Lassan fáradni látszik a Nyár és éjszakánként már köd üli meg a völgyeket. Ránk köszöntött az "emberek" hónapjai közül az első: szeptember, régi magyar nevén Szent Mihály hava. A hónap végén van Mihály nap, vélhetően erről kapta a nevét. Szent Mihály a temetők védőszentje, és ez óhatatlanul eszünkbe juttatja az elmúlást, mint ahogy a közelgő Ősz is ezt teszi.
Szent-Mihály hava még a betakarítás, de már a készülődés ideje is.
A gazda még a napraforgó termésével, tárolásával, értékesítésével foglalkozik, a burgonyával kínlódik és a cukorrépával – ahol még van – bajlódik. Készül a kukorica betakarítására, sőt lehet, hogy ahol az idő kedvezően rásegített a korai fajták elhelyezésének gondjai okoznak álmatlan éjszakákat, de közben már a jövő is foglalkoztatja. A repcét elvetette, vagy a hónap elején még éppen veti, és talajt készít az őszi gabonáknak. A gondok barázdái kiülnek a homlokára, mert a kérdőjelek egyre sokasodnak: Mi lesz a kukoricával? Mennyi gabonát vessen? Mikor jut a pénzéhez? És mennyi lesz az, amihez hozzájut? A bizonytalanság azért egyfajta bizonyossággal – biztonsággal mégis csak párosul, vagyis számíthat a földalapú támogatásra, illetve, ha felajánlotta és elfogadták, akkor az intervenciós átvételi árra.
Ezek a gondok látszólag háttérbe szorítják a szakmai kérdéseket, pedig a jövő érdekében azokkal is foglalkoznunk kell, jó előre gondolkodva az őszi vetéseken. Két alapvető problémáról már korábban írtunk, de most újólag is felvetjük: A kalászos gabona – és elsősorban a búza – fajtakérdést és a helyes mezőgazdasági gyakorlat, illetve a jól felfogott gazdasági érdek okán a fémzárolt vetőmaghasználat fontosságát. (Ehelyütt most csak a fajtaválasztáshoz csatolnánk néhány gondolatot).
A fajtaválasztásnál ma már a csúcsteljesítménnyel szemben előtérbe kerül a termésbiztonság, és az értékesíthetőség kérdése. Van búzafajtánk bőven, sőt azt mondhatjuk sok is. A Nemzeti Fajtajegyzéken 118 búzafajta van és hozzá az EU Közös Katalógusán még vagy másfél ezer – amelyek, mint tudjuk csatlakozásunk óta nálunk is szabadon forgalmazhatók.
Ezért fontos, hogy az információk tömegéből merítve megtaláljuk azokat a támpontokat, amelyek segítenek bennünket az eligazodásban. Egyik ilyen támpontként ajánljuk szíves figyelmébe az OMMI államilag elismert fajtákkal végzett kísérleteit és azok eredményeit tartalmazó kiadványát. (Az elmúlt évi kiadvány még beszerezhető az OMMI Fajtakísérleti Főosztályán 1024 Budapest, Keleti Károly u. 24. Érdeklődni 336-9180 telefonon Dr. Czirák László osztályvezetőnél lehet.) Az idei eredményeket a feldolgozás után reméljük már október elején az Agrofórum közölni fogja.
Azért fontosak ezek az információk, mert egy érdekmentes állami szervezet vizsgálataira támaszkodnak és az említett igen bőséges fajtaválasztékot 70-75 fajtára leszűkítve a termesztés számára kezelhető formában adnak tájékoztatást.
Szerencsés, tehát ha a gazda a szakanyagok, a bemutatókon látottak, hallottak alapján sokféle szempont szerint tájékozódik a fajtakérdésben de kiemelten arról informálódik, hogy a vetni szánt fajták mennyiben felelnek meg adott termőhelyi adottságok között a termésbiztonság követelményeinek, hogy csak néhányat említsünk: télállósság, szárszilárdság, tenyészidő, növénykórtani tulajdonságok. Az értékesíthetőség feltételeiként két sarokpont: nagy tömeg és egységes minőség. Ez utóbbi az új minősítési rendszerek szempontjai szerint: fehérjetartalom esésszám, alveográfos W érték.
Aratunk is, készülődünk is, miközben egyre sűrűsödnek a gazdaember feje fölött a gondok soha el nem múló felhői.
A tábla széléről 2005-ben – Dr. Bódis László
U.i.: Azóta már az OMMI megszűnt, és egykori kollégánk Dr. Czirák László is a napokban el-hunyt, aki annak idején a rangos kiadványunkat szerkesztette.
Legyen áldott az emléke!