A kutatók a mezőgazdaságban használt üvegházak elterjedésével egyre inkább úgy látják, hogy azok fényvisszaverő anyaga hűsítő hatással bír.
A szakértők egy kisebb csoportja szerint mindez egy olyan spontán kísérletnek tekinthető, amelynek tapasztalatai a városok hűtésére irányuló projektek számára is hasznos adatokat szolgáltathatnak. Mások azonban az üvegházakban inkább az egyre növekvő környezeti károkat látják. A Yale Environment 360 egy cikket közölt, amelyben mélyebben foglalkozik e fejleményekkel.
A világ tele van olyan üvegházakkal, amelyekben egész évben friss zöldséget termesztenek az egészségtudatos városlakók számára. Olyan sok van belőlük, hogy egyes helyeken műanyag- és üvegtetőik elegendő napsugárzást tükröznek vissza ahhoz, hogy csökkentsék a helyi hőmérsékletet. Még akkor is, amikor a környező területek az éghajlatváltozás következtében egyre melegebbek.
Az éghajlatváltozás méretei egyre nyilvánvalóbbá válnak, miközben a műholdfelvételek elemzése során drámaian megnőtt a bolygó üvegházakkal borított területének becsült nagysága. Dél-Spanyolországtól Északkelet-Kínáig, a kelet-afrikai Nagy-hasadékvölgytől Mexikóig az egykori bozótos és peremvidéki mezőgazdasági területeket csillogó, fényvisszaverő felületek váltják fel.
Az üvegházakban használt, intenzív mezőgazdasági módszerek gyakran károsítják a helyi környezetet, mivel túlterhelik a vízkészleteket, és tápanyagokkal, növényvédő szerekkel, valamint műanyaghulladékkal szennyezik a folyókat és a termőföldeket.
Ám ezeknek a műanyagtengereknek a helyi hőmérsékletre gyakorolt hatása még ennél is drámaibb – és sok esetben jótékony – lehet. Ezek ugyanis növelik a szárazföld felszínének albedóját, vagyis visszaverő képességét, rendszerint mintegy tizedével, és ezáltal csökkentik az alacsonyabb légrétegek napenergia okozta felmelegedését.
