Tény, hogy a következőkben ismertetésre kerülő márványos poloska (Halyomorpha halys) komoly problémát okozhat a gyümölcsösökben. Azonban a szintén poloskák rendjébe tartozó virágpoloskák már kifejezetten hasznos szervezetekként tudnak közreműködni a gyümölcs- és zöldségtermesztő vállalkozások növényvédelmében.

Miként tudnak az azonos rendbe tartozó rovarok egyaránt ártani és használni, hogyan védekezhetünk és hogyan segíthetjük őket? A következő sorok választ adhatnak a kérdésekre.

Az előzőekben említett márványos poloska már több mint egy évtizede okoz fejtörést a gyümölcstermesztők számára. Az első példányokat 2013 környékén detektálták hazánk területén. Azóta számos más címeres poloskával együtt elterjedtek és évről évre kárt okoznak a legkülönfélébb kultúrnövényeinken.

Az alapvetően polifág életmódú kártevő a májustól érő gyümölcseink mindegyikét képes károsítani, a szamócától kezdődően a málnán át az almáig. A szúró-szívó szájszervvel rendelkező élőlények nemcsak a növényi nedveket szívogatják, hanem a nyálukban lévő enzimekkel a növényi szövetet is feloldják.

Ezzel romlik a gyümölcsök minősége, romlik a tárolhatósága, a piacossága a terméknek, illetve ezeken a sebeken keresztül megtelepedhetnek különböző szaprofita életmódú gombatörzsek.

Áprilistól októberig képesek rajzani, szaporodásuk hatékonyságát az is elősegíti, hogy az imágó telel, és évente két nemzedék is képes kifejlődni. Rendkívül szaporák és képesek gyors helyváltoztatásra, ezáltal gyorsan változtatják a tápnövényeket.

Fontos megemlítenünk, hogy számos vírusvektor szervezeteként is közreműködnek, ezáltal okozva kisebb-nagyobb fertőzéseket.

A márványos poloskák ellen több védekezési mód is elterjedt a klasszikus kémiai növényvédelmen kívül. Eredményesen csapdázhatjuk őket, fénycsapda segítségével, illetve használhatunk erre a célra ragacslapokat is. Azonban ez a megoldás megzavarhatja a méhek repülését és akarva-akaratlanul is beleragadhatnak a kihelyezett csapdákba.

Másrészről akadnak hasznos szervezetek a poloskák között, amelyeket sikeresen alkalmazhatunk a biológiai növényvédelemben. Olyanok, amelyek morfológiailag és életmódban is eltérnek az előzőekben említett fajtól.

A virágpoloskák ma már bizonyítottan eredményes „biztonsági őrei” lehetnek főleg a zárt termesztő berendezésekben termesztett növényeinknek. Az Orius nemzetség különböző fajai nagyrészt a levéltetvek számának visszaszorításával óvják növényeink egészségét.

Szapora állatok és évi két, akár három nemzedékkel is képesek biztosítani a populáció fennmaradását. Szabadföldi felhasználás során használhatjuk a körtelevél bolhák visszaszorítására a virágpoloskák egyes fajait is.

Emellett táplálkoznak még tripszekkel (szintén veszélyes vírusvektor), takácsatkákkal és gubacsszúnyog lárvákat is ragadoznak. Ilyen fajok például: Orius laevigatus, Orius indisiosus, vagy az Orius minutus.

Előnyös tulajdonságuk, hogy a virágok pollenjein is képesek megélni, tehát prédaszervezet hiányában sem pusztulnak el. Használatukkal csökkenthetjük a növényeink szerterhelését, és hatékonyabbak is lehetünk a klasszikus ködösítő elven működő permetezőgépeknél.

A hazai szamócatermesztés például még mindig perspektivikus lehet a vállalkozók számára, zárt termesztő berendezésben pedig kivédhetjük a kórokozók és kártevők egy jelentős részét is.

Összegezve a fent említetteket, megállapíthatjuk, hogy érdemes a biológiai növényvédelem módszereit is fontolóra venni, ugyanis az egészséges élelmiszer előállítása csak úgy sikerülhet, ha okszerűen, végszükség esetén használunk különböző kemikáliákat.

A természet sokszínűségének hála számtalan hasznos szervezetet találunk. Ezáltal oly módon tudunk gátat szabni a kártevők elszaporodásának, hogy közben nem áll fenn a veszélye a tolerancia és a rezisztencia kialakulásának.