöld értéket.
Takarékos kukorica
Vargha Márton, a Levegő Munkacsoport közlekedési témafelelőse a saját kutatásai alapján bemutatta a bioetanol szerepét az EU dekarbonizációs célkitűzésének elérésében. Megjegyezte, a kukorica-termésátlagok és -árak eddig ellentétesen mozognak a bioetanol-fogyasztással, vagyis a bioetanol megfelelő keretek között történő előállítása nem veszélyezteti az élelmiszerbiztonságot. A bioetanol-alapanyag termesztése okozta földhasználat-változtatásnak felróható üvegházhatásúgáz-kibocsátás GLOBIOM-modellezésének eredményeit felhasználva megállapította, hogy a kukoricából előállított bioetanolnak közel ötvenszázalékos az ühg-kibocsátás megtakarítása a benzinhez képest.
Szabó Zoltán, Magyar Bioetanol Szövetség alelnöke az EU formálódó szakpolitikáját elemezte. Felhívta a figyelmet arra, hogy a bioetanol-gyártás társterméke, a kukoricatörköly (DDGS) fontos szerepet játszik a takarmánypiacon, mint fehérjekoncentrátum. Az ePure kimutatása szerint 2016-ban a 4,13 millió tonna bioetanollal párhuzamosan 4,05 millió tonna ilyen állati takarmányt állítottak elő Európában. Összevetette ezt a mennyiséget az európai szójaimporttal, megállapítva, hogy ha ez a négymillió tonna takarmány eltűnik a piacról, az a nagy szójaexportáló országokban okozhat komoly földhasználat-változást.
(Levegő Munkacsoport/NAK)
