Amit 2005-ben leírtam, ma is vállalom. Miért ne tenném?
Ha lesz, aki rászánja magát és elolvassa az akkor írottakat, sok tekintetben a mára alig változott „való világgal” szembesül: raktározás, árak, azonos minőség nagy tömegben, fémzárolt vetőmag használat.
Soroljam?
Tanulság: nem csak Isten malmai őrölnek lassan.
A hónap elején még a késői aratás hangulatát érzed, és a tarlóhántásokon időzik el a tekinteted. A hónap másik felében – úgy Szent István után – már az új vetések körül járnak a gondolataid.
Kisasszony hava, ahogy augusztus hónapját a régi időkben nevezték. Nyelvünk és hagyományaink érdekessége, hogy míg Kisasszony napja szeptember 8-a, mégsem ez a hónap viseli a Kisasszony hava elnevezést. Az is érdekes, hogy Kisasszony havában van a kereszténység egyik legfontosabb és a magyaroktól eredeztetett egyházi ünnepe: Nagyboldogasszony napja.
Térjünk vissza a földre és a gondjainkhoz.
A gondok pedig az idő múlásával sokasodni látszanak. Aki el tudta tárolni – netán elfogadható áron eladni – a kalászosok termését, annak sem lehet felhőtlen az öröme, mert kérdés, hogy lesz-e helye a többi terménynek? napraforgónak, kukoricának… Ezt tetézik az őszi vetések 2006. évi termésének a jelenleginél is bizonytalanabb kilátásai.
Mit vessünk, és mennyit? Lesz-e a repcének piaca? Két jó búza év után lesz-e egy harmadik, és akkor végképp bedugul a piac, vagy vágjunk bele bátran, hiszen gabonában „jók vagyunk”, és valahol majdcsak el tudjuk adni a termést.
Adhatunk, tudunk-e tanácsot adni?
Egyet bizonyosan – ami a június 21-én megtartott és jelen lapszámunk mellékleteként megjelent Búzafórum előadásaiban több szakember egybehangzó véleménye volt –, hogy egységesíteni kell a fajtaszerkezetet a minőségi – az EU-ban kívánt minőségi – paraméterek alapján. Azonos minőség nagy tömegben. Akár a jövő búzatermesztőinek szlogenje is lehetne. Gondoljuk meg: ebben aligha várhatunk állami intézkedésekre, legfeljebb koordinációra és iránymutatásra. Itt magunknak kell megszervezni önmagunkat.
És még egy gondolat: a fémzárolt vetőmag használata. Ha igazolni akarom a vevő felé a fajtát – mert lehet, hogy jövőre megkívánja –, nincs más hitelt érdemlő bizonylat a kezemben, mint a vetőmagot kísérő okmányok.
Alig vagyunk túl az aratáson, talán néhány helyen még javában tart is, de már a jövőre kell gondolnunk.
Végül egy jó tanács, vagy inkább felvetés. Kisasszony havának utóján, amikor megjönnek a Szent István utáni esők – mert az évek többégében megjönnek –, ne érjen bennünket készületlenül. Legyen rendben a talajunk, előkészítve a repce vetésére. A bizonytalan piac ellenére – tudom – sokan fognak repcét vetni bízva abban, hogy csak-csak elindul a biodízel program. persze nem nálunk, mert erről egyelőre még csak beszélünk, és mint tudjuk, Isten malmai…
Abban viszont reménykedhetünk, hogy a határainkon kívül, nálunk előrelátóbb országokban piacra találhat a termésünk.
A tábla széléről 2005-ben – Dr. Bódis László